A kőhegy két arca

Mostanság az is ajándék, ha nincs köd és méginkább az, ha kisüt a nap. Valahogy az időjárás sem tudta eldönteni, hogy mit akar, mégis tettem egy rövid kirándulást a budaörsi kőhegyre a kápolnához. Sokszor elmegyünk ide a családdal, idén most télen sikerült eljutni. Nem volt nagy kaland, de egy kis kirándulásnak, nézelődésnek, kikapcsolódásnak jó volt most is. Van romantikája, lehet játszani a fényekkel, tájképeket készíteni. Egyszóval tökéletes program volt :o) Pár fotót osztok meg erről a történetről ebben a posztban...

Decemberi madaras

Telnek-múlnak a napok, hetek és már lassan azt veszem észre, hogy itt a karácsony és hamarosan az év vége. A madárles működik rendesen - volt már egy szép nagy havazás és így lehetett téli madárfotókat készíteni, amire nagyon vártam már. Bár ahogy öregszem egyre jobban szeretem a téli tájat bentről nézni, de a leskunyhónak előnye, hogy elbújva, nem kint a szabadban lehet megfigyelni a tollas barátokat. Tavaly ilyenkor még elég egyhangú volt a madárfaj szempontjából a mozizás, idén viszont csak úgy kapkodom a fejem, ha beülök a madárlesbe és sokszor azzal sem törődöm, hogy kockára fagyok, miközben a képek készülnek...

Lássuk hát milyen madarak látogatják most a madárlest kedves Olvasóim!

Hó és olvadás

Ilyen tél is rég volt, hogy nagy hó essen - ráadásul akkor hóval, hogy a fotókon is jól mutasson. Sejtettem - persze könnyű utólag jósolni -, hogy eljön az a tél, amikor hideg lesz és nem csak hideg, hanem jelentős havazás is. 2023. decemberében ráadásul Mikulás napján (és az utána pár napban is) most végre így történt - és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pár fotóban el is tudom mesélni ezt a történetet kedves Olvasóimnak....

A kék cinege megmentése

Amikor csak időm és az időjárás engedi a szokásos kedvenc leskunyhómban ülök. A madárkák szerencsére érkeznek folyamatosan - sokszor már nem is a fényképek készítéséért vagyok kint, hanem csak hogy megfigyeljem őket. Egyik ilyen alkalommal történt egy kisebb baleset az egyik kék cinegével - a bejegyzés elolvasásával tudhatják meg kedves Olvasóim, hogy pontosan mi is történt - persze most is képekben mesélem el...

Legszebb fotóim az őszről...

Lassan véget ér az év egyik legszebb évszaka. Sajnos idő hiányában és elfoglaltságaim miatt nem készül már annyi fotó, mint jópár évvel ezelőtt, de azért minden évben van néhány, amira azt mondom, hogy ez az adott hónap képe - legalábbis nekem. Régen még az ország másik felére is elmentem egy jó témáért, most már azért kétszer meggondolom, hogy elinduljak-e vagy sem. Ráadásul a ház felújítása, a kerti munkák bizony most elég sok időt elvettek az amúgyis kevés időnkből...

Azért ennek ellenére hoztam egy csokorra valót az ősz zárásául kedves Olvasóimnak...

Őszi madaras fotók a madárlesből

Lassan már hagyománynak mondhatjuk, hogy ahogy közelednek a hidegebb nappalok, valamint az őszi szünet folyamán amikor mindenki jobban ráér a kertet átalakítjuk teljes mértékben madárbarát kerté és felépül a kerti les. Minden évben alig várom ezt a pillanatot mondanom sem kell - és amikor van rá időm és az időjárás is engedi kint vagyok.

Idén találtunk egy magos boltot itt Törökbálinton, így jóval könnyebb a szotyi és a cinkegolyó beszerzése, ha jól viselkednek a drágaszágok esetleg még diót is kaphatnak :o) 

2 nap alatt épült fel most a madárles itatóval együtt - sok köszönet érte fotós madarász barátomnak, feleségemnek és édesapámnak, nélkülük nem készülhetett volna el.

Nagy meglepetésre a madarak is hamar észrevették, hogy van kint minden, ami jó nekik és jönnek, magára az itatóra is. Lássuk, hát milyen látogatói vannak kertünknek az idei évben?

Őszi pillanatok

Az őszi szünet idén jól alakult - sikerült egy hetet itthon maradni és pihenni. Persze nem volt nap, hogy ne lett valamilyen program vagy itthon, vagy máshol - de mégis jó volt végre egy kicsit kikapcsolódni, más dolgokra is figyelni. Ahogy az időm és az időjárás is engedte elkisértem feleségemet kutyasétáltatlás közben és így megfigyelhettem, hogy változik a környezet körülöttünk. Egyre színesebbek a falevelek, kopaszabbak a fák, 

Az ilyen séták közben készült fotókat osztom meg kedves Olvasóimmal most kommentelés nélkül...

