Az egyik leggyakoribb pintyfélénk. Többnyire állandó, de télen kóborolhat. Ilyenkor gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. Az északi populációkból sok egyed hazánkban tölti a telet. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak. A fiókák tápláléka változatosabb, a magvak mellett hernyókat, ormányosbogarakat is fogyasztanak.
Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek. Költési időben kora hajnaltól, szinte még teljes sötétségben elkezdi hangos énekét. Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el. A hidegebb idő beálltával fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt. Télen lágyeleség – gyümölcs, zöldség, sajt, túró – kihelyezésével segíthetjük áttelelését.
Madárbarát kertünket pár hete egy jellegzetes madárhang uralja, mint megtudtam, házi rozsdafarkúak érkeztek hozzánk. A kertbe valahogy hiába vártam, hogy berepüljenek, viszont a ház másik részén a teraszról szabadon figyelhettem, hogy énekelnek, repülnek, egyszerűen feldobják az udvar hangulatát ezek a tollas barátok.
Ezért ez a poszt az ott készült fotókról, valamint erről a madárról szól.
"Vidékre" kerülésünknek egyik legnagyobb öröme volt, hogy tudtam, kertünkben olyan madarakat figyelhetünk meg, melyet előző lakótelep otthonukban nagyon ritkán. Itt a tengelicek hangját elég gyakran hallom, tengelic párok nagyon sokat szoktak kergetőzni kicsiny kis kertünkben. Ő az egyik legszínpompásabb énekes madarunk. Ha nyitott szemmel járunk októberben sok ilyen madarat figyelhetünk meg...
Nos ő az a madár, akinek azért annyira nem örülünk, ha megjelenik a kertünkben.
Tudta? A seregélyről először is egy dolgot nagyon fontos leszögezni. Ez a madár több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz, csak épp ezeket nem a megfelelő helyen teszi. Tulajdonképpen ez a fő problémánk vele. Ugyanis a szőlőkben kora őszi vonulásakor óriási károkat tud okozni, de a frissen vetett lucernát épp a seregély védi meg a lucernára káros Sitona fajoktól. Ugyanis étrendjében mindössze 5-10%-ot tesz ki a szőlős kertek és gyümölcsösök termése. A többit főként kukacok alkotják, így nem csak a mezőgazdaságnak, de még az erdészetnek is képes hasznot hajtani.
Madárbarát kertünk egyik legkedvesebb látogatója a vörösbegy. Tüneményes, gyönyörű, érdeklődő és örökké izgága. Szerencsére a közelben lévő erdő miatt és a rengeteg tuja is hozzájárul, hogy több vörösbegy is van a közelünkben. Gyönyörű hangját mindig élvezettel hallgatom a lesben, nagyon hamar megnyerte a rokonszenvünket ez a kis madárka, nem beszélve elegáns megjelenésével együtt.
Napközben az etető környékén nem biztos, hogy látjuk, viszont hajnalban, kora reggel, illetve amikor a nap lemegy nagy a valószínűsége a megjelenésének...
Nálam az egyik nagy mumus a kerti madarak fotózása során az ökörszem. Folyamatosan hallom a hangját, de nem könnyű kiszúrni, hogy ott van a faágon, vedd észre és fotózd le most. Igazából a kerti madárles ötlete is akkor jött, amikor egy hideg novemberi napon kint áltam kertben és egyszer csak megjelent ez a madárka. Akkor még viszonylag új volt a madáretető a kertben és azt fedezte fel, valamint a kerti tavat...
De hogy mit is érdemes tudni erről a pöttöm, de annál izgágább madárkáról katt a linkre.
A mostani posztomban szintén egyik nagy kedvencemet mutatom be Nektek kedves blog olvasók. Tavaly nem volt annyira gyakori látogató, mint az őszapó, de amikor megjelent az etetőnél mindig nagyon örültem.
Egész Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját fogyasztja. Fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti, és az öreg madarak is rovarokkal táplálkoznak. A hideg idő beálltával térnek át a magokra. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük.
Ebben a posztban egyik szinte legkedvesebb tollas barátaimról írok Nektek kedves Olvasóim: az őszapóról. Számomra mindig nagy öröm, ha megjelenik a madáretetőnél és a kihelyezett harkályfánál.
