Évzáró bejegyzés - Kedvenc képeim 2017-ből

Ismét eltelt egy év, ha belegondolok szédület, milyen gyorsan megy az idő... Ha a mostani évet végignézem fotózás szempontjából lendületes, kicsit nyugodtabb mint az előző évi, és sok újdonságot fotózhattam, amit idáig nem: őzikéket, kis kócsagot, nagy kócsagot, zöld küllőt (őt ismételten), ökörszemet, süvöltőket, egy barátkozó szürke gémet és nagy kócsagot... Persze itt is van aki már mosolyog amikor ezeket a sorokat olvassa, de ez egy amatőr fotósnak viszont sokat jelent. De így fejlődik az ember: pl. egy katica bogarat már én sem fotózok le, vagy széncinegét, pedig az elején még az ilyen képekért is mit meg tettem volna. Augusztusban letettem a gépet, majd ősszel ismét kézbe vettem amikor a legszebb évszak megérkezett... 

Most úgy szedtem össze egy csokorba kedvenceimet, ahogy nekem jelentettek sokat idén, de egyúttal remélem Olvasóimat is "elvarázsolom" egy picit, legalábbis pár másodperc erejéig...

Karácsony alkalmából....

Minden kedves Olvasómnak, rendszeres és véletlen betérőnek...

Erdély kincsei 10. rész - Segesvár

Utolsó állomásunkhoz: Segesvárra érkeztünk.

Segesvár (románul: Sighișoara, németül: Schäßburg, latinul: Stenarum, szászul Schäsbrich) municípium Romániában Maros megyében. Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt.

Erdély kincsei 9. rész - Tájképek Erdélyből

Itt az út során készült legszebb tájfotókat láthatjátok.

Nem is szaporítom tovább, hadd beszéljenek magukért a képek!

A tájfotózás egyébként a legcsodálatosabb dolog a világon és én örülök, hogy nekem ez az egyik legnagyobb hobbym :-)

Erdély kincsei 8. rész - Csíksomlyói-kegytemplom, Békás-szoros, Gyilkos tó

Ebben a posztban három emlékezetes és szép helyet láthatnak a kedves olvasók Erdélyből: Csíksomlyói-kegytemplom, Békás-szoros és Gyilkos tó. A templom a belső látványával nyűgözi le a kirándulót, a Békás-szoros pedig a festői szépségével....

Erdély kincsei 7. rész - A Csíki Sör Manufaktúra

A Csíki Sör a Lixid Project Kft. tulajdonában levő csíkszentsimoni Csíki Sör Manufaktúrában gyártott Bock típusú sör. Erdélyen kívül Magyarországon is forgalmazza a Csíki Sör Magyarország Kft.; 2016 végén a gyártási kapacitás napi 400 hektoliter volt. 

Mi kimentünk, megkóstoltuk és garantáltan mondjuk kedves Olvasóinknak, hogy nagyon finom. A gyárban csak pár fotó készült, majd igazándiból az Erdély kincsei c. filmben lesz teljesen látható, viszont a film már csak 2018. januárban lát napvilágot...

Erdély kincsei 6. rész - Kopjafák a Nyergestető nemzeti emlékhelyén

A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul: Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között.

A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.

A hely tengerszint feletti magassága 878 vagy 895 méter.

Erdély kincsei 5. rész - Alsócsernáton - Haszmann Pál Néprajzi Múzeum (Románia)

Az Alsócsernáton található Haszmann Pál Néprajzi Múzeum-hoz fenntartásokkal mentem, elsőre nem igazán érdekelt. Viszont amikor megláttam élőben, azonnal megszerettem. Haszmann Pál előadása teljesen lenyűgözött, annyira hogy Youtube-on rá is kerestem, felvette-e valaki az egészet. Szerencsére igen :-) Róla itt olvashattok. A néprajzi múzeum egyszerűen lenyűgöző, aki szenvedélyes gyűjtő kicsit irigykedik is az itt található holmikra. Van itt gramofon, bakelit lemezjátszó, régi hifi, ezer éves telefon, vasalók... És még sorolhatnám.

A nagy kapun belépve az udvarra, mindenki megtorpan egy pillanatra, hiszen szeme elé tárul egy gyönyörű park szinte közepén a nemesi udvarházzal, kúriával, tőle jobbra a szabadtéri múzeum, beépített székely házakkal, balra a temető…

Néhai Haszmann Pál és néhai Haszmann Pálné Cseh Ida, a múzeum alapítói, mindig előszeretettel beszéltek a hozzájuk közel állóknak arról, hogy miként született meg a múzeumalapítói gondolatuk, elhatározásuk. Erre rákérdezve Haszmann Pál beszélt arról hogyan lett szerelmese a régi tárgyaknak, örömmel mesélt a Székelytamásfalván eltöltött vakációs éveiről. 1902-ben született a Kommandó melletti Gyulafalván, de nyarait nagymamájánál töltötte, Székelytamásfalván, ahol volt neki egy alkalmas rejtekhelye, egy sütőkemence padlása, ahova már kisgyerek korában gyűjtögette össze a faluból a díszített tárgyakat, olyanokat, amelyek neki, mint gyermeknek megtetszettek. 