Az első őszi bejegyzés

Fotós naptáramat lapozgatva amikor az októberhez érek minden évben izgatottabb leszek. Több okból is: ilyenkor már színesednek a levelek és ennél nincs szebb téma fotós szemszögből és már lehet készülni a madáretetésre is, hisz ahogy jönnek az éjszakai fagyok úgy szép lassan töltöm meg a madáretőt madárelességgel. De most már az őszre koncetrálok egy-egy kirándulás, vagy séta alkalmával a falevelek sokszínűségében mindig gyönyörködöm. Egy kis félelem mindig van bennem ilyenkor, hogy az idei legszebb évszak nem lesz olyan szép - de aztán mindig elégedetten nézem később vissza a fényképeket...

Krems - egy meseszép város Ausztriában

Utazásunk harmadik és egyben utolsó állomása egy nagyon kedves város Ausztriában a Krems volt. 

Közhely lenne, ha azt írnám, hogy festőien szép, az egyik leghelyesebb városka a Duna mentén - remek a bora, Ausztria egyik legrégebbi városa és úgy is emlegetik, mint Wachau kapuja. Macskaköves utcái a történelmet tükrözik vissza, parkját szökökút tarkítja, minden háza mintaszerűen fel van újítva. Lássuk miért olyan felkapott Krems városa?

1. Wachau kapuja, így is emlegetik a három településből, Kremsből, Undból és Steinból álló városkát, mely valóban az egyik legszebb a Duna-partján. Ha Bécshez közelebb lenne, azt mondanám, olyan, mint Szentendre, de a császárvárostól egy órácskát kell utazni ide. Sajátos és idilli a hangulata, melyen átfolyik a névadó Krems folyócska.

Osztrák Dunakanyar - Sétahajózás Wachauban

A Melki Apátság megtekintése után egy újabb program következett: egy örök emléket hagyó sétahajózás. Szerencsére az időjárás is kedvezett: egyre többet sütött a nap, nem esett az eső (fotózás szempontjából nem hátrány) és egy igazi vizi túrában vehettünk részt feleségemmel. A látványosságok szemet gyönyörkedtetőek voltak és meg kellett állapítanom, hogy beköszöntött az egyik legszebb fotós évszak : az ősz....

Erről a hajós kirándulásról hoztam Nektek egy képes élménybeszámolót kedves Olvasóim.

Melki Apátság - Ausztria

Van egy mondás: ahogy öregszel egyre jobban érdekel a történelem. Töredelmesen bevallom engem már korábban is érdekelt, de valahogy mindig olyan történelem tanárokat fogtam ki, hogy elvették a kedvemet tőle. Erre mindig akkor jövök rá, amikor elutazunk egy olyan helyre, melynek történelme van.

Feleségem ötlete jóvoltából legutóbb a Merki Apátságban voltunk Ausztriában, amiért különösen hálás vagyok.  

Vannak források, amelyek azt írják, hogy a magyar fejedelmeknek már jóval a Kárpát-medence elfoglalása előtt volt koronájuk. Mégpedig nem egyszerűen egy uralkodói jelvény, hanem úgynevezett "beavató korona". Ugyanakkor ennek a koronának a sorsáról nem tudunk semmit. Az is szerepelt egykori olvasmányaimban, hogy ez az ősi korona a népvándorlások harcai során idegen kézbe került. A Kárpát-medencében történt letelepedés után a korona visszaszerzése elkerülhetetlenné vált, hiszen hiteles uralkodót csak ezzel a beavató koronával lehet koronázni! Feltételezték, hogy a magyar beavató korona Rómába került a pápához, vagy valamelyik - akkor már működő - nyugat-európai kolostorban őrzik. Van olyan nézet, hogy a magyarok letelepedés utáni kalandozó háborúi nem elsősorban zsákmányszerző célt szolgáltak, hanem az elveszett koronát keresték. Ez lehetett a magyarázata ennek, hogy miért dúltak fel sok kolostort! Sőt - annak is van irodalma, hogy I. István király megkoronázása előtt nem egyszerűen csak koronát kértek a római pápától, hanem a - feltételezésük szerint - az egyház kezén lévő ősi koronát követelték vissza.

Hogy miért is írok most erről a fotónaplóban? A posztot elolvasva megtudhatják kedves Olvasóim...

