Mostanában valahogy mindig úgy alakul, hogy nem megyünk messzire feleségemmel, hanem a közelben sétálunk egyet - de így is annyi élmény ér minket egy kirándulás alkalmával, hogy nem is bánom meg, hogy otthon maradtunk. Öregszem is, egyre lustább vagyok felkelni, meg valahogy az emberekkel is nehéz mostanában egyeztetni, ez van.
Most a tavaszt csodálhattuk meg ahogy virágoznak a fák, énekelnek a madarak és érezni azt a leírhatatlan illatot ilyenkor a levegőben... Így indultunk neki a közeli Tündér-völgybe szétnézni, vajon most mi újság arrafelé?
De hadd beszéljenek inkább a fotók most is a sok rizsa helyett :o)
Tengelic az egyik fán! |