Ez a fotónapló elsősorban természetfotózással foglalkozik, de a fotózás terén szerintem minden fotós kipróbál mást is. Én a kutyasétáltatás során sokszor vittem magammal fényképezőgépet, így megszerettem a kutyusok fotózását is. Van hozzánk közel egy rét, ahol öröm nézni őket, ahogy önfeledten futkároznak, játszadoznak egymással. Mondanom sem kell értem én, hogy Lali kutyánk miért várja annyira, hogy mikor lesz már végre az aznapi séta?
Vannak hóbortjaim fotózás terén - kinek nincsenek, aki fotóz? - nekem többet között az, hogy imádom (szó szerint) az ellenfényes témákat, bármi is legyen az. Utóbbi időben párszor elkísértem feleségemet kutyasétáltatás közben és a tavasz adott pár ötletet ellenfényes képet készíteni.
A mostani összeállítás is így készült most kommentár nélkül.
Madárbarát kertünk szép lassan egyre szebb, gyönyörködünk is benne rendesen. A tollas barátok annak ellenére, hogy szép lassan megszűnik a madáretetés továbbra is látogatják, mivel sokszor itthonról dolgozom örömmel tölt el, ha kinézek az ablakon örvös galambot látok fürdeni, szajkót ugrálni, harkályt csipogni, rigókat fürdeni, no meg az újdonsült aranyhalak a tóban igen mutatós látvány, házi rozsdafarkú néz vissza a teraszról. Megszerettük Törökbálintot, volt aki kérdezte, hogy akarok-e majd innen elköltözni és nemet mondtam neki. Nagyon jó döntés volt, hogy ide költöztünk feleségemmel. A bejegyzésben látható házi rozsdafarkú, barátposzáta tojó, örvös galamb, fekete rigó, szajkó, vörösbegy, balkáni gerle és még sokan mások :o)
Hogy miért? Képekben mesélem el...
A házi rozsdafarkú hangját a poszt végén meghallgathatjátok.
Igyekszem egyre többet kimozdulni - persze ahogy bírom - ebben a jó időben együtt a "falka", vagyis feleségemmel és Lajos kutyussal. Szerencsére itt Törökbálinton elég sokfelé lehet kirándulni és sok szépet lehet látni, nagyon szeretjük ezt a helyet, ahol élünk.
Most a tavasz során készült tájfotókat gyűjtöttem össze egy posztba kedves Olvasóimnak.
Röpködnek a hetek, hónapok - kettőt pislogok, mindjárt itt a május, szép lassan a kopár fák után minden kivirágzott körülöttem, kibomlott a tavasz szó szerint. Örül a szívem, mert egyrészt sok szép virág van a kertben, másrészt megjelennek ilyenkor a lepkék, rovarok, pici állatkák - lehet szépen makrózgatni. Az ősz mellett a tavaszt szeretem a legjobban, ilyenkor már nincs hideg - Tibi fotós barátom szavaival maximum csak "hidegecske" :o)
Ahhoz, hogy elfogadható és szép fotók készüljenek a tollas barátokról a madárbarát kertet is fejleszteni kell. Február, március környékén néztük feleségemmel a kertet, hogy eléggé siralmas, valamit muszáj lenne vele már csinálni. A kerti tó eszméletlen büdös volt már - 2 éve nem cseréltünk vizet benne - új virágokat is kéne már ültetni, jó lenne veteményezni is, magas ágyást kialakítani, komposztálót tenni a kert végébe. A tó halak nélkül siralmas és köré valami dekoráció sem ártana. Szép lassan elkezdtünk rendelgetni az internetről ezt-azt, célba vettük az Oázis kertészetet, rákerestem honnan lehet hozatni házhoz aranyhalakat, díszítő elemeket, virágokat. Mondanom sem kell, nem volt olcsó mulatság, mire összejött minden :o)
A képek természetesen mid mobiltelefonnal készültek.
 |
| A megújult kerti tó, mögötte a madárles |
A májusi eső aranyat ér, azt mondják. De mi már áprilisban is nagyon örültünk az esőnek, főleg úgy hogy nagyon-nagyon sokáig nem esett, a földnek, virágoknak, növényeknek stb. borzasztóan szüksége van rá. A madarak fotózása mellett a vízcseppes virágok megörökítése is favorit nálam, mondanom sem kell, hogy alig vártam az esőt. Persze ilyenkor ésszel kell szaladgálni, mert nagyon könnyen vizes lesz a fényképezőgép, óvatosan kell használni. Viszont tavasszal ilyenkor gyönyörű témák adódnak, csak nyitott szemmel kell járni...
