Madárkalendárium - Január

Tervbe vettem, hogy ameddig van rá időm és energiám bemutatom kertünk tollas látogatóit. Sokszor kérdezik tőlem: nemcsak veréb van kertben?! Tény, hogy sok van, de van mellette sok más is, ha alaposan figyelünk észrevehetünk akár egy ökörszemet is, vörösbegyet, tengelicet, szajkót... Nagy szerencse, hogy van kerti tó, önetető, rengeteg kirakott eleség, így nem panaszkodunk elég sok látogatónk van. 

Egyszer az MME oldalán ezt olvastam, ami nagyon megtetszett:

Forrás: https://www.mme.hu/teli_madaretetes

Az etetés célja nem a madarak életben tartása!

A vadon élő állatok (az ember által szabályozott szaporodású és tartási környezetű házi- és társállatokon kívül az összes faj) stabil és önnfenttartó állományai csak ott élhetnek, ahol megtalálják alapvető életfeltételiket (táplálék, búvó- szaporodó- és pihenőhely). Az állatok, köztük a madarak vonulása éppen azért alakult ki, hogy az időszakos táplálékhiányt az élőlények át tudják vészelni. Egy veréb méretű énekesmadár is képes 24 óra alatt 1 000 km-t repülni, és ezt a sebességet akár több napon át, folyamatosan tartani.

Éppen ezért az énekesmadarak téli etetésének célja nem az életben tartásuk, hanem a közelünkbe csalogatásuk. Ennek két alapvető oka van:

1. A madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket;

2. madarak jelenléte biológiai védekezést jelent az általuk az etetőhely közelében összeszedett gyommagvaknak, rovar- és kisrágcsáló-kártevőknek köszönhetően.

Az énekesmadár-etetésen tehát mindenkét fél, ember és madár egyaránt nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük! 

Ezért most készítettem egy montázst, hogy milyen látogatók is jönnek a kertünkbe télen, január folyamán az etetés hatására...

A fülesbagoly projekt

Ha valamit nagyon le szeretnék fotózni addig rágom barátaim, vagy feleségem fülét, ameddig kötélnek nem állnak, hogy elmenjünk megnézni azt, amit szeretnénk. Most legutóbb a baglyokat tekintettük meg, egész pontosan egyet, de ha minden igaz lesz folytatása a projektnek. Tőlünk nem messze vannak szerencsére, kocsival hamar oda lehet jutni (a helyszínt a baglyok védelme érdekében nem írnám le). Madarász barátomnak Tibinek köszönöm (ő tipikusan  nem érdekből barátkozik, hanem igazi haver), hogy megmutatta hol vannak - bevallom én biztos, hogy nem vettem volna észre őket. A fa törzsével teljesen eggyé tudnak válni, és bizony nem a teljesen kopasz fákon kell keresni őket, hanem tujákon, vagy fenyőfákon. 

Őszapók fotózása

Sokszor gondolkoztam azon, ha csak ez az egy madárka lenne a kertünkben akkor is felépítenénk a madárlest fotós, madarász barátommal, hogy megfigyelhessem őket. És arra jutottam, hogy igen, lenne les akkor is a kertben :o) Egyszerűen tüneményesek, ahogy csapatosan megjelennek és szemlátomást örülnek a kertben elhelyezett cinkegolyóknak. Amikor jellegzetes "szirr-szirr-szirr" egymással kapcsolattartó hangjukat meghallom azonnal lázba jövök, fényképezőgép a kezembe került. A csapat egyedei miközben az erdőt, mezőt repülik körbe és élelem után kutatnak így tartják a kapcsolatot egymással.

November-december folyamán sajnos alig láthattam őket, viszont a fagyos január meghozta a szerencsémet és az egyik nap megjelentek a kertben, ilyenkor hitetetlen boldogság tölti el a szívem. Természetesen a cinkegolyóra zoomoltak rá egyből, elég rendesen fogyni is kezdett, aminek szintén örültem. Ezen a napon az őszapók egy újabb élménnyel ajándékoztak meg és ha már messziről meghallom a hangjukat a kertben "szaladok" a kerti leskunyhóba, hogy megfigyelhessem őket...