Egy kert ajándékai

Lassan már 4-5 éve, hogy Törökbálinton lakunk feleségemmel. Amikor először megérkeztem ide egyből tudtam, hogy ez az a ház, ahol élni fogunk és az, hogy van hozzá egy kert egy kis kerti tóval plusz ajándékként fogom fel. Már lassan egy éve már, hogy feleségem ötleteként elkezdtünk magaságyásokban termeszteni a madáretetés mellett. Meglepő eredményt hozott: rengeteg paradicsom, paprika, retek, eper termett első körben és ráadásként egy meglepetés: sárga dinnye. Hogy hogy került a kertbe nem tudjuk, hiszen mi nem ültettük, de valószínűleg az egyik földdel jöhetett extra kiegészítésként :o)

Nagy meglepetés volt a sárga dinnye a kertben az egyik reggel!

Egy messzi földről érkezett halász - Halászsas

10-20 éve majdnem minden hétvégén fotózni jártam - most már ez jó ha havonta egy alkalomra mérséklődött időhiány, egy kicsit a lustaság, valamint a szélsőséges időjárás miatt (hol szakad az eső, máskor aszály van - vagyis izzadni lehet az autóban...). Tibi fotós barátommal azért időnként szóba kerül, hogy hová menjünk fotózni én persze azonnal Apajt választom. Az évek során nagyon megszerettem ezt a helyet kifogyhatatlan témájával, meglepetéseivel és mindenekelőtt azért, mert a természetben érezheti magát az, aki legyőzi az otthonmaradás előnyeit és kimozdul végre egy kicsit a szabadba.

Ez a nap korán kezdődött, Tibi megérkezett már hajnalok hajnalán. Akkor még nem sejtettük milyen kalandokban lesz részünk, ezt a történetet fogom elmesélni képekben kedves Olvasóimnak... A legnagyobb dobás legalábbis számomra egy halászsas volt, amit nem mindig láthatunk tudtommal...

Halászsas - egy nagyon ritka fajt láthattunk aznap!

Csónaktemető

Az Elvarázsolt platánsor sétánk után feleségemmel elmentünk még egy helyre, ahol nagy kedvenceim vannak - olyan csónakok, melyeket már csak saját felelőségre lehet használni :o) Viszont én fotótémát láttam benne és pár kép erejéig megörökítettem. 

Ebből a képsorozatból hoztam most párat Olvasóimnak.

Egy elvarázsolt platánsor

Egyszer volt, hol nem volt... A meséknél már megszokott kezdőmondattal írhatnám soraimat erről a mesés helyről, ahol legutóbb voltunk. Amikor feleségemmel nyaralni megyünk van egy platánsor, melyet évről évre meglátogatunk nyár végén. Ez idén sem maradt el, most is tettünk egy már hagyományörző sétát ezen a csodás helyen. Nekem azért is tetszik , mert már lassan az őszt idézi, amikor a fák alatt sétálunk a platánok mellett. 

Erről hoztam egy újabb történetet képekkel kedves Olvasóimnak.

Búcsú a nyártól

Bár még javában tart a "vénasszonyok nyara" néven említett nyárutó - azért már lehet érezni, hogy közel van az ősz: sárgulnak a levelek, nincs akkora ereje már a napnak, a madarak ismét megjelennek a kertben, A madáretetés, lesben ülős szezon még várat magára egy picit. Joggal felmerül a kérdés miért töltök fel még nyári fotókat - a válasz egyszerű: bokros teendőim miatt - lakásfelújítási project mellett már nem sok idő marad a fotók feldolgozására.

Így most ebben a bejegyzésben teszek közzé még a nyár vége során készült képeket, melyek közel állnak hozzám és remélem kedves Olvasóimnak is megnyerik a tetszését :o)

Egy fotogén mókus

A mókusokkal ritkán van szerencsém mostanában - ez a mostani azon kívételes esetek közé tartozott, hogy egyszer csak megjelent és ki is tudtam figyelni, hogy merre jár a "drágaszág". Történt egyszer, hogy kint ültem a kertben - még nagyon hajnalban és érdekes zajokra lettem figyelmes. Hamar kapcsoltam, hogy akár mókus is lehet, hiszen dió már bőven van - így felpattantam és a hang irányába eredtem (ugye a fülem még jó...). Hamar meglett a fotóalany és a mozgási irányát is sikerült lekövetni - ami valljuk be nem egyszerű.

Erről pillanatról hoztam pár fotót...

Amikor a nap lemegy...

Ha valaki fotózik és egy picit komolyabb szinten űzi ezt a sportot, mint a "hobby szint" előbb utóbb a tájfotók terén szeretne olyat, ami a naplementét örökíti meg. Nincs is ennél csodálatosabb, romantikusabb látvány. Fiatalkoromban még nyáron képes voltam felkelni nagyon korán, hogy mire a Balaton partra érjek láthassam ezt a csodás látványt, ez a vágy most már természetesen mérséklődött egy naplementével. Szerencsére most nyáron is láthattunk ilyen csodát és ezt a történetet szeretném megosztani kedves Olvasóimmal... 