Az idei év nagy meglepetése egy harkály, ami rendszeresen megjelenik a lesünknél. Elsősorban kint, az erdőhöz közel, de én úgy veszem, ha kinézek a kertből és szembe egy harkály van a fán, az még a leshez tartozik. Ráadásul szomszéd asszonyunk mesélte, hogy volt olyan, hogy a kertben ült az egyik virágládán az egyik nap, amikor kint volt... Egyébként nem bánom már, hogy ide építettük a les 2.0-ás verzióját Tibi barátommal - van itt zöld küllő, karvalyt is látni, fenyvescinege, széncinege, zöldike, balkáni gerle, szajkó, vörösbegy, szürkebegy, ökörszem és még nagyon sok más... Jövőre ősszel egy itatót is tervezünk, aztán hogy sikerül-e majd meglátjuk.
A Föld napja (április 22.) alkalmából különféle eseményeket rendeznek világszerte, melyekkel felhívják a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására. Az eseményeket az Earth Day Network koordinálja. A napot 175 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította.
A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
Lassan, de biztosan haladok a fotók feldolgozósával bokros teendőim mellett. Már lassan elteszem a madáretetés eszközeit, de még olyan képeket dolgozok fel, ahol van cinkegolyó és látványosan jönnek rá a tollas barátok. Utóbbi időben sokszor láttam olyat, hogy a madarak is szoktak puszilkodni - őszapóknál, szajkóknál is észrevettem. Már jó ideje párban jelennek meg, így ha van időm a kerti lesben ülni ilyen apró dolgokat is megfigyelhettem. Persze, hogy tényleg pusziról van-e szó, vagy csak én láttam úgy azt csak egy profi madarász tudja megerősíteni, vagy cáfolni...
Hogy hol is történt az említett eset a bejegyzésben kiderül....
Csak magamat tudom ismételgetni, hogy nem gondoltam volna egy ilyen nagy forgalmú madárbarátkert lesz a kertünkből tollas barát látogatókból. Szajkót mindig láttam a közelben, de hogy a dió csalogatás beválik nála is, eszembe sem jutott. Amikor egyik reggel a teraszról megláttam az egyik fán ezt a csodás madarat egyből elhatároztam, hogy jó lenne közelebbről is lefotózni.
Bejött a terv, ha első nap nem is, legközelebb egész közelről csodálhattam ezt a páratlan szépséget... És az bizony fantasztikus érzés, hogy kilépek a lesből és szembe a fán meglátom a szajkót...
Minden kedves rendszeres és visszatérő Olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
A fenyvescinege (Periparus ater) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó erdei madárfaj. Európa legkisebb cinegéje.
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus ater néven.
Nagyon gyorsan röpül az idő - a madáretetési szezon az "utolsókat rúgja" - annak oka, hogy még jó pár héttel ezelőtti képeket töltök fel, az hogy bokros teendőim mellett inkább fotózom mostanában, így a fotók kidolgozásával egy picit el vagyok maradva.
A madárles éli életét, rengeteg látogatóval - amikor annak idején egy ökörszemet látva megszületett az ötlet, hogy csináljunk saját lest, saját kertben csak ismételni tudom magam, hogy elég merész ötletnek tűnt. De a megnövekedő számú macska látogatásból is látható, hogy madárbarát kertünk vonzza a tollas barátokat. Egyik reggel egy érdekes hangra lettem figyelmes, amit idáig nem hallottam - ez pedig a fenyvescinege hangja volt, továbbá egy harkály (nagy fakopáncs) a közelben dolgozott az egyik fán... A Wikipédián azt olvastam a fenyvescinegéről, hogy a Kárpát-medencében nem különösebben gyakori, de rendszeresen fészkelő.
