Találkozás a hajnalmadárral

Alig vártam ezt a szombati napot, hogy útnak indulhassak Csillaghegyre, a Rókahegyi bányához. Hogy miért? Több internetes forrásból értesültem róla, hogy a hajnalmadár van Budapesten és mégpedig ott. Fotós-madarászok elmesélése alapján döntöttem úgy, hogy aznap oda megyek, a feljáró egy picit megnehízette az odajutást, de nem lehetetlen küldetésről van szó. Izgatott voltam rendesen, hiszen egy nem mindennapi kalandról volt szó, ilyen tollas barátot nem mindennap láthat az ember. Az időjárás annyira nem volt jó, nagyjából nulla fényben fotózhattam, szürkületben, szemerkélő esővel, viszont a hely csodás látványa kárpótolt...

A teljes történet elején szeretnék mesélni erről a madárról és az élőhelyről. A leírás forrása természetesen az internet, mindig is hóbortom a hely megismerése, feltérképezése, ahol jártam.

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Tichodromadidae családjába tartozó Tichodroma nem egyetlen faja.

Magashegységi faj, előhelye egészen a hóhatárig tart. Kőbányában, sziklafalakon keresi rovarokból, pókokból álló táplálékát. Télen alacsonyabb területekre húzódik, hazánkban ilyenkor ha szerencsések vagyunk, megtalálhatjuk. Kárminpiros szárnyfoltja feltűnő, háta és fejteteje hamuszürke, torka barna, télen kifehéredik. Röpte pillangószerű, a sziklákon gyors mozgású, hangja a Fakuszéhoz hasonló. Besorolása a verébalakúak rendjébe, és a csuszkafélék családjába helyezi e fajt, de besorolása vita tárgyát képezi. Dél-Európában, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, Kaukázusban, Kína nyugati részén, és Mongóliában találkozhatunk vele. Fészkét sziklahasadékokba teszi. Magyarországon ritka téli vendég, legtöbbször a Bükkben láthatjuk. Testhossza 16-17 cm, szárnyfesztávolsága, 27-32 cm.

Életmódja: Hegyvidéki madár, rendesen a tengerszint felett legalább ezer méterrel költ. A Himalájában 3600-5100 méterig felhatol, majd ősszel lejjebb költözik. Rovarokkal, csigákkal, pókokkal táplálkozik.

Magyarországon telelve a sziklarepedésekből szedegeti ki az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepkéket, ászkákat, amelyek ezekben az apró zugokban keresik a téli menedéket.

Szaparodása: Évente egyszer költ. Fészkét fűszálakból, juhgyapjúból, vékony gyökerekből és mohából rakja függőleges sziklafalak repedéseibe, kőfalak üregeibe - olyan helyekre, ahol aztán kapaszkodó nyest sem éri el. Ezt a laza szerkezetű fészket szőrrel, tollakkal, és finom mohaszálakkal béleli. Egy fészekalja 4-5 fehér alapon rőten pettyezett tojás, ezeken 18-19 napig kotlik. A fiókák 21-23 nap után repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete: Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000.- Ft.

Forrás: Wikipédia    

Érdemes visszatekinteni, amikor felértünk

A bánya alsó szintje, persze az eső elkezdett szemerkélni

Aki szeret túrázni, felmászthat a tetejére

Pazar kilátási lehetőség a város felé

De én most a hajnalmadarat mentem megkeresni

Toovábbhaladtam a sziklahasadék felé

Tájképek készítésére is kíválóan alkalmas hely, ezen a napon nem sokan voltak ott rajtam kívül. Egy madarász sráccal futottam össze, aki messziről jött, hogy hajnalmadarat lásson, de csalódottan mondta, hogy már egy ideje kint van, de még nem látta. Ő csak egy távcsövet hozott magával, de ő nem a képek készítésére készült, inkább csak a tollas megfigyelésére. 

Közben a madarász srác elment egy másik irányba nézelődni, én visszamentem a korláthoz a városban gyönyörködni, amikor egyszer csak kiáltást hallottam messziről új kedves ismerősömtől: "Itt van a hajnalmadár!" Rohamléptekkel mentem vissza a szurdokhoz, ISO 1250, F6.3,  -0.3 EV és indulhat a fotósorozat... Erről hoztam most párat a fotónaplóba.

Először cask nagyon messziről tudtam fotózni

Remegő lábakkal és kezekkel örökítettem meg ezt a pillanatot

Mesés színei vannak

A távolság 30-45 méter volt, és felfelé nagyjából 30-35...

Fények szinte sehol, de ez most nem érdekelt

Jó dolog elmenni valahová és meg is találni, illetve látni azt amiért mentünk

Egyre messzebb repült, kereste a táplálékát a résekben...

Ez is a bakancslistás helyek egyike

Szapora szívverés, amikor közelebb repült

Apró szépség a végtelenségben, látjátok a mosolygó fejet a képen?

Érdemes a szemünkkel a területet pásztázni

Az apró résekben finom táplálék lehet...

Nem győztem betelni a látvánnyal

Sokat köszönhettem aznap annak az önzetlen madarász srácnak, aki szólt hogy látja a hajnalmadarat, manapság azért ez ritka, valljuk be. Köszönet az internetes forrásoknak is, hogy jelezték hol található meg ez a tollas barát, nélkülük nem jöhetett létre ez a találkozás.