Januári madaras

Sokszor azon veszem észre magam, hogy kettőt pislogok és vége a hónapnak. A legtöbb szabadidőmben meg inkább fotózni megyek, mint hogy a számítógépen képekezzek és blogoljak, így viszont rengeteg fénykép gyűlik össze, amiből rendesen szelektálni kell. Aztán hó végén eszembe jut, hogy hoppá itt az idő, be kéne már röccenteni valami posztot, mert elszoknak a kedves olvasók is. 

A kerti les szépen működik, persze van hogy hiába ül be az ember nem jön semmi, máskor meg nagy forgalom van. Legjobban azt szeretem, amikor elindulok lefelé - látom a rigót, a gerlét, ha beülök jönnek a cinegék, a bosszantó verebek és a drága őszapók. Szajkó hangját hallani messziről, erre elröppen az összes madár, de hallottam már harkály csipogását is (még nem jött le) és szarka cserregését is távolról, ökörszem ugrál a tó körül.

A madáretetés költséges dolog, mindig rengeteg szotyit, diót, cinke golyót, teavajat veszek, hogy jöjjenek a tollas barátok. A hideggel nincs gond van hogy -9 fok van és csak 11 felé megy felé a hőmérséklet -1 fokra, hó is esett most kb. 5-10 cm.

De a rizsa helyett inkább nézzük milyen látogatók voltak januárban a kertben...

Törökbálint télen

Mióta elköltöztünk Budapestről a panelrengetegből megszerettük Törökbálintot. Bp. igazából nincs messze, viszont itt rengeteget lehet kirándulni, ez különösen fontos mióta kutyusunk is van. Én még messzire nem mehetek, de feleségem rendszeresen megy vele sétálni és ilyenkor odaadom neki a másik fényképezőgépet, hogy készítsen szép téli tájfotókat. No addig sem unatkozom, én meg ha időm van a lesben ücsörgök, de erről egy másik bejegyzésben írok.

Most hadd jöjjenek a téli tájképek :o) 

Téli költemények

Fotós naptáramban a január elsősorban a kerti madarak etetése, fotózása és a téli havas képek szerepelnek, mint aktuális feladat... Sajnos havat nagyon ritkán látni, évről évre egyre kevesebbet. Ezért örültem meg, amikor jelezték, hogy péntekről szombatra viszonylag nagy havazás várható. És úgy is lett! :o) 
Gyönyörű nálunk ilyenkor a környék és a kert! Természetes, hogy fényképezőgéppel a kezemben azonnal kimozdultam. Kb. 5-10 cm hó esett, ami ritkaságszámba megy mostanában, így remegő kézzel kezdtem el témázgatni, így készültek az idei első fotók. És persze azt is tudjuk, hogy ez a látványnak sem utolsó természeti csoda elég hamar el fog olvadni... Így nem vártam, hanem fotóztam.

Az így készült képekkel mutatom be kedves Olvasóimnak, hogyan is nézett ki a kertünk ezen a csodálatos szombati reggelen... Bizony némelyik olyan volt, mint egy költemény...

Visszatekintés 2021-re

Minden fotós, aki egy kicsit komolyabban üzi mesterségét az év végén, vagy a következő év elején egy kicsit visszatekint az előző évre. Ha belegondolok én évről évre kevesebbet fotózom, nem  megyek el annyi helyre, mint régen. Ha utazunk is jól meggondoljuk, hogy hová menjünk feleségemmel. Ráadásul a Covid okozta vírushelyzet csak nehezít a döntésen. A képeket végignézve egy nyugodt évnek mondhatom a 2021-est és így is azért semmi panaszra nem ad okot, voltunk sokfelé.

Azt be kell látni, hogy a fotózás is egy olyan műfaj, amit egyszer abba kell hagyni, nem lehet örökké csinálni. Persze ennek az ideje még nem most jött el, de ezzel számolni kell. Viszont a fotókat, emlékképeket mindig jó lesz visszanézni, örökké megmaradnak. 

A hagyományokhoz híven most is egy videó összeállítás készült a legjobb fotókból, legkedvesebb történetekből. Csakis HD-ben nézzék kedves Olvasóim, és még egyszer BUÉK minden kedves látogatómnak :o)