Szokásomhoz hívem ismét képekben mesélem el ezt a történetet kedves Olvasóimnak :o)
 |
| Fenyvescinege a lesnél |
Még szintén márciusban voltunk jó pár hete a Budapesti Állatkertben. Többször jártunk már itt feleségemmel és nagyon szeretjük, igaz mivel már nem Budapesten élünk, ezért egy kicsit hosszabb utat kell megtennünk, hogy odamenjünk. De így is megérte, egy csodaszép napon voltunk ott - láthattunk szürke gémet, kormoránokat, sirályokat, oroszlánokat, rókákat, keselyűket, amint épp uzsonnáznak, medvét, fóka-showt és még sorolhatnám mi mindent. Aki ismer már sejti, hogy hamarosan egy slideshow is fog készülni az állatkertben tett látogatásunkról...
Szokásomhoz híven most is képekben mesélem el az aznap történteket...
Időnként kedvet kapunk feleségemmel, hogy elmenjünk kirándulni egyet, legutóbb a budapesti állatkerthez közeli tóhoz mentünk és titokban abban reménykedtem, hogy lesznek sirályok és még egyéb meglepetések. Aznapra esőt mondtak délutánra - szerencsénk volt, mert épp hogy megúsztuk a közelgő időjárás változást.
Szeretem a madarakat nézni reptükben, akár órákon át. Ilyenkor szomorkodom sokszor, hogy miért vannak olyan emberek, akik chipsel és egyéb marhaságokkal etetik őket? Sokszor látok ilyet, de az ember nem mer szólni, mert még a végén ő fog pórul járni.
Azon is szoktam tűnődni, hogy bár vízparton sok helyen találkozunk sirállyal mégis sokan nem tudják, hogy több fajtája van. Figyeltük-e őket közelebbről és megtapasztaltuk, hogy milyen amikor közel repkednek, mondjuk 3 méterre? A lényeg, hogy engem mindig kikapcsol, ha repkedő madarakat látok, most éppen sirályokat... Erről a pillanatról készült pár fotó, melyet bemutatok kedves Olvasóimnak...
 |
| Szép ez a danka sirály |
Pár hete - még márciusban - a kerítés fejlesztés után Tibi fotós, madarász barátommal megbeszéltük, hogy egy szombati napon ellátogatunk hárman a Tatai Fényes Tanösvényre. Pár éve voltam már ott - már nem emlékszem a nevére kivel - akkor az ősz látványa fogott meg. A honlapot meglátogatva olvastam, hogy egész évben látogatható akár szezonon is kívül, 1,5 km hosszú ökoturisztikai útvonal, amely interaktív módon mutatja be a fürdő területének természetvédelmi kincseit. Ideális célpont családoknak, gyerekes családoknak és természetfotósoknak is, sok ritkasággal találkozhatunk itt. Nekem a nap meglepetései voltak a guvat, nutria (más néven hódpatkány), fekete harkály, vízityúk-szárcsa halom, ökörszem, nagy kócsag, teknősök, vörösbegy és még sorolhatnám miket láttunk, illetve fotóztunk. Úgy éreztem magam, mintha egy vízi lesbe csöppentem volna, ami nem fizetős les, amiért igazából nem teszel semmit, csak beülsz és lefotózod. Bár végülis fizetős, hiszen a jegyek árát leperkáltuk a pénztárnál. És annak ellenére, hogy szombati napon voltunk ott, nagyon kulturáltak voltak az emberek, sokan jöttek szembe fotómasinával a kezükben - pár ismerős arcot láttam is Facebook csoportomból.
Képekkel mesélem nem mindennapi történetünket kedves olvasóim és lesz majd egy Youtube slideshow is hamarosan :o)
 |
| A nap egyik meglepetése volt a guvat |