2020. február 9., vasárnap

Felhőjáték

Hányszor szoktunk felnézni az égre miközben valahol vagyunk, hogy milyen alakzatok jelennek meg előttünk felhő formájában? Én az egyik nyaralás alkalmával olvastam egy cikket az interneten és ettől kezdve kezdtem el figyelni az eget. Nem egy komoly feladat, hiszen ha kiülünk akár a teraszra elég felfelé nézni és figyelni. Jópofa dolgokat vehetünk így észre...
Most kommentár nélkül állítottam össze egy sorozatot kedves Olvasóimnak... Hogy ki milyen alakzatot vesz észre a felhőkben, az maga legyen egy "játék"....




2020. február 3., hétfő

Meggyvágók a lesnél és téli wellness

Alig vártam a most szombatot, hiszen azt ígérték hogy 13-15 fok lesz napsütéssel. És valóban így is lett. Már kora reggel kipattantam az ágyból, alig várva hogy elindulhassak. Bíztam abban, hogy a szokatlan időjárás miatt lesz pancsolás, és most nem fogok szinte kockára fagyni a leskunyhóban. Viszonylag sok meggyvágó jött most, de a tervem is bejött a délután igazi pancsolással telt...  Emlékszem jó két éve még egy tálban forró vizet adtunk, hogy pancsolhassanak....
Míg egy hete a harkály próbálta feltörni a jeget, most bőségesen volt víz az itatóban és öröm volt nézni a tollas pajtásokat, ahogy jöttek és jöttek...



2020. január 31., péntek

Januári madaras

Nem panaszkodom a januári forgalom miatt kedvenc madárlesemnél, jönnek rendesen a tollas barátok. Egy madárlessel sok bosszúság és öröm van, szomorú dolog és jó kaland, szerencsére ami nem jó volt vele az elmúlt, hamar elfelejtettem már. Gyakran járok ki, időnként van, hogy csak nézelődni, hiszen azt és azt a madarat sokszor lefotóztam már... Igazi kikapcsolódás ez nekem egy átmelózott hét után. Ragadozó madár is már elég közel jött és a nem kívánatos macskák szerencsére elég messze elkerülik.... 
Fajgazdag posztot írtam most kedves Olvasóimnak.




2020. január 29., szerda

Fenyőpinty a lesnél

Januárban szerencsére nem csak borongós, ködös idő volt, hanem szép napsütéses is. Kedvenc leskunyhómban szerencsére viszonylag sokat kint voltam, az oka annak hogy még nem posztoltam róla az az időhiány és hogy most kezdem feldolgozni és kiválogatni a fotókat. Már családilag megvettük az etetés végéig kitartó magokat, időnként diót, mandulát is kapnak hogy jobban átvészeljék a nehezebb napokat. Hirtelen ötlettől vezérelve pinty kaját is vettem, az ötlet bejött, mert megjelent a fenyőpinty a lesnél...




2020. január 27., hétfő

Deres tájakon

Az előző poszt nagy sikerére tekintettel szétnéztem még azon a deres szombaton készült képek között és találtam annyi fotót, amiből egy a témában azonos, de tájfotó összefoglalót készíthettem. Nem gondoltam volna, hogy az előző poszt ennyire népszerű lesz ebben a témában, ezért most az egyik legkedvencebb fotós kategóriában a tájfotókban gyűjtöttem össze egy csokorra valót.
Nem is szaporítom tovább a szót, hadd beszéljenek magukért inkább a képek... És továbbra is sok köszönet az ötletgazdának, feleségemnek.



2020. január 21., kedd

A dér varázsa

Ezen a szombaton végre kirándulni mentünk a feleségemmel. A karácsonyi ünnepek alatt kicsit eltunyultunk, keveset mozdultunk ki, pihentünk. De már hiányoztak a fotós szombatok, amikor kimozdulva a négy fal közül végre szabadban lehettünk. Feleségem is elkísért most, bevallom most már csak vele szeretek kirándulni, ő a legkedvesebb számomra. Az ötlet is az övé volt, hogy nézzünk szét egy kicsit.
Hát most egy igazi csodát láthattunk. Igazi mesevilág tárult elénk: deres fák, jégcseppes csipkebogyók, és rengeteg madár. A nagy mumus madaramat az ökörszemet is hallottam, de persze most is meglépett, mielőtt lencsevégre kaphattam volna... De így is elégedettek voltunk, rámentem a témázgatásra is egy kicsit, jó volt. Fény se volt sok, de így is készült jópár hangulatfotó...



