Áldott ünnepeket!

Minden kedves olvasónak, új látogatónak békés, áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!

És köszönjük, hogy a fotónaplót folyamatosan figyelitek, olvassátok :o)

Albert Katalin és István

Mikulás meghozta a havat

Szeretjük Törökbálintot, mert most vasárnap arra ébredtünk, hogy szép, fehér hótakaró borította be a tájat, vagyis Mikulás meghozta a havat, így is mondhatjuk. Ráadásul akkora mennyiségű esett, hogy még hóembert is lehetett belőle építeni. Sajnos persze az ilyen szépség sem tart örökké, kora délutánra már el is olvadt a kellemes meglepetés. Én most bentről csodáltam a havas tájat, feleségem készítette a fotókat kutyasétáltatás közben... Mint később kiderült mind a ketten élvezték :o)

Kopogtat a tél...

Sajnos most elég kevés időm van a madárlesben ülni, de remélem az év végére ez a helyzet változni fog. Reggel sokszor sötét van, hideg, ilyenkor inkább alszik az ember, napközben meg elég nehéz dolga van a fotósnak, mert ha kint is ülök hol süt a nap, hol nulla fénynél nincs értelme képeket készíteni. Pedig örömmel látom, hogy ismét megjelent a vörösbegy, szajkó, őszapók, széncinegék folyamatosan jönnek, egyszóval nem panaszkodunk van forgalom az etetőn, a szotyit meg pótolni kell rendszeresen ahogy hűvösödnek az éjszakák, hajnalok és reggelek is... A levelek  a fákról lehullottak már, könnyebb egy-egy madarat észrevenni.

Megmutatta magát az ősz...

Már évről évre hagyomány családunkban, hogy ősszel elmegyünk egy majdnem egész napos kirándulásra a Brunszvik Kastélyhoz. A kastély parkja valami csodálatos és minden évben más és más arcát mutatja meg. Nagy előny, hogy lakhelyünkhöz közel van és most Tibi fotós barátom is elkísért minket. A látványért mindenképpen megérte kimozdulni egy kicsit...

Madárbarát kertünk és vendégei - Szajkó

Erdei, vagy ahhoz hasonló élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Hazai állománya növekszik. Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Fészekrabló szokásai miatt természetvédelmi és vadgazdálkodási megítélése ellentmondásos.

Mostani madárbarát kertünk madarait bemutató utolsó posztról van szó, remélem tetszett a sorozat kedves Olvasóimnak.

Madárbarát kertünk és vendégei - Énekes rigó tojó

Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.

Madárbarát kertünk és vendégei : Erdei szürkebegy

Gazdag mintázatú, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekes madárfajunk. Hazánkban először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta egyes országrészekben már gyakori fészkelőnek számít. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére. Legtöbbször rejtve marad élőhelyén, de rövid, éles egytagú jelzőhangja messziről elárulja jelenlétét.

Szintén a tavalyi 1. évad nagy meglepetése volt, reméljük minden évben visszajáró vendégünk lesz...

Madárbarát kertünk vendégei - Balkáni gerle

Az egyik legközismertebb madarunk, mellyel főként a településeken találkozhatunk. Döntő többségben gabonamagvakkal, valamint gyommagvakkal táplálkozik, de csigákat, és elenyésző mennyiségben rovarokat is fogyaszthat. Állandó madár. Télen kisebb-nagyobb csapatokba verődhet, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol. Nem védett madár. Madárbarát kertünkben is több található, nagyon szeretjük őket.

Madárbarát kertünk vendégei - Karvaly

A kerti les 1. évadjának nagy meglepetése volt a Karvaly megjelenése az egyik nap. Ha a kismadarak észreveszik, akkor szinte mindegyik kis tollas barát eszeveszett menekülésbe kezd, a szajkók torkuk szakadtából rikácsolnak, cinegék éles  hangjukon riasztanak.

Hamar eljut minden erdőlakó fülébe, hogy légy óvatos, itt bizony veszély közeleg....!

Madárbarát kertünk vendégei - Zöldike

Az egyik leggyakoribb pintyfélénk. Többnyire állandó, de télen kóborolhat. Ilyenkor gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. Az északi populációkból sok egyed hazánkban tölti a telet. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak. A fiókák tápláléka változatosabb, a magvak mellett hernyókat, ormányosbogarakat is fogyasztanak.

