Találkozás a hajnalmadárral

Alig vártam ezt a szombati napot, hogy útnak indulhassak Csillaghegyre, a Rókahegyi bányához. Hogy miért? Több internetes forrásból értesültem róla, hogy a hajnalmadár van Budapesten és mégpedig ott. Fotós-madarászok elmesélése alapján döntöttem úgy, hogy aznap oda megyek, a feljáró egy picit megnehízette az odajutást, de nem lehetetlen küldetésről van szó. Izgatott voltam rendesen, hiszen egy nem mindennapi kalandról volt szó, ilyen tollas barátot nem mindennap láthat az ember. Az időjárás annyira nem volt jó, nagyjából nulla fényben fotózhattam, szürkületben, szemerkélő esővel, viszont a hely csodás látványa kárpótolt...

Őszapók az erdőben

A hajnalmadár fotók elkészítése után és mivel a madár is messzebb repült úgy döntöttem, hogy ellátogatok még a Káposztásmegyer határában található Farkas-erdőbe is. Ez is az a hely, ahová időnként visszanézünk, mert mindig tartogat meglepetéseket. Mivel vannak kirakva madáretetők, így a cinkék szigete - ahogyan egyszer feleségemmel is elneveztük, amikor ott volt velem - az etetőre járó madarak hangjától hangos. És pozitívum, hogy mindig vannak szorgos kezek, akik visznek ki magot a madaraknak. Most mivel üresek voltak az etetők tollas barátot is alig láttunk, az itt gyakran látható mókusok meg sem mutatták magukat. Ahogy ilyenkor mondják: ezt dobta a gép :o) Őszapók viszont voltak, széncinegét, kék cinegét és egy gyönyörű szőlőrigót is láthattam most...

A mohácsi busójárás

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

A markazi víztározó

Tovább haladtunk lefelé a Mátrából, és hamar ott voltunk a markazi víztározónál feleségemmel. Ez egy a Visontai erőműtől nem messze kialakított csodálatos és nagy mesterséges tó. Háttérben a Mátrával gyönyörű tájfotókat készíthettünk, melyhez egy csodálatos jeges világ adódott hozzá. A víz közelsége mindig megnyugtat, egy fantasztikus helyet találtunk, ahol még sétálhattunk egy nagyot...

A mátrai havasok

Így február közepé felé azért kezdek elégedett lenni. Csak-csak készülnek téli tájfotók, még ha nem itt a közelben. Az idei ősz valahogy nem volt annyira szép, mint máskor - nem hozta azt az eredményt, mit vártam. A téllel ugyanez volt a helyzet idáig. A hó valahogy nem jött, az igazán jó havas képekért magasra kell menni, a hideg évszak így egy picit idén érdektelenné vállt számomra. A téli fotókért most a Kékestetőn jártunk, az itt készült fotókat osztom meg kedves Látogatóimmal.

Mi vagyunk a jégtörők

Végre megérkezett az igazi tél, amit már nagyon vártunk. Ráadásul úgy olvastuk, hogy Siófokon ónos eső is esett, így különleges alakzatokat alkotott a természet. Feleségemet nem mindig lehet rábeszélni a kirándulásra, de most Ő is beadta a derekát, menjünk, mert érdemes. Kaptunk egy fülest is, hogy az északi oldalról indul a szél, és minden szélsőség a déli part irányába, ezért esőt, havat, vizet is azon partszakasz felé mozgatják a felhők. Így útnak indultunk Siófok felé, és amikor megérkeztük megláttuk gyermekkorom szerelmét a Balatont, amely most valljuk be, nem a megszokott arculatát mutatta nekünk...

De hadd meséljenek inkább a fotók! :o)

Jég és víz

Ha elmegyünk valahová azt a helyet fotózás szempontjából igyekszem "kivesézni" és minden szempontból körbejárni, megvizsgálni. A legutóbbi jeges világ nagyon megfogott, egyszerűen nem tudtam aznap letenni a fényképezőgépet. Elég sok tájkép, téli fotó készült, melyeket ilyenkor a számítógépen külön kategóriákba rakok később. Most sem volt másképp, így készült ez a bejegyzés is, melynek témája a jég és a víz...

Tájképek a téli Balatonról

Legutóbbi kiruccanásunk során Siófokon tájképek is készültek, melyeket most egy csokorba is gyűjtöttem kedves Olvasóimnak. Feleségemmel nagyon jól éreztük itt magunkat, el is döntöttük, hogy besoroljuk a bakancslistás helyek közé, ahová még valamikor visszatérünk.... És valljuk be, eremdényes volt a fotózás, hiszen azokat a bizonyos sárgás fényeket is sikerült lencsevégre kapnunk. De a szavak helyett meséljenek inkább a fotók...