Egy kert ajándékai

Lassan már 4-5 éve, hogy Törökbálinton lakunk feleségemmel. Amikor először megérkeztem ide egyből tudtam, hogy ez az a ház, ahol élni fogunk és az, hogy van hozzá egy kert egy kis kerti tóval plusz ajándékként fogom fel. Már lassan egy éve már, hogy feleségem ötleteként elkezdtünk magaságyásokban termeszteni a madáretetés mellett. Meglepő eredményt hozott: rengeteg paradicsom, paprika, retek, eper termett első körben és ráadásként egy meglepetés: sárga dinnye. Hogy hogy került a kertbe nem tudjuk, hiszen mi nem ültettük, de valószínűleg az egyik földdel jöhetett extra kiegészítésként :o)

Nagy meglepetés volt a sárga dinnye a kertben az egyik reggel!

Egy messzi földről érkezett halász - Halászsas

10-20 éve majdnem minden hétvégén fotózni jártam - most már ez jó ha havonta egy alkalomra mérséklődött időhiány, egy kicsit a lustaság, valamint a szélsőséges időjárás miatt (hol szakad az eső, máskor aszály van - vagyis izzadni lehet az autóban...). Tibi fotós barátommal azért időnként szóba kerül, hogy hová menjünk fotózni én persze azonnal Apajt választom. Az évek során nagyon megszerettem ezt a helyet kifogyhatatlan témájával, meglepetéseivel és mindenekelőtt azért, mert a természetben érezheti magát az, aki legyőzi az otthonmaradás előnyeit és kimozdul végre egy kicsit a szabadba.

Ez a nap korán kezdődött, Tibi megérkezett már hajnalok hajnalán. Akkor még nem sejtettük milyen kalandokban lesz részünk, ezt a történetet fogom elmesélni képekben kedves Olvasóimnak... A legnagyobb dobás legalábbis számomra egy halászsas volt, amit nem mindig láthatunk tudtommal...

Halászsas - egy nagyon ritka fajt láthattunk aznap!

Csónaktemető

Az Elvarázsolt platánsor sétánk után feleségemmel elmentünk még egy helyre, ahol nagy kedvenceim vannak - olyan csónakok, melyeket már csak saját felelőségre lehet használni :o) Viszont én fotótémát láttam benne és pár kép erejéig megörökítettem. 

Ebből a képsorozatból hoztam most párat Olvasóimnak.

Egy elvarázsolt platánsor

Egyszer volt, hol nem volt... A meséknél már megszokott kezdőmondattal írhatnám soraimat erről a mesés helyről, ahol legutóbb voltunk. Amikor feleségemmel nyaralni megyünk van egy platánsor, melyet évről évre meglátogatunk nyár végén. Ez idén sem maradt el, most is tettünk egy már hagyományörző sétát ezen a csodás helyen. Nekem azért is tetszik , mert már lassan az őszt idézi, amikor a fák alatt sétálunk a platánok mellett. 

Erről hoztam egy újabb történetet képekkel kedves Olvasóimnak.

Búcsú a nyártól

Bár még javában tart a "vénasszonyok nyara" néven említett nyárutó - azért már lehet érezni, hogy közel van az ősz: sárgulnak a levelek, nincs akkora ereje már a napnak, a madarak ismét megjelennek a kertben, A madáretetés, lesben ülős szezon még várat magára egy picit. Joggal felmerül a kérdés miért töltök fel még nyári fotókat - a válasz egyszerű: bokros teendőim miatt - lakásfelújítási project mellett már nem sok idő marad a fotók feldolgozására.

Így most ebben a bejegyzésben teszek közzé még a nyár vége során készült képeket, melyek közel állnak hozzám és remélem kedves Olvasóimnak is megnyerik a tetszését :o)

Egy fotogén mókus

A mókusokkal ritkán van szerencsém mostanában - ez a mostani azon kívételes esetek közé tartozott, hogy egyszer csak megjelent és ki is tudtam figyelni, hogy merre jár a "drágaszág". Történt egyszer, hogy kint ültem a kertben - még nagyon hajnalban és érdekes zajokra lettem figyelmes. Hamar kapcsoltam, hogy akár mókus is lehet, hiszen dió már bőven van - így felpattantam és a hang irányába eredtem (ugye a fülem még jó...). Hamar meglett a fotóalany és a mozgási irányát is sikerült lekövetni - ami valljuk be nem egyszerű.