2019. december 31., kedd

Visszatekintő

Minden évben szoktam egy, az évre visszatekintő bejegyzést tenni, végigmazsolázva, mely fotók lettek a legjobbak idén. Most egy manapság divatos slideshow készült, megspékelve zenével és mozgó videóval. Így kívánok minden kedves Olvasómnak boldogabb új évet, aki fotózik sok szép fotóval, kalanddal.  BUÉK!
Természetesen nagy képernyőn és HD-ben érdemes nézni :o)


2019. december 19., csütörtök

Tavasz a télben

Nem készakarva, de úgy néz ki pont az 50. lett az idei valószínűleg utolsó bejegyzés a blogban. Mivel közelednek az ünnepek, jó ha egyszer tudok majd kijutni az itatós madárleshez idén. 
Amilyen gyorsan jött a hideg, olyan hamar felváltotta az évszakhoz képest szokatlan, szinte tavasziasnak mondható időjárás. Ha jó idő van, napsütés teljesen felkészülten már kora reggel az ajtóban állok, hogy meg tudjam látogatni ismét tollas barátaimat. Mivel az itatóban lévő víz is felenged, ezért bíztam abban hogy pancsolás is lesz belőle, mindig is örömmel nézem, ahogy lubickolnak. Kikerült sok csemege is, köztük az általuk nagyon szeretet dió.
Fajgazdagságban most sem volt hiány, ezért hát hadd beszéljenek magukért inkább a képek.



2019. december 1., vasárnap

Megérkezett a tél

Már egy ideje ígérték, hogy decemberre hűvösebb idő jön, de nem gondoltam hogy valóban így lesz. De így is lett, ma vasárnap reggel itt Törökbálinton -2, -3 fok volt, így reggel úgy döntöttem délután megyek inkább a kedvenc madárlesembe. A szép napsütéses idő maradt, nem lepődtem meg azon sem, hogy  az itató vize jeges volt.
A szokásos alapműveletek ma sem maradtak el, mandulát tettem a harkályfa rejteklyukaiba, kitettem a teavajat, és madárkaját is feltöltöttem, mert egy hét alatt még a giga etető is rendesen fogy...
Pörgésben nem volt panasz jött most is őszapó, szajkó, meggyvágó, harkályok, cinegék, amolyan igazi mozi élőben és 3dben....



2019. november 25., hétfő

Süvöltő a lesnél

November-december környékén leginkább a lesnél töltöm a szombatjaimat, persze amikor az időjárás és az időnk engedi. A kivitt mag elég szépen fogy, az itatót a közelgő hideg miatt ismét feltöltöttem friss vízzel. 
Most leginkább a süvöltők miatt jöttem ki bizakodva abban, hátha megjelennek az itatónál. Tavaly egyáltalán nem jöttek, idén már pár hete hallom a hangjukat. Ha kint vagyok most már nem csak pár órára megyek ki, hanem majdnem egy fél napot eltöltök a kedvenc leskunyhómban... Most már érdemes melegebben öltözni, könnyen hamar átfázhat az ember.... A reggeli órákban a víz is be volt fagyva egy vékony réteggel, amin meglepődtem.



2019. november 24., vasárnap

Novemberi wellness az itatós madárlesnél

A novemberhez képest szokatlan, jó időnek köszönhetően nem csak enni járnak a leshez tollas barátaim, hanem fürdeni is. Órákig el tudom őket így nézni, ahogy önfeledten pancsolnak. Sokszor azon is meglepődöm, hogy még a jeges, hideg vízbe is minden további nélkül belemennek. A szajkók szédület mit produkálnak, de jönnek a cinegék is, harkályok, vörösbegy, füzikefélék is. Ilyenkor mondom, hogy megérte a lest megcsinálnunk...
Ebben a bejegyzésben egy október végi-novemberi összefoglalót csináltam, milyen madarak is wellnesseztek az itatós madárlesnél...