A hattyú

A hattyú

Írta: Ficzu Ferenc

Camile Saint-Saens - the swan

A láthatatlan kecsességben

- mint sima, fehér kavicsok -

tökéletes semmiségben

csattogtat egy nagy titok.

S hangtalanul visszalendül

- mint nedves, tiszta üvegen -

ösztönösen összezendül

a téboly és a türelem...

A Balaton madárvilága '23

A kicsit rosszabb idő nyaralás közben megadta azt a lehetőséget, hogy viszonylag sokat legyek kint a kertben. Ha Balatonon vagyok ott rengeteg madarat lehet látni és az benne a szép, hogy sokszor olyanokat is láthatok, amit máshol ritkábban. Életemben először láthattam viszonylag közelről sárgarigót, megfigyelhettem gyurgyalagokat mielőtt elindultak hazafelé (bevallom jellegzetes hangjuk hiányozni is fog), szürke légykapót, seregélyeket, harkályt, szajkókat és még sorolhatnám.

De hadd beszéljenek magukért inkább a fotók ! :o)

A lovak földjén

Idei nyaralásunk elég változatos volt. Általában, ha pihenni megyünk nyáron alapvető gondolatunk az, hogy forróság lesz várhatóan - ezáltal rengeteget fürödhetünk a Balatonban, Ehhez képest most ahogy megérkeztünk másnap elromlott az idő és bár utána folyamatosan melegedett, de inkább sétálni, kirándulgatni lehetett, mint azt a tevékenységet űzni, mint a legtöbb nyaraló általában - fürdeni.

Úgyhogy a tavalyi nyárral ellentétben, amikor még fotózni sem volt kedvem az aszály miatt, most elég sokat elővettem a fényképezőgépet, kimozdultam a lakásból és az izzadás helyett inkább a megázás miatt kellett aggódni. 

Egy ilyen kirándulás során voltunk egy olyan helyen, ahol gyönyörű lovakat is láthattunk - feldobva ezzel az amúgyis meseszép Balaton hangulatát...

A Balaton másik arca

Lassan már hagyománynak mondható, ha nyár van a Balatonra megyünk nyaralni. Ez több szempontból előnyös, mert édesapám révén a szállásért nem kell fizetni és ha ott vagyunk tudunk neki segíteni a házi, kerti munkálatokban. 

Legutóbb egy olyan élményben volt részünk, hogy a Balatont teljesen másképp láthattuk egy közelgő vihar miatt. Erről jut eszembe gyerekkorom egyik legrosszabb emléke, amikor lementünk a mólóra egyet sétálni és amikor kezdett a csim-bum rohanva mentünk vissza a házhoz, de közben persze a szakadó eső és a villámlás elkapott bennünket...

De a mostani történet szerencsésebb és szerencsére sikerült nem csak szokványos, túrista fotókat csinálni a magyar tengerről... Valahogy mindig is szerettem volna vihar előti képeket csinálni, ez most szerencsésen összejött :o) Persze most is képekben mesélem el kedves Olvasóimnak.

A bálák és nyulak földje

Ahogy most nincs az a nagy aszály, mint tavaly nyáron volt - többet is fotózom mostanában, amikor van szabadidőm rá persze. Sokszor megyünk feleségemmel sétálni a közeli általunk Tündérvölgynek nevezett mesés helyre. Nagyon nagy előnye, hogy 5-10 perc sétával megközelíthető és sokmindent láthatunk - többek között őzeket, nyulakat, rengeteg madarat és csodás tájakat. Legutóbb amikor voltunk ismét nyulakhoz volt szerencsénk, viszonylag elég közel engedtek, hogy értékelhető fotót tudjak róluk készíteni...

Most a bálákat is sikerült lencsevégre kapni úgy, hogy naplementével együtt, ami már régóta nagy vágyam volt. 

Már kopogtat az augusztus...

A július lassan véget ér, már az augusztus - a nyár utolsó hónapja közeledik, szinte az ajtón kopogtat. Idén szerencsére nincs akkora aszály, mint tavaly nyáron, a nagy meleget kellemes esők váltják fel, elviselhetőbb időjárással. Ezt a klímát jobban kedvelem, bár az izzasztó melegnek is megvan a maga varázsa, de igazából én egy 20-25 fokos nyárral ki tudnék egyezni. Persze - ahogy mondani szokták ez nem kívánságműsor és ha nincs nyári meleg nyári fotótéma sincsen. És érezni már, hogy kopogtat az augusztus, ma hajnalban amikor felkeltem még sötét volt... 