Madárbarát kertünk vendégei - Fekete rigó

Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek. Költési időben kora hajnaltól, szinte még teljes sötétségben elkezdi hangos énekét. Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el. A hidegebb idő beálltával fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt. Télen lágyeleség – gyümölcs, zöldség, sajt, túró – kihelyezésével segíthetjük áttelelését.

Madárbarát kertünk vendégei - Házi veréb

Minden posztra egy madár - ez is lehetne a mottója a fotónapló mostani projektjének. Lassan véget ér az ősz, lehullanak a levelek, hivatalosan is indulhat a tollas barátok etetési időszaka. A verebek már fokozatosan megfigyelhetők az etetők környékén, keresik is a táplálékot. Ebben a bejegyzésben a házi verébről írok Nektek, tulajdonságairól, szaporodásáról, előfordulásáról.

Hogy is szoktuk mondani? "A veréb is madár"

Madárbarát kertünk vendégei - A házi rozsdafarkú

Madárbarát kertünket pár hete egy jellegzetes madárhang uralja, mint megtudtam, házi rozsdafarkúak érkeztek hozzánk. A kertbe valahogy hiába vártam, hogy berepüljenek, viszont a ház másik részén a teraszról szabadon figyelhettem, hogy énekelnek, repülnek, egyszerűen feldobják az udvar hangulatát ezek a tollas barátok.

Ezért ez a poszt az ott készült fotókról, valamint erről a madárról szól.

Madárbarát kertünk vendégei - Tengelic

"Vidékre" kerülésünknek egyik legnagyobb öröme volt, hogy tudtam, kertünkben olyan madarakat figyelhetünk meg, melyet előző lakótelep otthonukban nagyon ritkán. Itt a tengelicek hangját elég gyakran hallom, tengelic párok nagyon sokat szoktak kergetőzni kicsiny kis kertünkben. Ő az egyik legszínpompásabb énekes madarunk. Ha nyitott szemmel járunk októberben sok ilyen madarat figyelhetünk meg...

Madárbarát kertünk vendégei - Seregély

Nos ő az a madár, akinek azért annyira nem örülünk, ha megjelenik a kertünkben. 

Tudta? A seregélyről először is egy dolgot nagyon fontos leszögezni. Ez a madár több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz, csak épp ezeket nem a megfelelő helyen teszi. Tulajdonképpen ez a fő problémánk vele. Ugyanis a szőlőkben kora őszi vonulásakor óriási károkat tud okozni, de a frissen vetett lucernát épp a seregély védi meg a lucernára káros Sitona fajoktól. Ugyanis étrendjében mindössze 5-10%-ot tesz ki a szőlős kertek és gyümölcsösök termése. A többit főként kukacok alkotják, így nem csak a mezőgazdaságnak, de még az erdészetnek is képes hasznot hajtani.

Madárbarát kertünk vendégei - Vörösbegy

Madárbarát kertünk egyik legkedvesebb látogatója a vörösbegy. Tüneményes, gyönyörű, érdeklődő és örökké izgága. Szerencsére a közelben lévő erdő miatt és a rengeteg tuja is hozzájárul, hogy több vörösbegy is van a közelünkben. Gyönyörű hangját mindig élvezettel hallgatom a lesben, nagyon hamar megnyerte a rokonszenvünket ez a kis madárka, nem beszélve elegáns megjelenésével együtt.

Napközben az etető környékén nem biztos, hogy látjuk, viszont hajnalban, kora reggel, illetve amikor a nap lemegy nagy a valószínűsége a megjelenésének...

Madárbarát kertünk vendégei - Ökörszem

Nálam az egyik nagy mumus a kerti madarak fotózása során az ökörszem. Folyamatosan hallom a hangját, de nem könnyű kiszúrni, hogy ott van a faágon, vedd észre és fotózd le most. Igazából a kerti madárles ötlete is akkor jött, amikor egy hideg novemberi napon kint áltam kertben és egyszer csak megjelent ez a madárka. Akkor még viszonylag új volt a madáretető a kertben és azt fedezte fel, valamint a kerti tavat... 

De hogy mit is érdemes tudni erről a pöttöm, de annál izgágább madárkáról katt a linkre.

Madárbarát kertünk vendégei - Kék cinege

A mostani posztomban szintén egyik nagy kedvencemet mutatom be Nektek kedves blog olvasók. Tavaly nem volt annyira gyakori látogató, mint az őszapó, de amikor megjelent az etetőnél mindig nagyon örültem. 