2019. november 16., szombat

A szarka és a teavaj

Az elmúlt két hétben nem tudtam kimenni az itatós madárlesbe családi elfoglaltság miatt, vagy az állandó eső következtében. Viszont két hét hanyagolása nem jó egy madárlesnek, így úgy döntöttem ha esik, ha fúj, ha süt a nap ma megyek. Feleségem is csatlakozott. Feltöltöttük hosszú időre a giga etetőt, a víz minőségét is meg kellett nézni milyen.
Persze mondanom se kell nem volt ragyogó napsütés ahogy ígérték, csak pár órára, nagyjából nulla fénynél lehetett fotózni, először ISO 640-el, majd 1000-el, végül az 1250-et is megkockáztattam. A madarak viszont mit sem bánták ezt az időjárást jött zöld küllő, szarka, meggyvágó, szajkók fürödtek a hideg vízben "veszekedtek" a terülj-terülj asztalkám kínálatán, cinegék jöttek ezrével, őszapó evett a teavajból. Jött rigó és meggyvágó, csuszka már megunhatatlan vendég. És a szarka úgy tűnt nagyon rákattant a teavajra, mert többször is visszajött. Hiába, az ínyencségeket ő sem veti meg.
És már érezhető, hogy vége lesz az ősznek, kopogtat már a tél. Süvöltőket hallok fentről, ökörszem hangja hallatszik a messzi sűrűből. Talán egyszer ők is megnézik mi is ez a madárles...



2019. november 9., szombat

A madáretetés fontos dolog

Mindig is szívügyem a madáretetés, és az itatós madárles sorsa. Már korábban is írtam, hogy beszereztük a megfelelő mennyiségű magot, diót és olyan táplálékot, amit szeretnek a tollas barátok és jó is nekik felkészülve a nehezebb időszakra.
Várom már a hidegebb téli napokat, amikor olyan fajok is jöhetnek, amik most még nem jelennek meg a madárlesnél. Most a november eleji összefoglalót láthatják a kedves Olvasóim.


Budakeszi arborétum (lassan elmúlik az ősz...)

Már egyszer voltunk itt, de a hely szépsége arra késztetett hogy amint lehetőség nyílik rá ismét ellátogassunk ide, most egyik barátom kísért el. Az arborétum közel is van, meg messze is Törökbálinthoz, a Telki út mentén található, ahol közel 30 hektáros terület látogatható a nagyközönségnek. Ahogy megérkeztünk mondanom sem kell, hogy izgatottan indultam az erdő mesés sűrűjébe. Sejtettem, hogy az indián nyárból már nem sok van hátra, meg kell becsülni az ilyen napokat. Örömöm kifejezhetetlen ilyenkor és keresem a témákat, mit érdemes lefotózni, megörökíteni a legszebb évszak utolsó pillanataiból...


Špilberk vára, Brno

Mint ígértem a következő poszt Špilberk váráról szól. Morvaországi legutóbbi barangolásunk során sokminden mellett a vár is mély nyomott hagyott bennem, ami szép őszi időben nem meglepő, mesés látvány a rengeteg lehullott falevél, romantikus hangulatot idéz a vár macsakakövein sétálni, a városra a kilátás egyszerűen mesés.

A Špilberk vár (németül: Spielberg) egy régi vár Brnóban, Dél-Morvaországban. Már a 13. század első felében elkezdték építtetni a Přemysl-királyok, és II. Ottokár cseh király uralkodása alatt lett kész. A 13. század közepe táján létrehozott királyi vár a 14. században morva őrgrófok székhelye lett, és később fokozatosan vált az Osztrák–Magyar Monarchia legszigorúbb börtöneként szolgáló hatalmas barokk erőddé, majd laktanyává. Ez a börtön mindig is része volt a Špilberk várnak.


Morvaországi barangolások - Brno

Még az ősz vége felé kollégáimmal egy egynapos kirándulásba mentünk Brno-ba. Egy utolsó igazi indián nyárt idéző napot élvezhettünk, amit sem eső, sem szél egyáltalán nem zavart meg, inkább sok-sok napsütés kísérte utunkat.

Több helyre is eljutottunk: a Csehszlovák Huszita Egyházba, majd a Szent Péter és Pál katedrális következett, Špilberk vára sem maradhatott ki, melynek őszi látványa teljesen elkápráztatott (erről egy külön posztban számolok majd be), legvégül a Szent Jakab templomot látogattuk meg a nap zárásául. Ismét egy kellemes, kalandokban gazdag kirándulásra emlékszünk utólag vissza már egy jól összeszokott csapattal.


