A szárcsák birodalma

Elérkeztünk Ausztriai nyaralásunk utolsó posztjához, ahol egy Salzburgban lévő tavat látogattunk meg, utolsó állomásnak, hazaindulás előtt. Egy laza sétára gondoltam elsőre, némi tájfotózással. Ahogy haladtunk előre feleségem szólt, hogy szerinte nem átlagos madarak vannak a parton, felületesen oda néztem - mondom neki, hogy biztos tőkés récék. Alaposabban megnézve meglepődtem, hogy szárcsák és annyira aranyosak voltak, hogy egészen közel engedtek egy-két fotó erejéig... 

Pár szóval értékelve mostani nyaralásunkat: volt városlátogatás, kastélylátogatás és természet is minden mennyiségben, igazi kikapcsolódás volt ez a majdnem egy hét. 

A tóhoz közeledve sok szépet láthattunk, közben próbáltuk elviselni a nagy hőséget...

Nem volt kimondottan strandidő, így a fotózás zavartalan volt. Ekkor pillantottuk meg a parton lévő szárcsákat. Meglepett, hogy ennyire nem mennek arrébb, csak egy bizonyos tűréshatáron belül.

Kedvesen játszadoztak, sziesztáztak, iszogattak a vízből, nekik is jó volt egy kis ejtőzés a parton szemlátomást. Hálás voltam a pillanatnak és a lehetőségnek.

Egy kis sétát tettünk utána a parton, megnéztük a játszóteret, az éppen vacsorázó hattyút a parton, gyönyörködtünk a tóban. Jómagam nagyon szeretem a vizet nézni.

Még egyszer meglátogattuk a két szárcsát, hagyták magukat még egy kicsit fotózni. Utána visszasétáltunk az autóhoz a szárcsák pedig továbbálltak. Kellemes egy kis séta volt ez a tónál...

Este még leültünk egyet beszélgetni barátainkkal, mielőtt összepakoltunk és egy előttünk álló 6 órás vonatút elé néztünk, hogy visszatérjünk a szürke hétköznapokba...