Egész Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját fogyasztja. Fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti, és az öreg madarak is rovarokkal táplálkoznak. A hideg idő beálltával térnek át a magokra. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük.

Madárbarát kertünk vendégei - Az őszapó

Ebben a posztban egyik szinte legkedvesebb tollas barátaimról írok Nektek kedves Olvasóim: az őszapóról. Számomra mindig nagy öröm, ha megjelenik a madáretetőnél és a kihelyezett harkályfánál.

Tudtátok? Ezeknek a kis cuki apróságoknak a nevét (Aegithalos) Arisztotelész adta eredetileg. Magyarországon már a a késő miocén (23,03 - 5,332 millió évvel ezelőtt)  időszakból találtak őszapó (Aegithalos gaspariki) fosszíliákat a mai Polgárdi területén. Több érdekességet is igyekeztem összeszedni róla, remélem tetszeni fog :o)

Madárbarát kertünk vendégei - Széncinege

Telnek-múlnak az őszi napok, lassan hullanak a falevelek, az éjszakák és utána a reggelek egyre érezhetőbben hűvösebbek. Elég éjszaka egy kis szél, vagy eső, látványos változáson megy át a környezet, a fűszálak között egyre több a levél, a faágakon is egyre nagyobb levélszőnyeg látható napról napra. Mesés évszak a mostani, már csak a fotózás szempontjából is. 

A széncinege az a madárfaj, mely egész évben látható a kertben, jellegzetes éneküket már messziről megismerni. Mivel a kertünkben rengeteg tuja, fenyőfa, bokor van így a kis tollas barátok menedékben érezhetik magukat, a fákon meg szorgosan munkálkodhatnak, tisztogathatják őket. 

Tudta? A széncinege a cinegék között a legnagyobb termetű tollas madár. Mivel az ígért hűvös idő, az esők és a reggeli 5 fok már nem annyira kedvez a madaraknak célszerű kirakni lassan a madáreleséget, hogy átvészeljék a hűvös éjszakát...

Madárbarát kertünk vendégei

Most már nagy és lázas készülődés van, mire véget fog érni a vénasszonyok nyara és megjön a novemberi hideg, a kerti madárles is felépül újfent madarász barátom segítségével, a kert most már a tollas barátoké lesz elsősorban, ténylegesen üzembe lesz helyezve a kerti madáretető is. Annak idején amikor végleg elköltöztünk  Budapestről, emiatt sosem bántuk meg, hiszen panelrengetegben ezt megoldani lehetetlen volt.

Egyben új sorozatot indítok kedves Olvasóimnak, ahol az előző évad és mostani madáretető és környéke forgalmát mutatom be, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen mindig eszembe jut egy-egy tollas barát, aki ténylegesen látogatását tette nálunk a hideg napokban.

A mostani posztban közzétett madarak a kert rendszeres látogatói. A madarakat külön bemutatom kedves Olvasóimnak, Ha Ti is megosztanátok milyen látogatóitok vannak, örömmel venném a poszt alján...

Élet az etetőkön

Bevallom, most nem is annyira az őszi tájak fotózását várom (bár persze ilyenkor mesés képeket lehet készíteni, ha rászánja magát az ember az utazásra és korán kelésre), hanem a naptárat figyelve a téli madáretetésre, annak előkészítésére koncentrálok inkább. Célszerű ilyenkor az etetőt megvizsgálni, nincs-e javítani való rajta, hová lehet és érdemes almát, cinkegolyókat kihelyezni. Érdemes figyelni az időjárást, most már az éjszakák és a reggelek rendkívül hűvösek, így szép lassan elkezdtünk madárbarát kertünkbe szotyit, napraforgó magot is kirakni, kikerült a tavaly vásárolt cinkegolyó önetető is. Bár még azért nincs akkora forgalom, bízom benne, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is sok látogatója lesz kertünknek, várnak majd meglepetések is. Ha sokáig nem érkezik semmi érdemes körbe nézni szajkó bár nagyon szép madár, sok félős tollas barátot el tud zavarni, ragadozó madár is (mint pl. karvaly is megjelenhet).  
A kert lassan elveszti nyárutó szépségét és várja a tél lassú, de elkerülhetetlen érkezését...

Ahol szereplő is van...

