Rég írtam a madárbarát kertünkről is - pedig folyamatosan jönnek a tollas barátok a madárleshez, az itató közben több fejlesztésen esett át, megszépültek a beszálló ágak és beülő kövek, új fák kerültek be, illetve olyan köveket raktam ki, melyről könnyebben tudnak friss vizet inni a madárkák.
Azért jó érzés úgy kimenni, hogy folyamatosan hallom az őszapók jellegzetes „szri-szri-szri” és gyöngyöző „szerrrr” hangjait, szajkó rikácsolását, harkályt a szemközti fákról, zöldike, tengelic énekét és még sorolhatnám. Persze mondanom sem kell, hogy az idegesítő verebek sem maradnak el, bár a tavalyihoz képest mintha kevesebben lennének :o)
