A mókusok világnapja - 2026.01.21.

A mókusok világnapját 01.21-én ünnepeljük, 2001 óta. A közönséges mókus (Sciurus vulgaris) a rágcsálók rendjébe (Rodentia) tartozó, 20-30 cm testhosszúságú, fán lakó emlősünk. Lompos farka 14-25 cm, míg tömege 30-50 dkg között mozoghat, korától, táplálékbázisának gazdagságától, valamint évszaktól függően. Az állat hátszőrzetének színe változó: feketés barna, szürkés, vörös vagy akár sárgás árnyalatú, a hasi szőrzet általában fehér, de legalábbis világosabb, mint a háté. A színváltozatok pontos lehatárolását nehezíti a téli és a nyári bunda közti különbség. A nyári szőrzet ugyanis világosabb, mint a téli, így megeshet, hogy egy adott állatot más színváltozatba tartozónak ítél az ember télen és nyáron. A farkszőrzetet és fülpamacsait évente egyszer cseréli. A közönséges mókus Eurázsia mérsékelt övi erdeinek és fás parkjainak gyakori őshonos lakója. Fák lombkoronájában, mintegy 6 méterre a föld felett, egészen a törzs és az ág csatlakozásánál, vagy odúban építi gallyfészkét. Egy állatnak több fészke is lehet, melyeket különböző célokra használhat. Nagyon jellegzetes módon rágja meg a tobozokat a fenyőmagvakat kutatva. Csak a felső tobozpikkely-leveleket hagyják meg. Ennek köszönhetően csupán a mókusrágta fenyőtobozok alapján is biztosra lehet venni egy-egy területen az előfordulásukat. Egész évben a fák lombkoronájában mozog. Tavasszal és ősszel azonban a talajra is lemerészkedhet. Ilyenkor a párzást megelőző udvarlás hevületében kergetőzhetnek az avarban, illetve az éléskamráit keresheti. Ez azonban sokszor vesztét okozhatja, mivel a nyílt talajon mozogva könnyen a ragadozó madarak, vagy az autóforgalom áldozatává válhat. A közhiedelemmel ellentétben valódi téli álmot nem alszik, bár zordabb időjárás esetén napokig meghúzhatja magát fészkében. Saját fotóimból álítottam össze egy kis összeállítást kedves Olvasóimnak.

Ha hó, legyen hó...

Az újév meghozta a várva várt havazást. Még előző délután sötétszürke fellegek ülték meg  az égbolt minden szegletét, még a legrejtettebb zugokban is a félhomály uralkodott. Már éjjel elkezdett havadni és a virradat nehezen köszöntött rá így a tájra, fehér hólepel borította szinte mindenhol. Ezer éve nem láthattunk ilyet (képletesen írva...) Aztán később a havazás abbamaradt, majd újból elindult kisebb pelyhekben hogy igazán téli hangulatot adjon a környezetnek. Csodálatosan szép volt az idei első nagy havazás, ami január elsejére esett - amolyan reményt adó új év kezdeteként.  Fehér takarót láthattunk ha nem is sokáig a faágakon, az avaron, a bokrokon. Egy-két cinke jellegzetes hangját hallani, később a szajkó rikoltozott, harkály a fák doktora dolgozott az egyik fán.. Mintha egy mese elevenedett volna meg - sajnos csak pár órára is.
Egy téli regére invitálom olvasóimat, még ha csak virtuális sétával vehetünk részt eme csodavilágban...

Évértékelő képértékelő bejegyzés '25

Az idei év sem marad el a már hagyománynak tekinthető képértékelő bejegyzéstől, melyben áttekintem, hogy a 2025. évben milyen változások történtek, volt-e olyan fotó, esemény - ami említésre méltó.

Talán az egyik legnagyobb dobásunk az évben az új madárles megépítése volt fotós barátommal (akinek köszönöm a sok segítséget ismételten!!!) - nem kevés idejéből szakított rengeteg arra, hogy felépüljön, megvalósuljon ez a project. Már most azt mondhatom, hogy megérte. 

Emellett voltunk párszor kirándulni, a tavasz szép volt, a nyár borzasztó a nagy hőséggel - az ősz most is csodaszép volt megunhatatlan színeivel. Izgalmas egy év volt!

 

BUÉK 2026

Kedves Fotónapló Olvasók! Ezzel a montázzsal kívánok Boldog Új Évet a 2026-os esztendőre minden rendszeres,  visszatérő és új látogatómnak :o)

Az új madárles látogatói - december

Még alig telt el pár hónap az új madárles beüzemelése után fotós-madarász barátom segítségével, máris nagy a forgalom az etetőnél és a fotózás céljából kialakított "terepesztalon".  Amikor időnk engedi folyamatosan viszünk ki dekorációs anyagot, cinkegolyót, diót hogy a tollas barátok is jól járjanak, mi örülünk, hogy nézhetjük őket és mellette képeket is készíthetünk. Legutóbb 8 fajt számoltam meg alig  2 hónap etetés után, ami nagy eredmény szerintem. A hely tökéletes, fákkal védett és ide már az oda nem való macskák sem merészkednek szerencsénkre...
Ebben a posztban mesélem el kedves olvasóimnak, milyen madarakat is láthattunk a lesnél... Az itató felépítése februárban kezdődik, de az legyen meglepetés majd.