Kimondottan örülök, ha nézik a blog posztjait kedves Olvasóim és kifejezetten jó szerintem, ha olyan hozzászólás érkezik, ahol észrevétel van. Egy blog észrevételek, kommentelők nélkül nem blog. Így történt, hogy az egyik hozzászólásnál kapott reakció volt teljesen jogosan, hogy ha mostanában töltök fel virágfotókat nincsen rajtuk semmi, csak a virág. Így feltúrtam a mostani fotókat egy kicsit és igyekeztem olyan képeket találni, ahol úgymond más szereplő is van a fotón. Persze azért is lesznek hagyományos, "szereplő" nélküli virágok is.

Ebből állítottam össze egy kisebb összeállítást, hadd beszéljenek inkább a fotók.

Séta a Kána-tónál

Vártam már a szombatot, mert jött hozzánk látogatóba Tibi fotós, madarász barátom, akivel a téli közös projektet is át kellett beszélni, no meg egy egészségügyi séta sem hátrány. Miután mindent elintéztünk, megbeszéltünk a közeli Kána-tóhoz ugrottunk ki, mivel nincs messze, és ha sok madár ugyan nem is lesz, tudunk egy jót beszélgetni közben. 

Amikor a tóhoz érkeztünk elsőre az lepett meg, hogy a horgászok ki vannak tiltva a területről, valamint a nádas nagyon megnőtt mióta utoljára voltam itt (talán egy éve?). Fotós barátom elmondása szerint hal sem sok van a tóban most, remélhetőleg ez később változni fog. Azért így is láttunk szürke gémet, kócsagot, szokásos vízityúkot, jégmadarat röptében, tőkés récéket. 

De hadd beszéljenek inkább a képek :o)

Szeptember a kertben

Ahogy időnk engedi, viszonylag elég sokat töltünk a kertünkben, köszönhető ez a kellemes őszies - bár már néha majdnem nyárias időnek is. Az itatóhoz már egyre több madár jár, érezhető az őszi madáretetés közelsége, ilyenkor szép lassan visszaszoknak a tollas barátok kedvenc táplálkozó helyükre. Már alig várom, hogy jöjjenek a hidegebb napok. Ha beköszönt a hideg Tibi barátommal már húzzuk is fel a kerti madárlest, kikerülnek a nyalánkságok is... De azért ez még egy kicsit odébb van.

Persze a kertes ház nem csak a pihenést nyújtja, rengeteg teendő van, csak győzze az ember a munkát :o)

Nyárutó és vonulás 2.

Eljött ismét a várva várt szombat. Most is az egyik nagy kedvenc fotós helyemre mentünk Gyuri fotós madarász barátommal, természetesen Apajra. Nálam ez a hely első helyen szerepel, akár egész évben folyamatosan mennék és mennék, egyre jobban megismerve ezt a kifogyhatatlan, fotótémában megunhatatlan helyet. Gyurival is itt futottunk össze egyszer még tavasszal, akkor derült ki, hogy folyamatosan jár ide és nagyon jól ismeri Apajt és környékét. Örülök neki, hogy megismerhettem, szerencsére nagyon sok a közös témánk a fotózás és a madarak terén is.

Most pedig a nap történéseiről hadd beszéljenek inkább a képek kedves Olvasóim.

Nyárutó és vonulás

Ahogy minden évben, most se volt másképp: nyaralás után visszatértek a szürke hétköznapok. Annyira nem bántam, mert hétvégére Gyuri fotós barátommal sikerült végre összehozni egy nyár végi apaji fotózást, ahol már erősen érződött, hogy itt a nyárutó, a madarak vonulásra készülődnek, vagy már éppen melegebb vidékre költöztek. Kopogtat az ősz érezhetően, a reggelek már csípősek, amikor Apaj felé vettük az irányt 9 fokot mutatott a hőmérő. Most igazából a 4.45-ös kelés sem zavart, rég csavarogtam már.

Apaj az a hely, ahonnan egy fotóstúra után sosem térünk vissza üres fotótárral. Valamiért ezen a napon az őzek és a nyulak elmaradtak, de láthattunk rengeteg szalakótát, szerintem az utolsó gyurgyalagokat vonulás előtt, sordélyt, szürke légykapót, szürke gémet, vörös gémet, ragadozó madarakat, bivalyokat, szürke szarvasmarhákat és még sorolhatnám... De hadd meséljenek a nap történéseiről inkább a képek.

