Találkozás a hajnalmadárral

Alig vártam ezt a szombati napot, hogy útnak indulhassak Csillaghegyre, a Rókahegyi bányához. Hogy miért? Több internetes forrásból értesültem róla, hogy a hajnalmadár van Budapesten és mégpedig ott. Fotós-madarászok elmesélése alapján döntöttem úgy, hogy aznap oda megyek, a feljáró egy picit megnehízette az odajutást, de nem lehetetlen küldetésről van szó. Izgatott voltam rendesen, hiszen egy nem mindennapi kalandról volt szó, ilyen tollas barátot nem mindennap láthat az ember. Az időjárás annyira nem volt jó, nagyjából nulla fényben fotózhattam, szürkületben, szemerkélő esővel, viszont a hely csodás látványa kárpótolt...

Őszapók az erdőben

A hajnalmadár fotók elkészítése után és mivel a madár is messzebb repült úgy döntöttem, hogy ellátogatok még a Káposztásmegyer határában található Farkas-erdőbe is. Ez is az a hely, ahová időnként visszanézünk, mert mindig tartogat meglepetéseket. Mivel vannak kirakva madáretetők, így a cinkék szigete - ahogyan egyszer feleségemmel is elneveztük, amikor ott volt velem - az etetőre járó madarak hangjától hangos. És pozitívum, hogy mindig vannak szorgos kezek, akik visznek ki magot a madaraknak. Most mivel üresek voltak az etetők tollas barátot is alig láttunk, az itt gyakran látható mókusok meg sem mutatták magukat. Ahogy ilyenkor mondják: ezt dobta a gép :o) Őszapók viszont voltak, széncinegét, kék cinegét és egy gyönyörű szőlőrigót is láthattam most...