A váci múmiák története

Most egy olyan virtuális kirándulásra hívom kedves Olvasóimat, melyet csak erős idegzetűeknek ajánlok. Bevallom még jómagam is gyorsan "továbblapoztam", amikor a fotókat közül egy-kettőt utólag megnéztem...

Hatalmas figyelem övezte 1994-ben a 264 természetes úton mumifikálódott emberi maradvány, valamint egy 40 személy maradványait őrző osszárium láda megtalálását Vácott. 

A váci Fehérek templomának építése 1699-ben kezdődött, Szűz Mária tiszteletére 1755-ben szentelték fel. Eredetileg a domonkos rendhez, az ún. “fehér barátokhoz” tartozott, ez alapján kapta a nevét is. A templomhoz két kripta is tartozott, a díszes fakoporsókra festett évszámok szerint a kriptákban 1731 és 1808 között temetkeztek.

Bélapátfalvai Ciszterci Apátság

Egyik kirándulásunk alkalmával a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságot néztük meg, szó szerint visszautaztunk a történelembe. Én egyébként is nagyon szeretem a történelmi kirándulásokat, ehhez hozzájárult egy szép, kellemes őszi idő is. Az érdeklődésemhez tartozik, hogy Ken Follettől éppen egy hasonló témájú könyvet olvastam. Ilyenkor beindul a fantáziám és elképzelem, ahogy a szerzetesek ott sétálnak az udvarban, vagy a templomban, szerzetesruhában és végzik mindennapos dolgaikat... Valahogy így kicsit "visszamegyek" abba a történelmi korba, amikor is ez a templom tele volt élettel, messze elzárva az őket körülvevő világtól.

Az apátsági templom, mellette pedig a monostor romjai

(Kép: http://www.legifoto.com/magyar/galeria/belapatfalva_ciszterci_kolostor12/)

Egy fotogén süvöltő

Legutóbbi  madarászás alkalmával egy olyan madárra lettem figyelmes, amit már rég fotóztam - egy süvöltőre, és tojóra. Nagyon rég akartam már róla fotót készíteni, valahogy sose jött össze - most sikerült, így az ősz vége felé, pedig nem is számítottam rá.
Erről a madárkáról hoztam ma pár fotót kedves Olvasóimnak.

Fiumei úti sírkert

Mindig elgondolkozom ősszel, hová is menjek fotózni, persze ésszerű távolságon belül. Ilyenkor jut eszembe a Fiumei úti sírkert, ami nincs messze, könnyen megközelíthető és szép képeket lehet készíteni. Ha az ember szerencsés madarakkal is összefuthat. És sajnos már nagyon érezni, hogy az ősz vége felé érkezünk, kopogtat már a hideg és nyirkos november.
Nagyon szeretem a hangulatát, ahogy sétál az ember a sírok között, el lehet közben gondolkodni is azon, ami foglalkoztat bennünket.

A legutóbbi kalandozásomról készítettem egy kis összeállítást.

Törökbálinti látképek

Legutóbbi kirándulásunk alkalmával Törökbálint egyik legmagasabb pontjára is eljutottunk és bár lehetett volna szebb idő is, nagyon szép kilátásunk volt, egészen Budaörsig is elláttunk. Mellette a szép őszi idő is elkápráztatott minket, valamint az, hogy kicsit kimozdulhattunk a négy fal közül és nem is kellett hozzá messzire menni. Szeretjük ezt a helyet. Erről a kirándulásról hoztam pár fotót kedves Olvasóimnak.

Őszi részletek

Mindig az asszonynak van igaza - és valóban: feleségem már jó régóta mondta, hogy tegyünk itt egy sétát a környéken, nézzük meg milyen itt az ősz - van erdő, csodaszép kilátás és még messzire sem kell utazni. És valóban. Ez a péntek már egy kicsit borongósabban indult, az eső is szemerkélni kezdett, de mi bátran nekivágtunk egészségügyi sétánknak. Vallom azt, hogy naponta meg kéne tenni 10.000 lépést, nem csak egy kirándulás alkalmával. 

Mi most így is örültünk a legszebb évszaknak, sajnálva közben azt, hogy hamarosan véget ér...

Ősz a Brunszvik-kastély kertjében

Ez az a kastélypark - a Brunszvik-Kastély Martonvásáron, ahová szinte minden évben elmegyünk feleségemmel kikapcsolódni egy kicsit. A kastély emberi értékű szépsége, az ősz felülmúlhatatlan gyönyörűségét, a tó víztükre, a falevelek hullása, a szigeten látható fák lombkoronája egyszerűen mesés, amikor ott sétál az ember. Kellemes egy kirándulás volt, szép időben. Egyszer tavasszal is tervezzük, hogy eljövünk, de valahogy idáig még nem sikerült, talán jövőre...