Az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk, a 2. nap nem tudtunk felmenni a Szent Anna-tóhoz, mert rengeteg hó esett, és úttorlaszok is voltak, viszont ez a 3. nap már eltakarították az utat és járható volt. Nem is bántam, hogy havazott - legalább az idei első havas tájfotók megvannak. De persze semmi sem ment eseménytelenül, ugyanis az út felénél egy fa teljesen kidőlt, és elállta az utat...
A Szent Anna-tó (románul: Lacul Sfânta Ana) egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A tó Sepsibükszád felől közúton is megközelíthető. 946 méter magasan található...
Először minden további gond nélkül kaptattunk felfelé turista buszunkkal, éppen dicsérve a szorgos kezeket, ahogy eltakarították a kidőlt fákat. Egyszer csak megállt a jármű és kiderült, hogy egy fa teljesen keresztbe áll az úton. Szerencsére még volt térerő, és az ügyes szervezők hívták az erdészeket, hogy intézkedjenek...
Szakadt a hó, mi vártunk, én meg nem voltam tétlen "páholyból" néztem az eseményeket.
Kicsit a Vejedre ütök c. film jut eszembe erről a fotóról, de azért nem vagyok annyira veszélyes mint a vígjáték egyik főszereplője :-)
Közben feleségem sem tétlenkedett, próbálta elhárítani az akadályt... Hiába, ha Alberték akcióba kezdenek...
De mivel szóltak neki, hogy ne próbálkozzon inkább megvártuk a favágók megérkezését, ami nem is késlekedett. Nekik az egész folyamat pár percbe került csak.
Időközben a hó csak hullt és szakadt, így a Szent Anna tó előtt megálltunk néhány panoráma fotó erejéig. Megérte. De persze a szokásos havas út sem maradhatott el...
Itt már kemény volt a tél. Az a busz, mely nyári gumikkal rendelkezett úgy csúszott, mint a parancsolat. Épp előtte sétáltam, amikor láttam mi a helyzet, gyorsan félreugrottam. Román sofőrje volt, jellegzetes nyelvén fejezte ki nem tetszését a helyzetnek megfelelően. Jeleztük is neki, ha nem spórolna a gumicserével, most nem lenne gond.
Lépjünk tovább, megérkeztünk a Szent Anna tóhoz. Ide már nem engedték le a járgányunkat, mert csúszott az út lefelé. De volt aki lement, volt aki kocsival tette meg ezt az utat. Hát, aki nem húzott fel túracipőt, rosszul járt...

Erről a helyről mesélte egy itteni ember, hogy a szemetesnél (ahol a faházikó van) egy medve turkált az egyik nap. Ő pont kocsival jött le, jelzés értékképp rálőtt a medvére, aki először támadó alakzatot vett fel, majd a következő lövés hangra elszaladt az erdő irányába. A kedves úriember egy videót is bemutatott róla, amit ő vett fel. Mesélte még, hogy ahol ők laknak rengeteg medve van, egyszer amikor bent volt a házban arra riadt fel, hogy egy ilyen egyed nézett be az ablakon. Emiatt rengeteg villanypásztort helyezett el az udvarban, ennek következtében eltünedeztek. Persze ezt a történetet hallotta egy kislány is, aki másnap reggel a busz utasainak már azt mesélte, hogy a szálloda ablakán vacsora közben nézett be egy medve... No az ilyen történetekkel vigyázni kell, de tény, hogy éjjel ugattak a kutyák és Tusnádfürdőn ez egyet jelenthet...
De térjünk vissza ehhez a csodaszép tóhoz...
Hol is található pontosan?
Most pedig járjuk körbe ezt a csodálatos helyet!
A tó felszíne 0,22 km², alakja közel kör alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú. A víz planktonmennyisége és sótartalma alacsony (32 mg/liter), ennek ellenére a fenékre lerakódott feketésbarna iszap miatt a tó zavarosnak tűnik.
A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal, főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén.
A csapadékmennyiség a tónál 600–700 mm/év, a lejtőkről lefolyó víz 1000–1500 mm, a víz párolgása pedig 500 mm körüli. Ezek szerint a vízszintnek évi 0,5 milliméterrel növekednie kellene, de a föld alatti lefolyás miatt csökken. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 m volt, 1907-ben 8,5 m, jelenleg pedig 7 m. Ezt a folyamatot a meder feltöltődése és a növényzet terjedése okozza. Néhány évtized múlva, előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem marad más, csak egy láp.
Jókai Mór: Szent Anna tó...
Erdély legköltőibb helyét láttam. Vannak nagyszerűbb, pompásabb,
elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet
több, mint a Szent Anna tava… Háromezer lábnyi magasban a tengerszint
felett, körös–körül ezerkétszáz lábnyi magasban a bércek által képzett
medencében, vad erdők árnyékában terül el egy gömbölyű, nagyszerű
tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima
tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem
ingatja azt meg, hab sem fodorul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló
oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők
emelkednek, mint egy sötét rámába fogva az ércvilágú vízlápot.
A Szent Anna tó legendája:
A tó keletkezéséről szóló legenda röviden:
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó
helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele
átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt
(ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban,
mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel,
gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy
nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s
kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a
vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta,
hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott.
Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap
első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon
megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót
fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét
lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer
csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait.
Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük
egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még
tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se
bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával
rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a
vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott,
ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a
pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár
összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá
került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták
magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna
kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában
töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az
emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű
leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.




A tó vulkáni jellege:
A környéken a geológiai közelmúltban, mintegy 30 ezer évvel ezelőtt,
erős vulkáni tevékenység folyt. A Csomád maga több, egykor aktív lávadóm
együttese. A Szent Anna-tó úgynevezett maar-tó,
azaz a láva és víz találkozása nyomán bekövetkező robbanás nyomán
keletkezett. A Csomád mint vulkáni rendszer egykor hasonló robbanásos
kitöréseket produkált, mint a Vezúv.
Az izzó piroklasztáradások által magával ragadott fatörzsek
maradványaiból két magyar kutató, Harangi Szabolcs és Kiss Balázs
meghatározta a vulkán utolsó kitörésének idejét: ezek szerint 29 ezer
évvel ezelőtt működött utoljára itt és egyben a Kárpát-medencében
vulkán. A vulkáni lerakódásban található zöldamfibol-kristályok
vizsgálatából következtetni tudtak arra is, hogy a Csomád alatt
található szokatlanul megnyúlt magmakamrából az anyag annak idején 8-12 nap alatt tört a felszínre.
Csodálatos
egy kirándulás volt, jó volt hogy havazott, örültem neki. Kicsit
drukkoltam, hogy legyen medve is, meg ne is, de szerencsére elkerültek
minket. Ezt is betettem egy bakancslistás helynek.