Gerinctelen állatok

A madarak mellett nagyon szeretem fotózni az ún. "gerinctelen állatok"-at, Ennek több oka is van, hogy miért. Nem kell őket nagy nehezen becserkelni, elég egy helyben maradni és figyelni, lehetőleg virág vagy növény közelében. Néha sajnos a jó fotóért le kell hasalni a földre, de ez ilyenkor elkerülhetetlen... Egy ellenségünk lehet lencsevégre kapásuk során a szél. Számomra nincs dühítőbb, ha van egy csodás fotóalanyom és a szél erre elkezd fújni és képtelenség elkészíteni az elképzelt művet. Persze sokat segített a képek elkészítésében feleségem gondos kezének munkája - hiszen ha ezek a virágok nincsenek a kertben nem jönnek rá a lepkék, rovarok, poszméhek és még sorolhatnám...

Azért így is készült egy kisebb válogatás a nyár során, erről hoztam egy "csokorral" kedves Olvasómnak.

Nyár a kertünkben

Igyekszem minden hónapban, vagy legalábbis minden évszakban egy kis beszámolót írni kertünkről. Mindig meglepődöm, hogy mennyire gyorsan megy az idő - a sásliliomok már elhervadtak, a napraforgó már szépen virágzik, a levendula egyre szebb, a kardvirágok is egyre nagyobbak - hamarosan nyílni fognak. Szeretünk foglalkozni a kertünkkel, ahogy időnk engedi és bizony jó dolog kiülni és pihenni egy kicsit... Mindig is végiggondolom, hogy visszaköltöznék-e a panelbe és a válasz egyértelmű számomra, hogy NEM...

A napraforgó számomra páratlan szépségével és a lepkével együtt

A Törökbálinti tó

Legutóbb feleségemmel voltunk kirándulni és Lajos kutyával a Törökbálinti tónál. Nagyon hangulatos horgásztó, sétálásra, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas. Pár éve voltam itt egy barátommal, azóta nagyon sokat fejlődött. Útközben láthattunk madarakat (bár egy kicsit több madárfajban reménykedtem), érdekes növényeket, gombát, virágokat, lepkékeket. Most inkább a sétán és a tájfotózáson volt a hangsúly. Kicsit lógott az eső lába is, de szerencsére nem lett belőle felhőszakadás...

Lepkék

Hiányzott a rét, a kinti levegő, a szabadság érzése - de még inkább a fotózás. Mostanság ugyan sokat vagyok a szabadban, de fényképezőgép már jó egy hete nem volt a kezemben. Márpedig fotózni jó. Itt van a lepkeszezon, és úgyis dédelgetem már magamban évek óta, hogy rámegyek a lepke témakörre. Most végre élhettem szenvedélyemnek.

Legutóbb fotós barátommal az út szélén álltunk meg - ő elment szétnézni, én meg egy bogáncs bokor mellett maradtam és szinte mindent elfeledve fotóztam egy másik kedvenc témámat.

Ebből hoztam egy kis válogatást kedves Olvasóimnak. 

Szalakóta helyett nyaktekercs

A június sem múlt el Apaj nélkül, szerencsére Tibi fotós barátom benne volt, hogy menjünk el most is. Most már "izzik a galagonya" effekt volt, vagyis fél tizenkettőre olyan meleg lett, hogy nagyjából addig tartott a fotóstúra. Hajnali indulással, viszonylag korai érkezéssel most is rengeteg izgalomban volt részünk. És Apaj (nekem már nagy szerelmem) most is tartogatott meglepetést, egy számomra bakancslistás madarat: a nyaktekercset. Nekem a jelszavam valahogy mindig az, ha nyár van és jó idő : irány Apaj!

De most is képekben mesélem el az aznapi történetünket....

Nyári pillanatok

Beindult a nyár, ez tagadhatatlan. Ilyenkor már kétszer meggondolom, hogy elinduljak-e valahová, főleg, ha "gatyarohasztó" meleg van. A fényképezőgépnek is jobb, ha pihen, meg hát ha nem hajnalban indulunk már nem érdemes beégett képeket gyártani ipari mennyiségben. Jobb egy hűvös szobában a korábbi képeket nézegetni és szelektálgatni, melyiket érdemes meghagyni. 

Mondanom sem kell, hogy a június sem volt eseménytelen - ebből hoztam egy kisebb ízelítőt most kedves Olvasóimnak.

Vadnyúl meglepő helyen :o)

Őszi hangulat júniusban

Néha, vagy inkább gyakran érdemes nyitott szemmel járni a nagyvilágban. Jelen esetben ezeket a fotókat a kertünkben készítettem - időnként teljesen olyan érzésem van, mintha őszi hangulat lenne - persze mindez júniusban. Persze nyilván megvan a maga magyarázata, hogy ez a falevél ilyenkor ilyen színű ezért és ezért - de akkor is szép, ha megfelelő szögben és időben kapjuk őket lencsevégre.

Erről készült egy pár fotósorazat, melyeket bemutatok kedves Olvasóimnak.

Vízcseppesen...

A nyár egyik örök témája nálam a vízcseppes virág, vagy növény, Ha a várva várt eső megérkezik, még a fényképezőgépet sem sajnálom és viszem ki lefotózni egyik kedvencemet. Max az eső mennyisége és elázásom mértéke szab határt a fotók elkészítésének...

