Néha tényleg úgy érzem, mint a természet picit kárpótolna az elmúlt pár hónap kimaradásáért fotózás terén, ezt erősíti meg a legutóbbi esemény is, mely maradandó nyomot hagyott életünkben.
Már visszafelé indultunk az autóhoz legutóbbi kirándulásunk során, amikor feleségem elkiáltotta magát (persze csendesen) vadul kalimpálva a kezével: ott egy nutria! Mondanom sem kell az adrenalin szint azonnal felment bennem, remegő kézzel felemeltem a fényképezőgépet és meredtem figyeltem honnan jön (életemben nem láttam még ezt a csodás állatot). Egyébként utólag megnézve tényleg egy tipikus nutria lakta hely volt és valószínűleg mivel kora délután volt már, így volt nagy mákunk azzal, hogy előmerészkedtek.
Nem is mesélek tovább, hadd meséljék el ezt a történetet inkább a képek :o)