Kedves olvasóim már hozzászokhattak, hogy amennyiben fotónaplómon felbukkan egy új poszt egy szakrális épületről, az szinte bizonyosan egy templomrom. Nos, ezúttal Balaton környéki barangolásaink során egy másfajta épületre bukkantunk. Ez pedig a kővágóörsi zsinagóga romja.
A történetéről nem volt könnyű információkat találni az interneten, nem sok van. A források szerint Kővágóörsnek már a középkorban is lehetett komolyabb izraelita lakossága, de erről írásos bizonyíték nincs. A Magyar Zsidó Lexikon 1929-es adatai szerint a 2120 fős lakosságú település hitközsége 140 főt számlált. Maga a hitközség 1778-ban alakult, első rabbija Pfejfer Zélig Lébi volt, aki 1868-ban hunyt el. A hitközség anyakönyvi területéhez 9 környékbeli település tartozott. A közelben Tapolcán élt még nagyobb lélekszámú neológ zsidó diaszpóra, amely eredetileg a Kővágóörsi ortodoxoknak volt alárendelve. Az 1800-as évek végén Tapolca erősebben iparosodott Kővágóörsnél, és ott kiépült a vasút is. Ennek következtében Kővágóörs mint település jelentősége csökkent, és a környék hitközségei közül is a Tapolcai lett a jelentősebb, köszönhetően az áttelepüléseknek. A szent iratok Kővágóörsről a II. világháború előtt átkerültek Tapolcára.