Ő ott magának egy kis „múzeumot” rendezett be. De milyen a sors, egy nagypénteki napon a nagymamája kalácsot akart sütni, behevített a kemencébe, s egy kipattant szikrától leégett az egész sütőház, gyűjteményestől együtt, csak a vastárgyak maradtak meg, de aztán ő igyekezett pótolni ezeket. Talán addig, a gyerekkor álomvilágába vezethető vissza az ő szeretete a tárgyak iránt, a múzeum gondolata is akkor, ott, az 1910-es években fogant meg a szívében. Később pedagógus családba házasodott be, feleségül vette néhai alsócsernátoni Cseh Idát, Cseh Lajos igazgató-tanító leányát, az 1930-as évek elején. Közben sose hagyott fel azzal a gondolattal, hogy bizony az itt kallódó értékeket megmentse, összegyűjtse. Gyűjtötte is a tárgyakat, már alig lehetett járni tőlük a csernátoni lakásukban. S aztán tovább érlelődött bennük a gondolat, hogy ezt meg kell mutatni másoknak is, valamit kell tenni vele, létre kell hozni egy múzeumot. Ebben a gondolatban őt sokan támogatták. Az ebek harmincadjára hagyott Damokos Gyula-féle udvarházat és kertjét megkapták az akkori állami vezetőktől és létrehozhatták ezt az intézményt Csernátonban. 1973. február 25-re tehető a nyitás időpontja, és ’73 nyarára már az is megfogalmazódott, hogy ide be lehet telepíteni a székely népi építészeti emlékek közül egy-egy székely háztípust, egy malmot, székely kapukat, amelyek pusztulásra ítéltettek, a méhészkedés tárgyi emlékanyagát, be kell mutatni egy régi temetőképet, hiszen metamorfózisát éli a régi temető is. Néhai Haszmann Pál szorgalmazta azt is, hogy a termelő szövetkezeteknél található a sok régi mezőgazdasági szerszám és gépanyag, azt is meg kell menteni. Ő fogalmazta meg azt, is hogy nemsokára a régi a házakból száműzik az öntöttvas kályhákat, hiszen divatossá vált a csempekályha, a régi fölöslegessé válik, kidobják, egy szép gyűjtemény lehet belőle. Valamikor ez majd számot adhat a magyar öntöttvasművességről, az öntőműhelyek a múltjáról.

És gyűlt és gyűlt a tárgyi és szellemi anyag…

Haszmann Pál

 

A kilencvenes évek elején többekben megfogalmazódott, hogy ez a múzeum immár az ő nevén éljen tovább.

Azért, hogy a múzeum ne holt tárgyak intézménye legyen, megalakult 1973-ban a Csernátoni Népfőiskola és a Bod Péter Közművelődési Egyesület is, melynek égisze alatt magjelent a Csernátoni Füzetek közművelődési kiadvány is. A Népfőiskolában folyamatosan azóta is hagyományos népi mesterségeket, elsősorban a fafaragás ősi mesterségének csínját-bínját és a bútorfestés gyönyörű motívumkincsét, sok hasznos régi mesterség fortélyait sajátíthatják el az alkotó fiatalok. Egy idényben itt több mint 600 fiatal fordul meg, találkozva egymással a történelmi Magyarország minden szegletéből és a nagyvilágból.

Az utolsó képen a blog írója és barangolója éppen telefonálna, cask a régi készülék már nem nagyon működik :-)

Aki kíváncsi rá, hogy Haszmann Pál milyen előadást tartott nekünk ebben a videó felvételben visszahallgathatja:

Aki még nem látta és majd Erdélyben jár, csak ajánlani tudom, hogy megtekintse ezt a helyet. Egy igazi élmény, ahol a régmúlt visszaköszön. Köszönöm, hogy ott lehettem!

Erdély kincsei 4. rész - Szent Anna-tó (románul: Lacul Sfânta Ana)

Az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk, a 2. nap nem tudtunk felmenni a Szent Anna-tóhoz, mert rengeteg hó esett, és úttorlaszok is voltak, viszont ez a 3. nap már eltakarították az utat és járható volt. Nem is bántam, hogy havazott - legalább az idei első havas tájfotók megvannak. De persze semmi sem ment eseménytelenül, ugyanis az út felénél egy fa teljesen kidőlt, és elállta az utat...

A Szent Anna-tó (románul: Lacul Sfânta Ana) egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A tó Sepsibükszád felől közúton is megközelíthető. 946 méter magasan található...

Először minden további gond nélkül kaptattunk felfelé turista buszunkkal, éppen dicsérve a szorgos kezeket, ahogy eltakarították a kidőlt fákat. Egyszer csak megállt a jármű és kiderült, hogy egy fa teljesen keresztbe áll az úton. Szerencsére még volt térerő, és az ügyes szervezők hívták az erdészeket, hogy intézkedjenek...

Szakadt a hó, mi vártunk, én meg nem voltam tétlen "páholyból" néztem az eseményeket.

