Most már nagy és lázas készülődés van, mire véget fog érni a vénasszonyok nyara és megjön a novemberi hideg, a kerti madárles is felépül újfent madarász barátom segítségével, a kert most már a tollas barátoké lesz elsősorban, ténylegesen üzembe lesz helyezve a kerti madáretető is. Annak idején amikor végleg elköltöztünk Budapestről, emiatt sosem bántuk meg, hiszen panelrengetegben ezt megoldani lehetetlen volt.
Egyben új sorozatot indítok kedves Olvasóimnak, ahol az előző évad és mostani madáretető és környéke forgalmát mutatom be, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen mindig eszembe jut egy-egy tollas barát, aki ténylegesen látogatását tette nálunk a hideg napokban.
A mostani posztban közzétett madarak a kert rendszeres látogatói. A madarakat külön bemutatom kedves Olvasóimnak, Ha Ti is megosztanátok milyen látogatóitok vannak, örömmel venném a poszt alján...
A későbbi posztokban az egyes madarakról külön is mesélni fogok Nektek.
A Biblia is ír arról, hogy figyeljük rendszeresen az ég madarait:
„Figyeljétek meg gondosan az ég madarait”
A FÖLD minden szegletében élnek madarak, és a legkönnyebben megfigyelhető teremtmények közé tartoznak. A madármegfigyelés igen szórakoztató időtöltés lehet, hiszen rengetegféle madár van, ha a testalkatukra, a színükre, az énekükre, a játékos természetükre és a szokásaikra gondolunk.
Akár a konyhaablakból is elnézegethetjük őket: a kukacokat kereső fekete rigókat, a rovarokra vadászó cinegéket, a párjukkal turbékoló galambokat, a fészkük építésén szorgoskodó fecskéket vagy az éhes fiókáikat etető tengeliceket.
Amikor meglátunk egy sast vagy sólymot a magasban körözni, tiszteletet ébreszt bennünk. Más madarak megmosolyogtatnak minket: a morzsákon veszekedő verebek, a tollát felborzoló hím galamb, amely igyekszik elnyerni egy szemmel láthatóan közömbös tojó tetszését, vagy egy csapatnyi rikoltozó rózsás kakadu, melyek az egyensúlyukat elveszítve fejjel lefelé lógnak egy lengedező villanyvezetéken. Az pedig magával ragadó látvány, amikor a fejünk felett elhúz egy gólya-, daru- vagy lúdcsapat. Az emberek már évezredek óta figyelik a madarak vándorlását, és csak ámulnak rajta, hogy milyen pontosan időzítik a vonulásukat, holott óriási távolságokat tesznek meg. Maga a Teremtő is kijelentette: „Még a gólya az égen, az is jól ismeri a maga rendelt idejét. A gerle, a sarlósfecske és a bülbül is ügyel rá, mikor kell megérkeznie” (Jeremiás 8:7).
Etetésről és egyéb hasznos tudnivalókról a későbbiekben számolok be. Érdemes a következő posztokat is figyelni :o)
Nézünk eleget az ég felé ? Figyeljük, észrevesszük-e őket, vagy csak úgy rohanunk hétfőtől vasárnapig ? Sajnos az az érzésem, hogy többnyire így - csak magunk elé nézve - élünk...
VálaszTörlésSajnos bizony ez sokszor így van. Észre sem vesszük, ahogy elrohan az idő mellettünk...
TörlésRég jött megjegyzés a blogra, örülök, hogy újfent itt van :o)
VálaszTörlés