Azóta már sokminden elvirágzott, de egy fotó erejéig az emléke fennmaradt...

Őszapók a kertben

Mindig örülök, ha meghallom az őszapók jellegzetes hangját már messziről, amikor közelítenek a kertünk felé. Ilyenkor gyorsan felkapom a fényképezőgépet, elfoglalom a helyemet és várom őket. Szerintem nincs olyan fotós, aki ne szeretné őket lencsevégre kapni. Bár még bő két hónap van a nyárból, már a téli madarátetésen agyalok közben. Amilyen hamar jött a nyár, a tél is egyszer meg fog érkezni és addigra fel kell készülni...

Kalandok a pusztában

Szerintem minden természetfotós egyik álma Apaj, hogy oda eljusson. Én nagyon szeretem ezt a helyet - itt találkozhatok olyan madarakkal, melyekkel máshol nem, vagy nagyon kicsi az esélye. Itt láthattam először vörös gémet, szalakótát, foltos nádiposzátát, kanalasgémeket, búbos vöcsköket, gólyatöcsöt és még sorolhatnám mennyi mindent. Bár a távolságok nagyok, mégis megéri többször körbeutazni, megismerni ezt a fantasztikus helyet. Igazából az idő és a pénztárcánk szab határt, hogy hányszor jutunk el ide.

A mostani fotóstúra kalandjaiból hoztam Nektek kedves olvasóim egy újabb történetet képekben...

Gyurgyalagok fotózása lessátorral Slideshow

Elkészült a beigért slideshow a gyurgyalagokról. Én szerintem naponta 5x fogom visszanézni, így mindig újra és újra átélhetem azt a felejthetetlen élményt, amit ott és akkor láthattam. Nagyban nézzétek! :o)

Sok-sok köszönet fotós barátaimnak, hogy ennek a fantasztikus élménynek a részese lehettem!

Gyurgyalagok fotózása lessátorral

Ha nem is minden évben, de időről időre fotós barátaimmal elmegyünk megnézni a gyurgyalagokat mi újság velük. Régen volt egy tuti biztos helyünk, az azóta megközelíthetlen lett sajnos. A mostani helyen már vártuk fotós ismerősöktől a jelzést, mikor jelennek meg végre a drágaszágok, meg is jött az egyik nap egy kedves ismerőstől és azon a hétvégén hajnalban útnak indultunk, már nagyon vártam ezt a napot. .Az időjárás kedvezett és ezen a reggelen mellőzni kellett az alvást, ha jó fényeknél jó fotókat akartunk készíteni... 

Szerencsére mi voltunk az elsők és állíthattuk fel a lessátrakat...

Készül hamarosan egy slideshow is a gyurgyalagokról, reményeim szerint a következő posztra készen lesz.

A pipacsok földjén

Legutóbbi kirándulásunk alkalmával feleségemmel egy hatalmas pipacsmezőre bukkantunk. Már egy ideje figyeltem ezeket a gyönyörű virágokat, miközben reggelente a munkahelyemre utaztam - most itt volt végre a lehetőség, hogy lencsevégre kaphassam őket. Jó egy órát eltöltöttünk a pipacsok társaságában, Lali kutya is nagyon élvezte a lehetőséget, hogy bennük rohangálhat egy jót. Készültek családi és makróképek, a családi fotók természetesen egy másik albumba kerülnek... 

Nem is szaporítom tovább a szót, ennek a napnak a történetét fotókkal mesélem el kedves Olvasóimnak...

Kert karbantartás

Bár nagyon szeretek fotózni, fotóstársakkal elmenni ide-oda, amikor mindenki ráér - de a kertben is nagyon sok a tennivaló. Mivel szeretjük a paradicsomot, retket, hagymát, paprikát (és még sorolhatnám) ezért már tavaly is próbálkoztunk magaságyásokkal és házi termesztéssel, hisz mindig jobbak azok a zöldségek, melyeket az ember maga nevel fel, mint a multi üzletláncban vásároltakét, melyeket ki tudja honnan szállítottak, illetve hol termesztettek. Egyúttal mindig ültetünk új virágokat, növényeket is - amire most kíváncsi vagyok, az az áfonya bokor, hogy meghozza-e a gyümölcsét?

Egy palánta nem drága és feleségemmel nagy szeretettel figyeljük, hogy vajon mi lesz az eredménye a próbálkozásunknak? Azért az mindig jó érzéssel tölti el az embert, ha a kertből szedett paradicsomot, vagy paprikát, esetleg retket tálalják a reggelihez, ugye? A fotók természetesen mind mobiltelefonnal készültek.