2019. október 27., vasárnap

Itatós madárles őszi köntösben

Itt van a kedvenc évszakom az ősz. Ilyenkor a madárlesnél már nagy pörgés van, jönnek folyamatosan a madarak. A korai beszoktatás meghozta a gyümölcsét. Mivel nem a háznál van a leskunyhó, ezért nagyjából hetente tudok kijutni oda. Takarítgatni kell időnként a kunyhót, megvettük a magot is most már ideit, akkora zsákkal hogy januárig kitart. Őszi faleveleket tettünk az itatóba, így már jöhetnek is a kis kedvencek...
A posztban látható széncinege, csuszka, közép fakopáncs, szajkó, meggyvágó.



Martonvásár, Brunszvik Kastély

Hagyománynak tekinthető lassan, hogy évente ellátogatunk feleségemmel a Brunszvik-Kastélyba. Természetes, hogy vele szeretek utazni a legjobban, jó dolog együtt világot látni.
Egész évben mesés, de ilyenkor egyszerűen veri nálam legalábbis a többi park szépségét. Egy óra nem is elég körbe sétálni, inkább több idő kell rá. Úgy érzem néha, mintha valami mesevilágba érkeztem volna... Most egy olyan átmenetet figyelhettünk meg, ahogy az ősz egyre jobban megjelenik a természetben. Jártam már itt korábban, és ki tudja, talán jövőre is visszatérünk?




Tóparton, mohák, levelek...

Az idei ősz nagyon szép, egy szavunk sem lehet. Sokat kirándulunk, utazunk ilyenkor és hálásak vagyunk az úgynevezett indián nyárnak is, hogy ilyen hosszú és mesés idén. Ez a fotósorozat is a kirándulások során készült most októberben. Nagyon megfog a tó közelsége, a mohák, a levelek a vízben... Órákig el tudok játszadozni ilyenkor a fényképezőgéppel. Erről készült egy kis összeállítás ebben a posztban.



2019. október 22., kedd

Csilpcsalpfüzike a lesnél

Jó ideje volt, hogy a leskunyhónál ücsörögtem, öröm látni ilyenkor hogy ismét jönnek a madarak. A nyári zéró madárlesesezés után élvezettel hallgattam a cinkéket, mikor egyszercsak megjelent egy kis félénk madár, a csilpcsalpfüzike. Mivel viszonylag ritkán látható, gyorsan le is fotóztam őt. És külön öröm volt, hogy még fürdés is lett belőle, ezzel bővítve az itató tollas látogatóinak számát...


2019. október 20., vasárnap

Első őszi séta

Már véget ért az augusztusi-szeptemberi pihenés nálam fotózás és blogposzt írás szempontból, Ilyenkor azért izgatottan várom, hogy ismét elővegyem a már porosódó fényképezőgépet.
Végre most egyik barátommal is össze tudtunk hozni egy fotós szombatot (hasonlóan a régiekhez) amikor egy kiszemelt helyre elmentünk és megnéztük, lefotóztuk amit láttunk. Most az első őszi színek megörökítése volt a cél. Számomra egyik kedves helyemen a Kána-tónál tettük meg ezt a sétát. Így készült pár kép, melyet most kommentár nélkül osztok meg kedves Olvasóimmal.




Itatós madárles október közepe

Egyik legkedvesebb évszakom az ősz madarazás szempontjából is előnyös, hiszen itt már javában érdemes a nyáron elfeledett leskunyhóban ücsörögni, mert a kis tollas drágaságok is várják ám a mannát, azaz a madáreleséget. Feleségemmel már szeptember eleje óta kijárkálunk nagyjából heti rendszereséggel, ahogy időnk engedi.
Mivel most nem annyira esős időszak van, így a kannákat feltöltöttük vízzel, a dekorációt pedig már az őszi szezonra állítottuk be. Látogatókba nem panaszkodunk cinegék, közép és nagy fakopáncs, csilpcsalpfüzike, szajkó, vörösbegy, őszapó, meggyvágó rendszeres látogató nálunk. Mivel még elég jó idő van így fürdőzéssel sincs gond, öröm őket nézni lubickolás közben...



2019. október 19., szombat

Balaton a felejthetetlen....

Augusztusi-szeptemberi hónapokban szerencsére viszonylag sokat tudtunk a Balatonon pihenni feleségemmel. Még az októberi hónapban is eljutottunk egyszer, ezért külön szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Egy esti séta különösen naplementével felejthetetlen emléket hagy maga után, ezt most sem hagytuk ki. Erről készült pár fotósorozat, melyet kommentár nélkül mutatok be kedves Olvasóimnak.



