Barátposzáták a kertünkben

Tipp: ha a fotók nem jelennek meg megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

A kertünkbe egy nagyon szép madár érkezett kora tavasszal: a barátposzáta. Ez a hazánkban is költő, rendkívül szép énekű madár kora tavasszal érkezik, és október végén távozik sok ezer kilométeres távolságban lévő telelőjére. Azonban a környezet és a klíma átalakulása a vándormadarakra is hatással van, így erre a kistermetű énekesmadárra is. Miként változik a madár viselkedése, mikor indul útnak, és vajon hol telel? Sokszor foglalkoztatnak ilyen kérdések a madarak fotózása közben.

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Max Planck Evolúciós Biológiai Intézet kutatója, Dr. Miriam Liedvogel (vezetéknevének jelentése: énekesmadár) irányításával az a nemzetközi csoport, amely a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban tette közzé a kutatási eredményeket.

Most először készült igazán átfogó felmérés helyadatokat nyújtó adatgyűjtők segítségével, korábban csak eseti információt gyűjtöttek, például gyűrűzés során. Most a poszáták énekével odacsalogatott, és hálóval befogott egyedeket (összesen 806-ot) láttak el adatgyűjtő műszerrel. A pehelykönnyű műszereket rugalmas hám segítségével a madarak hátára szerelték fel, ez nem akadályozta őket a normál életvitelben, repülésben. A következő évben, a tavasszal visszatérő madarak közül 100 egyedtől kaptak megfelelő adatot (nem minden madarat lehet visszafogni, illetve nem minden adatgyűjtő működik megfelelően ilyen hosszú időn át). A műszerek a fény intenzitását mérik és tárolják el időpontokkal, ezekből a kutatók ki tudták számítani a vándorlásukról a kívánt adatokat.

Az már eddig se volt titok, hogy Európa barátposzátái kétféle irányba vonulnak telelőre, a kontinensen egy képzeletbeli vonal választja el a két irányban haladó madarakat. E vonaltól keletre élő madarak délkeleti irányt, a nyugatra élők délnyugati irányt vesznek a telelőhelyhez. Az is ismert volt már korábbról, hogy az irányt öröklik a madarak a szüleiktől, ám volt egy kedvezőtlennek tartott, direkt déli irány is, amelyet egészen kevés madár használt. Ez az útvonal az Alpokon át, keresztül a Földközi-tengeren, majd feltehetően a Szaharát is átszelve tartott délnek, vagyis nehezen átjárható akadályokkal volt teli.

Most, az adatrögzítések révén beigazolódott, hogy egy egészen keskeny, mindössze 27 km széles övezetben élő madarak választják ezt az utat, azonban a madarak a nehézségek ellenére is sikeresen használják!

Voltak olyan egyedek, amelyek az elvárt délre költözés helyett ősszel északnak indultak: Nagy-Britanniában töltötték a telet! Az 1960-as évektől kezdve folyamatosan emelkedett az ott telelő barátposzáták száma, valószínűleg az enyhébb telek miatt, és azért, mert az angol lakosság nagy mértékben eteti a kertekbe járó madarakat. Érdekes volt azonban, hogy a brit földön telelő poszáták Európán belül számos helyről érkeztek. A kutatók szerint azért választhatják következetesen az északabbi telelőterületet e madarak, mert így sok időt nyerhetnek: tavasszal 10 nappal korábban visszaérnek a szaporodó helyekre, és elfoglalhatják a legjobb territóriumokat, mielőtt a délről érkező rokonok is hazaérnek.

Mivel a vándorlás jórészt genetikai alapú, a kutatás eredményei csak a kezdetet, alapot jelentik a további vizsgálatokhoz, amelyekből talán kiderülhet, mely gének döntik el, mikor és hova vándoroljon a madár.

Források: 

https://ng.24.hu/termeszet/2020/11/06/mikor-es-merre-vandorolnak-a-baratposzatak/

https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspb.2020.1339