Erről pillanatról hoztam pár fotót...

Amikor a nap lemegy...

Ha valaki fotózik és egy picit komolyabb szinten űzi ezt a sportot, mint a "hobby szint" előbb utóbb a tájfotók terén szeretne olyat, ami a naplementét örökíti meg. Nincs is ennél csodálatosabb, romantikusabb látvány. Fiatalkoromban még nyáron képes voltam felkelni nagyon korán, hogy mire a Balaton partra érjek láthassam ezt a csodás látványt, ez a vágy most már természetesen mérséklődött egy naplementével. Szerencsére most nyáron is láthattunk ilyen csodát és ezt a történetet szeretném megosztani kedves Olvasóimmal... 

A hattyú

A hattyú

Írta: Ficzu Ferenc

Camile Saint-Saens - the swan

A láthatatlan kecsességben

- mint sima, fehér kavicsok -

tökéletes semmiségben

csattogtat egy nagy titok.

S hangtalanul visszalendül

- mint nedves, tiszta üvegen -

ösztönösen összezendül

a téboly és a türelem...

A Balaton madárvilága '23

A kicsit rosszabb idő nyaralás közben megadta azt a lehetőséget, hogy viszonylag sokat legyek kint a kertben. Ha Balatonon vagyok ott rengeteg madarat lehet látni és az benne a szép, hogy sokszor olyanokat is láthatok, amit máshol ritkábban. Életemben először láthattam viszonylag közelről sárgarigót, megfigyelhettem gyurgyalagokat mielőtt elindultak hazafelé (bevallom jellegzetes hangjuk hiányozni is fog), szürke légykapót, seregélyeket, harkályt, szajkókat és még sorolhatnám.

De hadd beszéljenek magukért inkább a fotók ! :o)

A lovak földjén

Idei nyaralásunk elég változatos volt. Általában, ha pihenni megyünk nyáron alapvető gondolatunk az, hogy forróság lesz várhatóan - ezáltal rengeteget fürödhetünk a Balatonban, Ehhez képest most ahogy megérkeztünk másnap elromlott az idő és bár utána folyamatosan melegedett, de inkább sétálni, kirándulgatni lehetett, mint azt a tevékenységet űzni, mint a legtöbb nyaraló általában - fürdeni.

Úgyhogy a tavalyi nyárral ellentétben, amikor még fotózni sem volt kedvem az aszály miatt, most elég sokat elővettem a fényképezőgépet, kimozdultam a lakásból és az izzadás helyett inkább a megázás miatt kellett aggódni. 

Egy ilyen kirándulás során voltunk egy olyan helyen, ahol gyönyörű lovakat is láthattunk - feldobva ezzel az amúgyis meseszép Balaton hangulatát...

A Balaton másik arca

Lassan már hagyománynak mondható, ha nyár van a Balatonra megyünk nyaralni. Ez több szempontból előnyös, mert édesapám révén a szállásért nem kell fizetni és ha ott vagyunk tudunk neki segíteni a házi, kerti munkálatokban. 

Legutóbb egy olyan élményben volt részünk, hogy a Balatont teljesen másképp láthattuk egy közelgő vihar miatt. Erről jut eszembe gyerekkorom egyik legrosszabb emléke, amikor lementünk a mólóra egyet sétálni és amikor kezdett a csim-bum rohanva mentünk vissza a házhoz, de közben persze a szakadó eső és a villámlás elkapott bennünket...

De a mostani történet szerencsésebb és szerencsére sikerült nem csak szokványos, túrista fotókat csinálni a magyar tengerről... Valahogy mindig is szerettem volna vihar előti képeket csinálni, ez most szerencsésen összejött :o) Persze most is képekben mesélem el kedves Olvasóimnak.