Őszi mese

Sokszor kezdtem már így bejegyzést, hogy egyszer volt, hol nem volt, de szerintem ezt most is hasonlóképp tehetem. Amikor jön a szeptember, október fotós naptáramban mindig figyelem, hogy mikor érdemes már a legszebb évszakot az őszt fotózni. A mostani nekem most nagyon bejön, csodálatos színvilágával, hangulatával. Ezért bemutatok pár fotót milyen képeket is csináltam az egyik legkedvencebb évszakomról pár hete....



2019. október 13., vasárnap

Itatós madárles felkészítése az őszi, téli szezonra

Nyáron július-augusztusban az itatós madárlesnek nincsenek igazán látogatói. Most június végéig szerencsére elég sokat lehettünk kint a leskunyhóban a júliust-augusztust inkább pihenéssel töltöttük feleségemmel. Néha persze ki kellett ugrani megnézni, hogy minden rendben van-e, de igazából ősztől indul be a következő szezon. Mondanom sem kell, hogy nyár végén már alig várom, hogy ismét mehessek kedvenc leskunyhómba. 
Már szeptember elején kimentünk kicsit rendet rakni. Kipucoltuk a medencét, kitakarítottunk mindent. Most teljesen tudatosan rendeztünk úgy, hogy mire eljön az ideje a tollas barátok is felfigyeljenek a változásra...






2019. október 8., kedd

Vaddisznók Révfülöpön

Édesapám sokat van lent a telkünkön Révfülöpön és bizony nem csak rémhírek, hogy egyre több vaddisznót látni a nyaralóövezetben, mivel rendesen elszaporodtak, hanem valóság. Fotózás szempontjából jó, de a nyaralók, ott lakók  már nem örülnek neki annyira. Régen gyerekkoromban csak esténként lehetett őket az autóból látni, ahogy áthaladnak a víz felé este 10-11 körül, most viszont már akár fényes nappal is megjelenhetnek a kertben, alig egy hónapja még a kismalacokkal is...



2019. október 6., vasárnap

Lednice híres minaretjének története - avagy Európa legnagyobb minaretje

Utazásunk utolsó állomása aznap egy igazi minaret volt, szintén nagy kíváncsisággal vártuk feleségemmel.

A minaret vagy a „török torony” a Lednice kastély kertjében található. Ezt a vonzó tornyot I. Alois József herceg építtette Josef Hardtmuth építész tervei alapján a 18. és 19. század fordulóján. Ez a karakter kivételes konstrukciója Európában, közel 60 méter magas - így a földrész egyik legmagasabb minaretje. 

A Lednice minaret fontos turisztikai látványosság és a mór építészet egyedi példája Csehországban.


2019. október 5., szombat

Mesekastélyok Morvaországban II. - Lednice

Lednice felé vettük utunkat, a következő mese kastélyhoz. Ha ide utazunk jó, hogy ez egy álomszerű hely meseszép parkkal. Ha fáradtak vagyunk is, a park részét nehagyjuk ki. Érdemes tenni egy sétát. 
Csehország keleti részében, Dél-Morvaországban található mintegy 300 négyzetkilométeren a Lednice-Valtice kultúrtáj, az Európa kertjeként is tisztelt óriási angolpark és természetvédelmi övezet, melynek legszebb és legkedveltebb helye, a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája, a Lednicei kastély. Az Unesco világörökségi listán is szereplő látványos, neogótikus épület a régió legnépszerűbb turisztikai célpontja.




Mesekastélyok Morvaországban I. - Valtice

Mostanában feleségemmel megszerettük az egynapos utazásokat. Mondjuk van egy kevésbé előnyős velejárója: korai keléssel jár és viszonylag késő este ér haza az ember, de valamit valamiért - cserébe nagyon sok szép látnivalót láthatunk.
Ez most sem volt másképp. Korábban azt hittem, hogy csak a II. Lajos mesekastélyai nyújtanak ilyen csodát, de nem, máshol is vannak ilyen építmények, mesekastélyok, melyek a múlt egy részét őrzik magukban. 
A Világörökség részét képező Lednice-Valtice-i Kultúrtáj második legnépszerűbb kastélya, a monumentális barokk stílusú valticei kastély volt a Liechtenstein hercegek téli rezidenciája.
Erről az utazásunkról állítottam össze egy kisebb beszámolót Olvasóimnak.