A szárcsák birodalma

Elérkeztünk Ausztriai nyaralásunk utolsó posztjához, ahol egy Salzburgban lévő tavat látogattunk meg, utolsó állomásnak, hazaindulás előtt. Egy laza sétára gondoltam elsőre, némi tájfotózással. Ahogy haladtunk előre feleségem szólt, hogy szerinte nem átlagos madarak vannak a parton, felületesen oda néztem - mondom neki, hogy biztos tőkés récék. Alaposabban megnézve meglepődtem, hogy szárcsák és annyira aranyosak voltak, hogy egészen közel engedtek egy-két fotó erejéig... 

Pár szóval értékelve mostani nyaralásunkat: volt városlátogatás, kastélylátogatás és természet is minden mennyiségben, igazi kikapcsolódás volt ez a majdnem egy hét. 

Eggelsberg

Aki eljut Ausztriába, szerintem nem hagyja ki Eggelsberget. Ha pedig Eggelsberg, akkor a Szűz Mária mennybevétele-plébániatemplomot sem hagyhatja ki a kedves Látogató. A templomot már 803-ban már megemlítik. A mai gótikus épület 1430-ban készült el. A középkori kerek csontházat 1764-ben Szt. Sebestyén-kápolnává alakították át. Mi is itt jártunk az egyik nap, még mindig Ausztriai nyaralásunk során, erről hoztam pár fotót...

Meseországban jártunk

Még mindig az ausztriai nyaralás fotóit dolgozom fel és ilyenkor olyan, mintha újra élném az élményeket képekben. Egy családi nyaralás alkalmával, aki fotózik tudja, hogy jó 800 kép készül, főleg ha olyan helyen vagyunk, mint Salzburg. A családi képek családi albumba és vieóba, a megosztásra érdemes fotók a fotónaplóba kerülnek. Ezért is lett ennek a blognak az alcíme az, hogy "Történetek képekben". A német nyelv tanulásával mindig is nehezen bajlódok, de a hely ahol jártunk egyszerűen mesés. Tetszik, hogy nincsenek kerítések, vagy csak minimálisan, hajnalban kimegyek egy kávéra a teraszra és őzikét látok, remegő kézzel berohanok a fényképezőgépért... Pár órával később barázda billegetők, szajkók, tengelicek repkednek, a távolban birkákat, teheneket sétáltatnak, legeltetnek. Igazi üdülés volt ez, melynek az út során látott szépségeit osztom meg most kedves Olvasóimmal képekkel.

A páratlan barokk kastélykert, Salzburg, Schloss Mirabell

Ausztriai nyaralásunk alkalmával barátaink egy születésnapi partira is meghívtak minket, ahol az egyik barátunk 50. születésnapját ünnepeltük. Jómagam el is gondolkoztam közben magamban, hogy már csak pár év választ el ettől a mágikus 50-estől. Jóformán kettőt pislogunk és életünk egyik fele már el is telt, kezdődik az izgalmasabb B oldal :o)

Hát ilyen "mélyen szántó" gondolatok jártak a fejemben, amikor az egyik éppen esőcseppektől szemerkélő reggelen elindultunk a Mirabell kastélykertbe, ami Salzburg egyik legcsodálatosabb kertje szerintem.

Nem is szaporítom tovább a szót, hadd meséljenek inkább a képek ennek a napnak a történetéről...

A Hellbrunni Kastély / Schloss Hellbrunn és a Muzsika hangja

Barátaink meghívására Ausztriában nyaraltunk pár napot idén. Mindig is szerettem ezt a helyet, ahol zöld a fű, mint a mesében, gyönyörű tájakat láthatunk és ha esetleg elkezd esni az eső, igazából azt se bánjuk, ha ott vagyunk.

A nyaralás egyik állomása a Hellbrunni Kastély volt, bevallom nekem ez a kastély tetszett a legjobban. Egyik este feleségem talált rá, miközben fáradtan pörgettük a netet és az infókat erről a helyről a telefonon. Egyszerűen magával ragadó, leírhatatlanul mesés volt, egy gyönyörű, hatalmas parkkal, a barokk stílusú épület pedig a vízi játékok miatt lett igazán híres. A főépület melletti medencéknél több vízcsóvát lövellő szoborral is találkozunk a mesterséges barlangok és kreatív szökőkutak mellett. Mint egy kisgyermek úgy mászkáltam a kertben, hatalmas élmény volt felfedezni ezt a számunkra új területet.

