A tavasz előszele

Idejét sem tudom már, mikor volt igazi fotós szombat, amikor fotózni mentünk. Végre eljött most is ez a nap és viszonylag korán, de nem nagyon korán útnak indultunk Martonvásárra. Hozzánk nagyon közel van ez a kastély, mind vonattal, mind autóval. Most Tibi madarász, fotós barátom segítségével autóval útnak indultunk és jó 20 perc alatt meg is érkeztünk. Tudtam, hogy a parkolóhoz közel vannak a kedvenc baglyaink, és nem sejtettem, hogy megannyi meglepetés fog várni a már amúgyis sok  emléket adó kastélypark területén. Szeretjük ezt a helyet feleségemmel és már nem először tértünk vissza ide...

De a felesleges rizsa helyett hadd beszéljenek inkább a fotók, az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk és érezni lehetett a lassan, de biztosan közelgő tavaszt :o)

Fotó: Adorján Tibor

Egy fotogén mókus

Lábbetegségem miatt az elmúlt hónapokban keveset fotóztam, most igyekszem ezt a mulasztásom bepótolni. De ezen a napon valahogy a természet is mintha kárpótolt volna - rengeteg élményben volt részünk. Ezek egyike volt ez a mókus is, aki nagyon aranyos volt, eszembe jutott egy másik hely Kékestetőn, ahol szinte az emberek kezéből ettek ezek az aranyos lények. Itt sajnos a zsebembe lévő dió nem jött be, de talán később elfogyasztotta, vagy egy másik mókus örült neki...

A fülesbagoly projekt 2.

Egy előző posztban már mutattam be fülesbagoly képeket, legutóbbi kirándulásunk alkalmával ismét abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy lefotózhattam őket és most több példány is volt. Fantasztikusak ezek a lények, alszanak viszonylag közel a város zajához, de mégis eldugott helyen. Nem érdekli őket, hogy fotózzák őket, illetve csak nagy tágranyílt sárga szemmel figyelik, ki az a hatalmas simabőrű egyed, aki egy nagy szemmel nézi őket. Most is sok köszönet Tibi fotós kollégának, aki egyben jó barátom is, hogy megmutatta hol vannak ők. Gyerekkorom egyik álma teljesült most...

Jó program volt, mert feleségemnek is tetszettek a fülesek és ő is időnként átvette a fényképezőgépet, hogy fotózzon :o)

Bújócska ökörszem módra

Röpülnek a hetek, hónapok és azt veszem észre, hogy lassan kifelé megyünk a télből és ezáltal a madáretetésből. Az elején alig fogyott a cinkegolyó, de az egyik szomszéd is rakott ki ebből az eleségből és nem hogy kárt csinált a les szempontjából, hanem rákaptak a madarak erre a táplálékra és rohamosan fogyni kezdett. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy gyorsan be kéne még szerezni párat, hogy az idei szezont még be tudjuk fejezni, ami ugye nagyjából március közepe lesz, alig egy hónap...

A kerti les teljes mértékben működik: ökörszem és rigó egyszerre iszik a tóból, őszapók érkeznek tömegével (volt hogy 5-6 evett egyszerre a harkályfán), kékcinegék jönnek, széncinegékkel felváltva, gerlék isznak a kirakott kis tálkából, vörösbegy érkezik és még sorolhatnám. Szóval nincs panasz.. Miért is lett ez a poszt címe? Van egy ökörszem a kertben, aki mindig feltűnik, aztán eltűnik, majd ismét megjelenik, de mire a keresőbe látom ismét nem látható. Hát ezért. Nagyon jópofa kis madár, de lencsevégre kapni nem kis feladat.

De a sok beszéd helyett hadd meséljenek inkább a képek :o)

A tavasz hírnökei

Az utóbbi időben keveset mozdultam ki lábbetegségem révén, ami most már szerencsére javulóban van, így kisebb sétákat tudok már tenni. Így történt ez most szombaton is és nagy meglepetésemre (bár közösségi oldalakon már egyre többet látni feltöltve):  hóvirágot,  vettünk észre feleségemmel.

Ez a virág a közelgő tavaszt jelenti, üde hófehér virágai vidámságot csalnak a szívünkbe. Bár még csak február van, de ezek a csodás növények egyre több helyen láthatók, aminek nagyon örültünk. A hideg után jöjjön hát a jó idő ! :o)