Örvös galambok udvarlása

Ha nem is mindennapi, de gyakori szokásom, hogy egy ledolgozott munkanap után kiülök a kertbe egy kicsit ejtőzni. Egyik ilyen alkalommal arra lettem figyelmes, hogy a fenti vezetéken két örvös galamb ücsörög és mintha udvarolgatnának egymásnak. És tényleg! Mindig is elgondolkozom rajta, hogy vajon a madarak ugyanúgy adnak-e egymásnak "puszit", mint az emberek? Erről egy korábbi posztban be is számoltam.

Most az örvös galambok bizonyították be nekem, hogy a madarak is udvarolgatnak egymásnak és az egyik képen olyan, mintha "sugdosna" is valamit a "fülébe". Persze ezeket a sorokat olvasna egy madárszakértő jót mosolyoghat, én azért megosztom veletek képekben ezt a történetet kedves Olvasóim, a bejegyzés végén a videót érdemes megtekinteni...

Májusi szépségek

Nagyon felgyorsult világban élünk - párat pislogok és elmúlik egy hónap. Ezt úgy veszem észre, hogy amikor kevéske időmben sétálok délután egyet a kertben az egyik nap még épphogy virágzik az írisz, vagy a szellőrózsa, másnap amikor ismét kimegyek, már el is virágzott egyik kedvenc virágom. Bár egy kerttel, még ha nem is hatalmas - rengeteg dolog van (erről majd egy másik posztban számolok be). 

Ebben a posztban a májusi szépségeket hoztam el kedves Olvasóimnak...

Erdei fülesbaglyok Törökbálinton

Feleségem majdnem minden nap járja kutyusunkkal Törökbálintot. Egyik délután újságolta a nagy hírt, hogy baglyokat láttak az egyik fán, méghozzá a lakhelyünköz közel. Mi sem kellett több - útnak indultunk, hogy egy új kaland felé nézzünk. Imádom ezt a helyet nagyon sokminden és változatos élővilág van itt és alig  kell hozzá pár lépést megtenni. Mielőtt fotós ismerőseim elkezdenék felkeresni a baglyokat - előre szólok, hogy a baglyok védelme miatt is később raktam fel ezeket a fotókat, már rég felnőttek és elrepültek.

De az, hogy megtaláltuk őket és több napon  át megfigyelhettük e csodás madarakat, nagyon nagy élmény volt... Erről hoztam most pár fotót kedves Olvasóimnak.

A bivalyok és madarak birodalma - Apaj

Ha eljön a május, picit melegszik az idő - azonnal keressük a lehetőséget fotós barátommal a megfelelő időpontot, hogy mikor tudunk elmenni fotózni. Apaj is olyan, ha elmegyünk tuti nem jövünk vissza üres fotótárral, számtalan témát ad fotózás terén. Csak türelmesnek kell lenni, figyelni kell és a fotógépet kéznél tartani.

Egyedül a hajnali kelés az ami riasztó számomra, de a fotókért megéri...

Ez most sem volt másképp... És kalandokban sem volt hiány :o)

Természetesen most is képekben mesélem el az aznap történéseit...

Pálvölgyi-barlang - Hófehérke, a törpék és más titokzatos cseppkövek mesés birodalma

Eljött végre ismét egy izgalmas szombat - amikor a Pálvölgyi-barlangba látogattunk. A barlang 500 méteres túrautvonala nem mindennapi kalandokat tartogat számunkra, ha rászánjuk magunkat, hogy elmenjünk oda. Amire számíthatunk: nagy szintkülönbségek, embert megpróbáló hatalmas lépcsők, szűk rések, de emellett bámulatba ejtő cseppkövek teszik egy életre szóló élménnyé a barlangtúrát, amely Budapest 2. kerületének legkülönlegesebb sziklaalakzatai között vezet...

Hófehérke és a hét törpe

Szivárvány naplementével

Feleségemmel a mai napon páratlan látványban volt részünk - az esti zápor után szivárványt láthattunk páratlan naplementével. Ezt osztom meg most Veletek...

Bezár a bazár a madárbarát kertben

Véget ért most már a madáretetés, a maradék kaját kiszórtuk - véget ért a les harmadik évadja. Az ember azt hinné, hogy ezzel a madárfotózásnak a kertben vége, pedig nem - mert úgy megszokták a kis tollas barátok, hogy ha egyedül kiülök a kertbe akkor is jönnek inni a kis tálból, meg megnézik, hogy van-e valami az etetőben kirakva. Néha elgondolkozom, hogy télen kell-e a madárles - de amikor hideg van, azért jobb bent ülni, mint kint megfagyni. 

Az áprilsii fotókból hoztam párat a madárbarát kert életéből.

Zöldike pár van a kertben

A tulipánok birodalma

Lehet picit közhelyesnek hangzik az elnevezés, de ilyenkor áprilisban amikor  a kertünkben kivirágzanak a tulipánok sokszor a tulipánok birodalmának is nevezem a kertünket. Szebbnél szebbek virágoznak és mindig örömmel tölt el a látványuk, amikor meglátom őket. 