A bejegyzés végén egy bemutatófilm is található erről a gyönyörű kertről és kastélyról.

A Laxenburgi kastély

A nap további részét a Bécsi erdő egyik kiemelkedően fontos látnivalójával a Laxenburgi kastély és parkjának felkeresésével töltjük. A Laxenburgi Kastély az egyik legimpozánsabb Európában, Bécstől délre 15 km-re található. "Lachsendorf" település történelmi jelentősége a XIII. századba nyúlik vissza. III. Albrecht herceg már 1388-ban Laxenburgot községi rangra emelte, ebben az időben a császári család kedvelt tavaszi és nyári rezidenciája lett. Laxenburg szíve természetesen a Kastélypark, mely a XVIII.-XIX. századi kertépítő-művészet egyik legszebb példája. Sissi és Ferenc József itt töltötték a mézesheteiket, valamint itt született meg fiuk Rudolf főherceg. Sissi igazán kedvelte a kastélyparkot, ahová gyakran kilovagolt Schönbrunnból. A kastély berendezése páratlan gazdagságáról híres.

Doblhoffpark: Baden bei Wien csodálatos rózsakertje

Itt már érezhető volt a nyári kánikula, de rendületlenül haladtunk tovább: a Doblhoffparkba: Baden bei Wien csodálatos rózsakertjéhez igyekeztünk. Bár igazából ide a rózsavirágzás csúcsidőszakában kellett volna jönni, de ez most valahogy mostanra sikerült csak. Így is nagyon szép látványban volt részünk és bár csak egy röpke óra maradt a megtekintésére, így is szemet gyönyörködtető látvány volt...

Baden bei Wien, a császári főváros

Augusztusban az idei évben már egy kicsit többet kimozdulunk és egy kicsit a külföldi utazással is kacérkodtunk. Persze ez nem egyszerű, hiszen vagy negatív teszt kell, vagy mivel mi már be vagyunk oltva Covid igazolás szükséges, amit az Unió is elfogad. Ilyenkor az ember visszasírja picit a régi időket, amikor csak minden további nélkül el lehetett indulni. Nagy is volt azért az izgalmunk, jó 2 éve nem voltunk külföldön, a tavalyi évet otthon töltöttük igazából. Így jött a választás, menjünk egy nem távoli, viszonylag közeli városba Ausztriába, Badenbe.

Forró nyár

Az idei nyár elég forróra sikerült - sokszor van, hogy alig bírunk egész nap kint lenni a szabadban, pedig kertes házban lakunk. Ugyanígy vagyok a fotózással is, nagyon ritkán viszem magammal a gépet, a nagy melegben nincs korán kedvem felkelni, cipekedni, valljuk be ellustultam. Persze, hogy itt az augusztus, közeledik lassan a szeptember  már gondolkozom rajta, hogy jó ha visszatérnek a fotós szombatok, de egyelőre még csak gondolat szintjén van az ötlet, Továbbra is a kert nagyon sokat nyújt nekünk - leülök a székbe és elém repül egy szitakötő, harkály, szajkó hangját hallom, már várom is a hűvösebb napokat... Tollas barátok folyamatosan kapnak a tálba kirakott vizet a hőség miatt, szeretik is nagyon.

Addig is a forró nyári pillanatokból hoztam egy kis ízelítőt kedves Látogatóimnak :o)

Június

A viszonylag kevés rendelkezésre álló szabad időt nyáron inkább a kertben töltöm, ott is van bőven téma elég. A nagy melegben utazni nem szeretünk, új családtagunkra folyamatosan vigyázni kell, nem hagyhatjuk magára. Szerencsére sokszor a kert is épp elég fotótémát nyújt, bár azért a június telhetett volna több fotózással is. Talán majd máskor... 

A múlthónapban készült képekről készítettem egy összeállítást kedves rendszeres Olvasóimnak és Látogatóimnak.

Rózsák kertje

Nyár van, ez tagadhatatlan. Bár időnként a nagy meleget váratlan viharok, záporok zavarják  meg, de ilyenkor a legszebb a kertünk. Végre virágoznak a várva várt rózsák, tavirózsák, sárga liliom és egyéb csodálatos virágok. A madarak most kevésbé látogatják a kertet és az etetőt, hiszen nincsen etetés most, de hallok reggelente jellegzetes harkály csipogást, láttunk valószínűleg héját az egyik tuján, cinegék jellegzetes hangját, rigók veszekedését. Időnként jönnek egyet pancsolni, aztán vagy csodálatos éneküket hallgatjuk, vagy kicsinyeikről gondoskodnak. 

