Már az egyik előző posztban beszámoltam egy mesés, kedvenc helyünkről Tündér-völgyről, ahová Lali kutyánkat is elvisszük kirándulni. Először nyáron fedeztük fel, amikor két őzike rohant ki az erdőből mellettünk (persze mi ledermedtünk), majd amikor nyulat láttunk egyik este hazafelé jövet. Szeretjük ezt a helyet, mert kisétálsz az ajtón és 10-30 perc séta után ilyeneket láthatunk.
De hadd beszéljék el most is a fotók ezt a történetet kedves Olvasóimnak...
Legutóbbi kirándulásunk alkalmával egy gyönyörű tónál is elidőztünk feleségemmel. A tópart közelsége, hangulata nagyon megnyugtat - és csak a fantáziám szárnyal, amikor keresem a témákat, miket lehet ott lefényképezni. Hát téma volt bőven most is... Mesésen lehulott falevelek, gombák, moha (utóbbi nagy kedvencem fotózás terén), Így hát a fényképezőgép kattogott, készültek a fotók és ezt osztom meg kedves Olvasóimmal ebben a posztban...
 |
Mostani erdei kirándulásunk során ismét sok gomba fotó készült. Az idei őszben megtaláltam azt a pluszt, amit kerestem már régóta, hiszen sok minden ha évről évre ugyanazt fotózzuk egy idő után ismétli önmagát, nem ad újat, unalmassá vállhat. Hát ez idén nem így volt. Amikor Gabival és feleségemmel elmentünk pár hete gombászni egy új világ nyílt meg előttem, azóta ha járom az erdőt, azonnal észreveszem ezeket az apróságokat... Higgyék el kedves Olvasóim, megéri....
Egyik legkedvesebb évszakom az ősz. Nem csak azért, mert a hosszú meleg nyár véget ér (különösen az idei aszályos), hanem azért, mert jönnek a legszebb színek, a vénasszonyok nyara és a fotós naptáram szerint az egyik legszebb témák az évszakban. Nincs szebb egy gyönyörű falevélnél, színekben pompázó tájképnél. Egyik szombaton családommal a Budakeszi Arborétumba indultunk. Nagyon közel van hozzánk, hatalmas terület és rengeteg fotótémát ad, ha ott van az ember. Most is gombásztunk (persze csak gyönyörködtünk bennük), hangulatfotók, tájfotók és családi képek készültek.
Ennek a napnak a történetét mesélem el képekben kedves olvasóimnak...
 |
Alig vártam már a mostani szombatot. Már harmadik éve, hogy Tibi fotós, madarász barátomnak köszönhetően saját lesem van. A fotósles ősztől tavaszig üzemel, 50 fokban már a kertben pihenni érdemesebb inkább, hiszen egy fakunyhó nagyon meleg és a tollas barátok is kevesebbet jönnek már májustól októberig. Amikor viszont már várhatóak az első hidegebb éjszakák felállítjuk a mobillest és várjuk az első látogatókat. Cinkegolyó és mag már van a raktáron, de persze kell még vásárolni a téli etetéshez. És ahhoz hogy a szép fotók készüljenek hosszas előmunkálatok is szükségesek, valamint idén már egy itatót is szeretnénk felállítani a drágaszáoknak...
Sok-sok köszönet Tibi barátomnak a rengeteg segítségért és feleségemnek is a rengeteg munkáért és a madaras hóbortjaimnak az elfogadásáért és támogatásáért :o)