Tudtátok? Ezeknek a kis cuki apróságoknak a nevét (Aegithalos) Arisztotelész adta eredetileg. Magyarországon már a a késő miocén (23,03 - 5,332 millió évvel ezelőtt) időszakból találtak őszapó (Aegithalos gaspariki) fosszíliákat a mai Polgárdi területén. Több érdekességet is igyekeztem összeszedni róla, remélem tetszeni fog :o)
Telnek-múlnak az őszi napok, lassan hullanak a falevelek, az éjszakák és utána a reggelek egyre érezhetőbben hűvösebbek. Elég éjszaka egy kis szél, vagy eső, látványos változáson megy át a környezet, a fűszálak között egyre több a levél, a faágakon is egyre nagyobb levélszőnyeg látható napról napra. Mesés évszak a mostani, már csak a fotózás szempontjából is.
A széncinege az a madárfaj, mely egész évben látható a kertben, jellegzetes éneküket már messziről megismerni. Mivel a kertünkben rengeteg tuja, fenyőfa, bokor van így a kis tollas barátok menedékben érezhetik magukat, a fákon meg szorgosan munkálkodhatnak, tisztogathatják őket.
Tudta? A széncinege a cinegék között a legnagyobb termetű tollas madár. Mivel az ígért hűvös idő, az esők és a reggeli 5 fok már nem annyira kedvez a madaraknak célszerű kirakni lassan a madáreleséget, hogy átvészeljék a hűvös éjszakát...
Most már nagy és lázas készülődés van, mire véget fog érni a vénasszonyok nyara és megjön a novemberi hideg, a kerti madárles is felépül újfent madarász barátom segítségével, a kert most már a tollas barátoké lesz elsősorban, ténylegesen üzembe lesz helyezve a kerti madáretető is. Annak idején amikor végleg elköltöztünk Budapestről, emiatt sosem bántuk meg, hiszen panelrengetegben ezt megoldani lehetetlen volt.
Egyben új sorozatot indítok kedves Olvasóimnak, ahol az előző évad és mostani madáretető és környéke forgalmát mutatom be, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen mindig eszembe jut egy-egy tollas barát, aki ténylegesen látogatását tette nálunk a hideg napokban.
A mostani posztban közzétett madarak a kert rendszeres látogatói. A madarakat külön bemutatom kedves Olvasóimnak, Ha Ti is megosztanátok milyen látogatóitok vannak, örömmel venném a poszt alján...
Bevallom, most nem is annyira az őszi tájak fotózását várom (bár persze ilyenkor mesés képeket lehet készíteni, ha rászánja magát az ember az utazásra és korán kelésre), hanem a naptárat figyelve a téli madáretetésre, annak előkészítésére koncentrálok inkább. Célszerű ilyenkor az etetőt megvizsgálni, nincs-e javítani való rajta, hová lehet és érdemes almát, cinkegolyókat kihelyezni. Érdemes figyelni az időjárást, most már az éjszakák és a reggelek rendkívül hűvösek, így szép lassan elkezdtünk madárbarát kertünkbe szotyit, napraforgó magot is kirakni, kikerült a tavaly vásárolt cinkegolyó önetető is. Bár még azért nincs akkora forgalom, bízom benne, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is sok látogatója lesz kertünknek, várnak majd meglepetések is. Ha sokáig nem érkezik semmi érdemes körbe nézni szajkó bár nagyon szép madár, sok félős tollas barátot el tud zavarni, ragadozó madár is (mint pl. karvaly is megjelenhet).
A kert lassan elveszti nyárutó szépségét és várja a tél lassú, de elkerülhetetlen érkezését...
Kimondottan örülök, ha nézik a blog posztjait kedves Olvasóim és kifejezetten jó szerintem, ha olyan hozzászólás érkezik, ahol észrevétel van. Egy blog észrevételek, kommentelők nélkül nem blog. Így történt, hogy az egyik hozzászólásnál kapott reakció volt teljesen jogosan, hogy ha mostanában töltök fel virágfotókat nincsen rajtuk semmi, csak a virág. Így feltúrtam a mostani fotókat egy kicsit és igyekeztem olyan képeket találni, ahol úgymond más szereplő is van a fotón. Persze azért is lesznek hagyományos, "szereplő" nélküli virágok is.
Ebből állítottam össze egy kisebb összeállítást, hadd beszéljenek inkább a fotók.