A nyári kert hangulatáról hoztam pár fotót kedves Olvasóimnak  most.

A szürke gém

Tipp: Ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Végre a júniusi hónappal megérkezett az igazi nyár is, amit már nagyon vártunk. Ahogy múlnak az évek és öregszem - nem szívesen kelek már fel hajnalok hajnalán - bármilyen magával ragadó érzés is egy gyönyörű napfelkelte, emellett ötször meggondolom merre is induljak el. Bár már nem olyan messze, mint amikor Budapesten laktam, de Törökbálinthoz közel van egy tó, ahonnan sose jöttem még haza üres fotótárral. Láttam már itt szürke gémet, jégmadarat, barátrécék, fotós barátaim meséltek arról, hogy láttak itt már törpe lilét, hódot, sárszalonkát, nádirigót és sok más érdekességet is. Nagyon kedvelem ezt a helyet, a nyár amúgyis inkább a vízi madarak fotózásáról szól. 

Az itt látottakat mesélem el képekben és történetben kedves Olvasóimnak.

A házi rozsdafarkú

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Madárbarát kertünket pár hete egy jellegzetes madárhang uralja, mint megtudtam, házi rozsdafarkúak érkeztek hozzánk. A kertbe valahogy hiába vártam, hogy berepüljenek, viszont a ház másik részén a teraszról szabadon figyelhettem, hogy énekelnek, repülnek, egyszerűen feldobják az udvar hangulatát ezek a tollas barátok.

Ezért ez a poszt az ott készült fotókról, valamint erről a madárról szól.

Gyurgyalagok fotózása

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban.

Szinte minden évben várom, hogy a gyurgyalagok megérkezzenek hozzánk és amint lehet indulunk is fotózni őket. Szépségük, kecsességük, hangjuk, udvarlási szokásaik mindig elkápráztatnak. Hacsak tehetem igyekszem olyan új helyeket megtudni, ahol lehet őket lencsevégre kapni. Ez a nyár elmaradhatatlan része, így most is így volt. Erről hoztam egy kis összeállítást kedves Olvasóimnak.

A mesés gyurgyalagok

Kerti ez+az

Tipp: Ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Itt a május, véget ért a madáretetési szezon, most már csak pancsolni járnak a kertbe a tollas barátaink. A kerti lest Tibi barátommal szétszedtük és eltettük, őszig pihen, most inkább a virágoké a főszerep a kertben. A tulipánok lassan elvirágoztak, a magnóliafa is, hamarosan kinyílik az írisz, sárga liliom, szellőrózsa és még sorolhatnám... A kertben ülve barátposzáta énekét hallani, rigók dalolnak, széncinegék próbálnak minden madarat túlharsogni, szajkók rikácsolnak... Egyelőre sajnos az odúkba senki sem költözött be, de még bizakodóak vagyunk, hogy hátha... 

Hogy mi látható most a kertünkben? Képekben mutatom be kedves Olvasóimnak és a fotónapló látogatóinak.

Szellőrózsák

Biatorbágyi csavargások

Tipp: Ha a képek nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Legutóbbi kirándulásunk alkalmával Tibi fotós barátom ajánlására Biatorbágyra mentünk és az ottani tájakat, halastavakat néztük meg. Jó volt, mert már rég csavarogtunk, az idő is kedvezett a fotózásnak. Bár már sokszor úgy látom, hogy nem mindig a fotózás a lényeg, hanem hogy az ember a bezártságból kimozduljon végre, ledolgozza a feleslegesen összeszedett kilókat. Sok szépet láthattunk, az első megérkezett gyurgyalagokat, fecskéket, nyulat, nagy kócsagot, mezei pacsirtát, őzet, függő cinegét és fészkét... Tartalmas egy kirándulás volt, még ha csak egy délelőtt erejéig... Képekben mesélem el az aznapi történetet.

Globális probléma a madárállomány ritkulása

Idáig elsősorban a kirándulásokról és az úgy szerzett élményekről írtam, de ez most inkább egy olyan problémára próbálja felhívni a figyelmet, ami később nagyon nagy gond lehet: ez pedig a madárállomány ritkulása.