Kicsit a Vejedre ütök c. film jut eszembe erről a fotóról, de azért nem vagyok annyira veszélyes mint a vígjáték egyik főszereplője :-)

Közben feleségem sem tétlenkedett, próbálta elhárítani az akadályt... Hiába, ha Alberték akcióba kezdenek...

De mivel szóltak neki, hogy ne próbálkozzon inkább megvártuk a favágók megérkezését, ami nem is késlekedett.   Nekik az egész folyamat pár percbe került csak.

Időközben a hó csak hullt és szakadt, így a Szent Anna tó előtt megálltunk néhány panoráma fotó erejéig. Megérte. De persze a szokásos havas út sem maradhatott el...

Itt már kemény volt a tél. Az a busz, mely nyári gumikkal rendelkezett úgy csúszott, mint a parancsolat. Épp előtte sétáltam, amikor láttam mi a helyzet, gyorsan félreugrottam. Román sofőrje volt, jellegzetes nyelvén fejezte ki nem tetszését a helyzetnek megfelelően. Jeleztük is neki, ha nem spórolna a gumicserével, most nem lenne gond.

Lépjünk tovább, megérkeztünk a Szent Anna tóhoz. Ide már nem engedték le a járgányunkat, mert csúszott az út lefelé. De volt aki lement, volt aki kocsival tette meg ezt az utat. Hát, aki nem húzott fel túracipőt, rosszul járt... 

Erről a helyről mesélte egy itteni ember, hogy a szemetesnél (ahol a faházikó van) egy medve turkált az egyik nap. Ő pont kocsival jött le, jelzés értékképp rálőtt a medvére, aki először támadó alakzatot vett fel, majd a következő lövés hangra elszaladt az erdő irányába. A kedves úriember egy videót is bemutatott róla, amit ő vett fel. Mesélte még, hogy ahol ők laknak rengeteg medve van, egyszer amikor bent volt a házban arra riadt fel, hogy egy ilyen egyed nézett be az ablakon. Emiatt rengeteg villanypásztort helyezett el az udvarban, ennek következtében eltünedeztek. Persze ezt a történetet hallotta egy kislány is, aki másnap reggel a busz utasainak már azt mesélte, hogy a szálloda ablakán vacsora közben nézett be egy medve... No az ilyen történetekkel vigyázni kell, de tény, hogy éjjel ugattak a kutyák és Tusnádfürdőn ez egyet jelenthet...

De térjünk vissza ehhez a csodaszép tóhoz...

 Hol is található pontosan?

Most pedig járjuk körbe ezt a csodálatos helyet!

A tó felszíne 0,22 km², alakja közel kör alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú. A víz planktonmennyisége és sótartalma alacsony (32 mg/liter), ennek ellenére a fenékre lerakódott feketésbarna iszap miatt a tó zavarosnak tűnik.

A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal, főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén.

A csapadékmennyiség a tónál 600–700 mm/év, a lejtőkről lefolyó víz 1000–1500 mm, a víz párolgása pedig 500 mm körüli. Ezek szerint a vízszintnek évi 0,5 milliméterrel növekednie kellene, de a föld alatti lefolyás miatt csökken. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 m volt, 1907-ben 8,5 m, jelenleg pedig 7 m. Ezt a folyamatot a meder feltöltődése és a növényzet terjedése okozza. Néhány évtized múlva, előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem marad más, csak egy láp.

Jókai Mór: Szent Anna tó...

Erdély legköltőibb helyét láttam. Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava… Háromezer lábnyi magasban a tengerszint felett, körös–körül ezerkétszáz lábnyi magasban a bércek által képzett medencében, vad erdők árnyékában terül el egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fodorul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mint egy sötét rámába fogva az ércvilágú vízlápot.

A Szent Anna tó legendája: 

A tó keletkezéséről szóló legenda röviden:

Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették. Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.

A tó vulkáni jellege: 

A környéken a geológiai közelmúltban, mintegy 30 ezer évvel ezelőtt, erős vulkáni tevékenység folyt. A Csomád maga több, egykor aktív lávadóm együttese. A Szent Anna-tó úgynevezett maar-tó, azaz a láva és víz találkozása nyomán bekövetkező robbanás nyomán keletkezett. A Csomád mint vulkáni rendszer egykor hasonló robbanásos kitöréseket produkált, mint a Vezúv. Az izzó piroklasztáradások által magával ragadott fatörzsek maradványaiból két magyar kutató, Harangi Szabolcs és Kiss Balázs meghatározta a vulkán utolsó kitörésének idejét: ezek szerint 29 ezer évvel ezelőtt működött utoljára itt és egyben a Kárpát-medencében vulkán. A vulkáni lerakódásban található zöldamfibol-kristályok vizsgálatából következtetni tudtak arra is, hogy a Csomád alatt található szokatlanul megnyúlt magmakamrából az anyag annak idején 8-12 nap alatt tört a felszínre.

Forrás: itt 

Csodálatos egy kirándulás volt, jó volt hogy havazott, örültem neki. Kicsit drukkoltam, hogy legyen medve is, meg ne is, de szerencsére elkerültek minket.  Ezt is betettem egy bakancslistás helynek.