Mindenkinek...

 

Itatós madárles béta teszt - az első vendégek

Eljött az idő, hogy végre tesztelgessünk fotós, madarász barátom segítségével elkészült fotós madárlest. Az itató még pár hónapot várat magára, de a nagy önetető már kihelyezésre került és magot is töltöttünk bele, pár cinkegolyót is már felhelyeztünk az egyik fára + dió és alma is várja a tollas barátokat.

Egyelőre ismerkedünk az új hellyel, de mondhatom hogy nagyon jó döntés volt - már most jönnek erdei pintyek (elsősorban tojók), szajkók, cinegék, csuszka, harkály, zöld küllő hangját hallottunk és őszapók cserregését is megfigyelhettük messziről. Bízunk benne, hogy lesz meggyvágó, zöldike, tengelic, nagy fakopáncs, esetleg csíz,  ökörszem és még sorolhatnám a madárfajokat. Fő az optimizmus, tény hogy alig van 5-10 perc szünet, amikor nem jön tollas madár, utána folytatódik tovább a "műsor".... A poszt végén látható pár fotó a leskunyhóról és egy kis werk bemutató is :o)

Sok meló lesz még vele és sok köszönet fotós, madarász barátomnak, hogy kevés idejéből sokat segít benne! Egy ilyen projectet egyedül nagyon nehéz kivitelezni.

Balatonparti séták

Egy évben 3-4 alkalommal jutunk el  a Balatonhoz családdal és ki nem hagynám hogy a Balatonparton sétáljunk egy nagyot. Ez most sem volt másképp, a fotónaplóhoz híven képekben mutatom be kedves Olvasóimnak azt a gyönyörű platánsort amit láthattunk többek között aznap...

Varázslatos fények és színek

Idén ősszel ismét a Balatonon pihentünk - egy esős napot leszámítva gyönyörű időnk volt, rengeteget sétálhattunk, kirándulhattunk és szebbnél szebb színekben csodálhattuk a természetet, illetve azt a helyet, ahol pihentünk. Sajnos pont ezen  a héten volt az óraátállítás is, az egy kicsit bekavart - de nincs mit tenni ebben az esetben újratervezést kell alkalmazni.

De inkább a fotókat mutatom sorban, hadd meséljék el inkább ők el ezt a történetet...

Az őszi erdő harmóniája

Nem túl gyakori, hogy feleségemet elkisérem az erdőbe - de most szombaton úgy döntöttem, hogy velük tartotok. Gyönyörű ilyenkor, sárgulnak a falevelek, színek kavalkádja látható - egyszerűen nem lehet betelni vele. Egyik "rossz szokásom", hogy nagyon el tudok merülni a részletekbe, így az 1-2 órás séta 3-4 órás túrába megy át. Ami nem baj persze, csak mindenki lefárad körülöttem a fotózás miatt :o)

Képes történetben mesélem el most is tegnapi kalandunkat.

Őszi varázslat

Most ahogy rohamléptekkel haladunk az őszbe: hullanak a falevelek, színesedik a körülöttünk lévő világ - nekem is egyre több kedvem van kimozdulni, sétálni egy nagyot. Persze erre inkább hétvégenként van időnk feleségemmel, de ez a pár óra is feldobja az ember napját, sokkal jobban érezzünk magunkat, miután kiszellőztettük a fejünket. Gondolom mondanom sem kell, hogy viszem magammal a fényképezőgépet is, hogy a szebbnél szebb pillanatokat lencsevégre kapjam... Ez most sem történt másképp.

De meséljenek inkább a fotók most is...

Fények és árnyak

Október van - virtuális fotós naptáramban ez azt jelenti, hogy készülni kell, hiszen az egyik legszebb évszak van már küszöbön a hosszú nyár után: az ősz, mely színeível, fényeivel, szemkápráztató változatosságával minden évben elvarázsol. Remélem idéns sem lesz másképp.  A hulló falevelek látványa, a gombák az erdőben, a madarak éneke, a téli madáretetés közelsége mindig egy kis izgalommal tölt el ilyenkor. Ha kora reggel figyelünk a fák között hallhatunk már vörösbegyet, őszapókat, cinkéket, mindenkit elzavaró szajkót, zöld küllőt, harkályokat és még ki tudja hányféle tollas barátot.
Legutóbbi sétánknál leginkább a fényeket és az árnyakat csodáltam meg, erről hoztam egy kis ízelítőt kedves Olvasóimnak, képes történetben elmesélve.