Ugyan a madarak és fák napjának eredete több mint százéves múltra nyúlik vissza, mégis drámai módon fogynak a madarak a magyar táj jelentős részét kitevő szántókról és gyepekről – hívta fel a figyelmet Orbán Zoltán ornitológus, a Magyar Madártani Egyesület (MME) szóvivője. 

Tündöklő tavasz

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja a készülékét fekvő tájolásban

Bevallom őszintén, már nagyon vártam a tavaszt. Elmúlnak végre a hideg hosszú téli napok, a fénytelenség színtelenség már szinte kétségbeesésbe taszítja a fotózni vágyót. Most ennek végre vége, kirügyeznek, majd kivirágoznak a fák, megjelennek a kertben a vonuló madarak (pl. barátposzáta), tündökölnek a tulipánok, nyílik a magnóliafa, amit tavaly ültettünk. Lényeg, hogy mesés virágokkal teli környezet vesz körül minket. 
Erről hoztam egy kis összeállítást kedves olvasóimnak.

Barátposzáták a kertünkben

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

A kertünkbe egy nagyon szép madár érkezett kora tavasszal: a barátposzáta. Ez a hazánkban is költő, rendkívül szép énekű madár kora tavasszal érkezik, és október végén távozik sok ezer kilométeres távolságban lévő telelőjére. Azonban a környezet és a klíma átalakulása a vándormadarakra is hatással van, így erre a kistermetű énekesmadárra is. Miként változik a madár viselkedése, mikor indul útnak, és vajon hol telel? Sokszor foglalkoztatnak ilyen kérdések a madarak fotózása közben.

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Max Planck Evolúciós Biológiai Intézet kutatója, Dr. Miriam Liedvogel (vezetéknevének jelentése: énekesmadár) irányításával az a nemzetközi csoport, amely a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban tette közzé a kutatási eredményeket.

Magasan szárnyalva

Tipp: ha a fotók nem jelennének meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Ha vízimadarakhoz megyünk fotózni barátaimmal van egy hóbortom - órákig el tudom nézni a madarakat mind a vízben, de a levegőben is. Ilyenkor veszem elő a fotómasinát és gyakorlom, hogy érdemes a levegőben lefotózva lencsevégre kapni őket. Erről készítettem egy kisebb összeállítást kommentár nélkül kedves Olvasóimnak. Látható repülés közben szürke gém, kócsag, vörös gém, bibic, tőkés réce, ragadozó madár, gólya a teljesség igénye nélkül. 

Áprilisi madaras

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja a készülékét fekvő tájolásban

Bár most eléggé behavazódtunk a ház körülötti munkálatok miatt, azért még néha van időm kimenni a kerti lesbe és figyelni a madarakat. A mostani elég hűvös időjárás miatt (reggelente 0 és 3 fok között van a hőmérséklet) kint hagytam a maradék cinkegolyókat és ennivalót, hadd fogyasszák el a reggeli hűvös időjárásban. Azért már érezhető, hogy jön a jobb idő, egyre kevesebb a vendég az etetőknél. Sajnos a folyamatos esők miatt sem lehet gyakran a madárbarát kert látogatóit megfigyelni...

Széncinege szerencsére gyakran visszatérő vendégünk

Gellért-hegyi séta

Tipp: Ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja a készülékét fekvő tájolásban

Feleségem ötlete volt, hogy a kutyasétáltatás után menjünk el kirándulni egyet a Gellért-hegyre. Ehhez társult egy nagyon jó, meleg tavaszi idő is, no meg elszántság, hogy kimozduljunk végre. Sok szépet láthattunk, itt a blogtól nem megszokottan városfotókat is feltettem párat. De hogy is mondják? Kivétel erősíti a szabályt....

Kilátás a Gellért-hegyről

Budaörsi tájakon

Tipp: Ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja a készülékét fekvő tájolásban

Már korábbi posztban is írtam róla, hogy hamarosan új családtag érkezik egy kutyus személyében, akinek végleges neve úgy néz ki az eredeti neve lesz: Lali. Már többször vittük sétáltatni és ő nagyon barátságos, irányítható és nem kutya viszi pórázon a gazdáját eset, hanem inkább fordítva, ahogy azt kell. Az eb másik jó tulajdonsága, hogy kirándultatni viszi az embert, vagyis kénytelen feladni azt, hogy otthon maradjon, mozogni kell és mozogni kell. És ez így van jól...

Most szombati kirándulásunkról hoztam pár fotót...