Most ebből a szépséges virágból hoztam egy kis virtuális bemutatót kedves Olvasóimnak és bár ugyan lassan már elvirágoznak örökre gyönyörködhetünk bennük.

Találkozás a hollóval

Vannak helyek, ahová minden évben ellátogatunk - az egyik a Tatai Fényes Tanösvény. Tipikusan olyan élőhely, ahonnan nem üres fotótárral akkor jön haza a fotózni szerető ember, kivéve ha otthonhagyja az elemeket a fényképezőgépből :o) Én indulás előtt mindig leellenőrzöm, hogy beletettem-e, elég kellemetlen tud lenni, ha nincs ott. Először úgy éreztem, hogy most nem lez annyira ütős, mint tavaly áprilisban, de szerencsére ez nem így lett. Mivel már 13 óra után indultunk a késő délutáni fények hamar "megérkeztek" és bizony ebben az idősávban nagyon szép tájképeket is lehet készíteni.

Ez most szombaton sem volt másképp. Nagy meglepetésemre láthattam hollót (és holló fészket!), nutriát, vízi tyúkot, tengelicet, seregélyt, rengeteg teknőcöt, békát és még sorolhatnám :o)

Holló ült az egyik fán !

Jászai Mari Színház és az épületet körülölelő park- Tatabánya

Szombaton a föld napja alkalmából úgy döntöttünk, hogy mivel végre a jó idő is megérkezett - elmentünk egyet kirándulni ezúttal Tatabányára. Szeretjük ezt a várost, mert természetfotózás szempontjából is sok helyen érdemes megállni, de látványosság is sok van, ha nézelődik az ember.
Bár ez a fotónapló inkább természetfotózással foglalkozik, most a Jászai Mari Színházat mutatom be Nektek virtuálisan és a mellette lévő Ligeti tavat. Bár nem a színház volt a fő cél, hogy megnézzük - azért egy sétát megért.

Végre tavasz van!

Az ősz után leginkább a tavaszt várom a legjobban (a tél, a nyár valahogy hidegen hagy) - amikor elkezdenek virágozni a fák, megannyi virág és növény a kertben, megjelennek a lepkék, rovarok, Nagyon érett bennem az elhatározás, hogy idén elcsíphessem a tipikusan tavaszi virágokat, az első hajtásokat. Tudatosan készültem arra, hogy utána megyek az egyik legszebb évszaknak és amit csak lehet lencsevégre kapok. Az elmúlt hetekben készült tavaszi képeket válogattam össze abban a sorrendben, ahogy a fotók készültek (persze a teljesség igénye nélkül) kedves Olvasóimnak.

Érdi Szabadidőpark - egy új élőhely

Legutóbb amikor Érden voltunk feleségemmel és sógorékkal úgy döntöttünk családilag, hogy meglátogatjuk a közeli érdi szabadidőparkot. Sógor már mesélte többször, hogy van ott egy gyönyörű tó - el lehet menni a gyerekekkel és körbe sétálni, tőlük tényleg nincs messze. Mivel épp jó idő is volt - picit lógott az eső lába - útnak indultunk. A GPS szerencsére hamar elvitt minket a kiszemelt helyhez, Nem is gondoltam volna, hogy mennyi meglepetésben lesz ott fotótéma szempontjából...

Nilusi lód!

Törökbálinti Kálvária

Az utóbbi időben bokros teendőink és a kiszámíthatatlan időjárás miatt is viszonylag  keveset kirándultunk feleségemmel. A húsvét adta az ötletet, hogy látogassuk meg a törökbálinti Kálváriát. A reggel amilyen szép idővel indult, fél óra séta után lógott az eső lába - de nem fordultunk vissza, magabiztosan haladtunk előre. Húsvét révén útközben láthattunk táncházba igyekvőket, szerencsére sok kirándulót és az sem zavart senkit, hogy Lali kutya is velünk tartott. Utunk célja húsvét révén a törökbálinti Kálvária volt.

Az 1827-ben  "épített 14 stációból (keresztút állomásból) álló, és a Golgotára emlékeztető három kereszttel végződő kálvária a II. világháborúban és az azt követő időkben vált romossá, elhanyagolttá.  A Faluszépítő Egyesület 1992-ben több hónapos munkával kiirtotta a régi Kálváriát benövő elvadult akácot, a stációkból hiányzó domborművek helyére újakat csináltatott, felállította a hiányzó kereszteket, pótolta a latrok eltűnt szobrait, és a bevezető útra díszvilágítást és díszburkolatot rakott.”

Ezzel a poszttal kívánok Áldott Húsvéti Ünnepeket kedves Olvasóimnak.