Madárbarát kertünket pár hete egy jellegzetes madárhang uralja, mint megtudtam, házi rozsdafarkúak érkeztek hozzánk. A kertbe valahogy hiába vártam, hogy berepüljenek, viszont a ház másik részén a teraszról szabadon figyelhettem, hogy énekelnek, repülnek, egyszerűen feldobják az udvar hangulatát ezek a tollas barátok.
Ezért ez a poszt az ott készült fotókról, valamint erről a madárról szól.
Jegyei
A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.
Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál.
Házi rozsdafarkú változatok: A hím Európa nagy részén hátoldalán szürke, de az Ibériai-félszigeten sokszor feketébb, Törökországban és a Kaukázusban a has rendszerint részben rozsdavörös: a közel-keleti hímek jól elkülöníthetőek, egész hasuk és begyük rozsdavörös, éles határral válik ki a fekete melltől, hátuk szintén fekete, nincs fehér szárnyfoltjuk.
Hangja: egyenes, kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott, finoman csetteg is hozzá: „fiszt, tek-tek-tek”. Hangos énekével gyakran már az első hajnali fénysugarat üdvözli valamilyen magas vártáról. Éneke általában 4 részből áll: néhány füttyel és azonos hangmagasságú trillával kezdődik, majd 2 mp-es szünet következik, azután egy furcsa, reszelős hang, majd néhány rövid füttyel fejezi be a strófát.
Elterjedése
A házi rozsdafarkú Európában a Brit-szigetek és Skandinávia kivételével mindenütt fészkel. Ázsiában Közép-Ázsiáig terjed. Északnyugat-Afrikában is költ.
Fészkelőhelye
A házi rozsdafarkú sziklás területek, elsősorban kőbányák és az ezek közelében levő szőlőhegyek, kőbástyák, présházak, városok, falvak fészkelője. Kedveli az új lakótelepek környékét is.
Szaporodása
A házi rozsdafarkú évente rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ. Előfordul, hogy háromszor nevel fiókákat.
A fészkelőhelyen többnyire a hím jelenik meg először. A fészket a tojó építi sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges odúba.
A viszonylag nagy fészek növényi részekből készül, a csészét tollakkal és szőrszálakkal béleli. (Egy részletesebben megvizsgált áprilisi fészek 3-4 cm-es szőlővenyige-darabkákból és annak háncsából, fehér libatop szárrészeiből, kukoricabajuszból, mohából, levelekből, damil-. és lószőrszálakból, tollakból-állt. Bali J. Veszprémben egy villanyórán talált fészek anyagaként szőlővenyige háncsot, falevelet és fűszálakat említ.) A Schmidt E. által – fészeképítés közben – megfigyelt tojók 20-40 m sugarú körből hordták az anyagot, elsősorban a hajnali és reggeli órákban.
A házi rozsdafarkú tojásainak száma rendszerint 5, a második költéskor gyakran 4. Gresó csongrádi megfigyelései szerint a tojó április 25-30. között rakta le 5 tojását, a kotlás május 1-17. között, a kirepülés június 1-én történt. Június 17-től a tojó a régi fészekre ráépített, újabb 5 tojásán június 26. és július 9. között kotlott. A fiókák július 23-án repültek ki.
Sóvágó Hajdúböszörményben figyelt egy párt. A fészek gyökerekből, belül tyúktollakból állt, a tojó április 14-15-én építette. A kirepülések időpontjai: 1980. május 27; július 11; augusztus 14. (4, 3, illetve 2 fióka).
A házi rozsdafarkú fiókákat mindkét szülő eteti, a fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de zavarás esetén ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban a fiatalok csak nagyon gyengén vagy egyáltalán nem repülnek, sziklák között, bokrok sűrűjében rejtőznek.
Táplálkozása
A házi rozsdafarkú elsősorban rovarokkal, pókokkal táplálkozik. A házi rozsdafarkú sokszor kiemelkedő pontokon ülve les zsákmányára, de gyakran táplálkozik a talajon ugrálva is. Néha repülő rovarokat is fog. A Schmidt E. által ősszel a Gellérthegyen megfigyelt példányok többször zsákmányoltak fatörzsekről. A Budapest magas épületein fészkelők az egész költési idő alatt odafent tartózkodnak, a környező utcákon, tereken soha nem látni őket. Ezek a madarak az épületek tetején szerzik zsákmányukat, elsősorban repülő rovarokat, és az ereszcsatornákból isznak.
Őszi vonulás idején a fekete bodza, később alkalmilag a gyalogbodza bogyóit is fogyasztják.
Többnyire márciusban érkeznek az első házi rozsdafarkú példányok (csaknem mindig hímek). Az őszi vonulás ideje szeptember-október (november). Kedvező időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban kezdődik, egy hím például Visegrádon 1976. február 29-én már énekelt. Kis számban, de rendszeresen akadnak áttelelők is.
A nálunk fészkelők feltételezhetően Dél-Európában telelnek. A gyűrűzési adatok még hiányoznak.
Forrás: https://www.europamadarai.hu/hazi-rozsdafarku/
No, rozsdafarkú is járt már felém télen. A "fiszt-fiszt" füttyjelét pedig az erdőben is hallottam már nem egyszer.
VálaszTörlésÉn tavasszal a teraszon ülve lettem rá figyelmes, épp az egyik antennáról hallottam a jellegzetes füttyjelét. No indíts be a gépért és indulhat is a fotózás. Szerencsére hamar átrepült az egyik faágra, ott azért jobban nézett már ki a fotón.
Törlés