Fotókiállítás a természetképekből

A mai napon reggel izgatottan ébredtem fel, amikor is eljött a nagy pillanat: az első fotókiállításunk a Kamaraerdei Idősek Otthonában!

A történet ott kezdődött, amikor egy éve írtam a szociális vezetőségének, hogy szeretnék ott fotós barátommal Adorján Tiborral egy madárlest üzemeltetni a les kertjében, melyre engedélyt is kaptunk nagyon hamar: köszönet az Intézet vezetőségének ezért! A megállapodásban benne volt, hogy majd képekkel gazdagítjuk az épületet, és nyitottak később egy fotókiállításra is. Ezzel keresték meg Tibi cimborámat jó egy hónapja, hogy ideje lenne megszervezni ezt a kiállítást, ami a mai nappal meg is történt. Fantasztikus élményben volt részünk, melyért mindenkinek hálásak vagyunk, akik szervezték: Havas Pálma igazgató asszonynak, a Vezetőség többi tagjának, Tibi cimborámnak a rengeteg munkajáért - képek kiválogatásáért, megszerkesztéséért, azoknak akik kinyomtatták a fotókat, a képkeretek beszerzőinek, a képek összerakóinak, a falra, fákra felrakóinak és még sorolhatnám...

Nagy meglepetésemre egy riport is készült az Újbuda TV közreműködésével, melyről egy előzetes is láthatnak a bejegyzés elején. Szokás szerint képekben mesélem el utána a mai természetfotó kiállítás történetét kedves Olvasóimnak.

Vácrátóti tulipánok

Május 1-je idén péntekre esett, így úgy döntöttünk hogy a munka ünnepén bár a kertben is rengeteg tennivaló lenne, de helyette  inkább elmegyünk egyik rég látogatott kedvenc kirándulóhelyünkre: Vácrátótra. Jó volt végre egy kicsit kimozdulni, az előző napok, hetek eseményeit átgondolni, feldolgozni - a stresszes hétköznapokat egy kicsit elfeledni és feltöltődni a természet adta szépségével, a hely megszámolhatatlanul sok látványával, virágaival, madárvilágával és közben kikapcsolni a külvilágot egy kicsit. Mellé igazi már a tavaszt elhagyó nyárias időjárás volt, a hely kíváló adottságó hogy megoldható az ebéd egy fantasztikusan finom lángossal, a délutáni jeges kávé süteménnyel és közben le is járható az időközben felszedett felesleges súlyfölösleg. Ha valaki le szeretné még fotózni a tulipánokat szerintem már csak jövőre tudja megtenni, azóta teljesen elhervadtak...

Mázlinkra voltak még tulipánok  is, bár már inkább a hervadó félben lévők voltak a győztesek, de még így is gyönyörködhettünk bennük. Az így készült képeket mutatom be kedves Olvasóimnak egy történetben. A végén egy kis werk fotó is látható rólam, amint egy zöld gyíkot fotózom.

Újra a kékbegy nyomában

A közösségi médiákban a fotósok között hamar elterjed, ha olyan madár jelenik meg Apajon, hogy érdemes korán felkelni és lefotózni, amihez persze kisebb szerencse is kell. Mondanom sem kell ilyenkor, ha mindenki ráér és az időjárás is kegyes hozzánk Tibi fotós, madarász barátommal útnak indulunk és a kékbegy vélhető helyére érkezünk meg amilyen gyorsan csak lehet. Ez most sem volt másképp - gyönyörű időnk volt és már messziről láttuk, hogy jónéhány ismerős arc várakozik fotófelszereléssel szintén, ahogy mi is...

Fotókiálítás

Kedves Olvasóim!

Figyelmetekbe ajánlom az alábbi program lehetőséget:

Ma van a Föld napja ('26.04.22.)

Az ötletet John McConnell vetette fel 1969-ben egy UNESCO konferencián, San Franciscóban. A Föld napját első ízben 1970. március 21-én tartották, ami az északi féltekén a tavasz első napja.

Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 22-én mozgalmat indított a Föld védelmében, és megalapította az Earth Day Network-ot (=Föld Napja Hálózat). Azóta az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne.

A következő jelentős esemény a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont megalakulása volt 1989-ben Kaliforniában, ettől kezdve havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját az egész világon.

2013-ban, 2014-ben, 2015-ben, 2018-ban és 2019-ben a Google egy-egy animált logóval emlékeztetett a Föld Napjára, amihez 2018-ban egy animált videóüzenet is tartozott, amin Jane Goodall beszél. 2018 kiemelt témája a „műanyagmentes világ” volt. A 2024-es Föld napja témája a Föld és a műanyag. Ennek keretében az Earthday.org a műanyagtermelés 60%-os csökkentését indítványozta 2040-ig.

Saját fotóimból készült egy kisebb összeállítás (2012 óta fotózom hobbi szinten).

Forrás: A Föld napja – Wikipédia

Szentendrei csavargások

Ahogy múlnak az évek egyre kevesebbet mozdulunk ki sajnos a családdal akár még a közeli helyekre is, melyek még a BKK igénybevételével is megközelíthetőek. Pedig igény lenne rá és bár nem rohangálunk a vízparton, mint egy 5 éves gyermek - de jó dolog ott állni és hosszan nézni az ott úszkáló madarakat, sétáló embereket vagy csak szimplán gyönyörködni a tájban. Ezen a pénteki napon szerencsére másképp alakult - kimozdultunk, rengeteget sétáltunk (sok szépet láttunk...).

Ennek a napnak a történetét is képekben mesélem el kedves Olvasóimnak.

Tavaszi fotóstúra Apajon

Már hagyománynak számít, hogy amikor jön a jó idő fotós, madarász barátommal együtt elmegyünk egy körűtra Apajra. Ha lenne rá időm és enegiám legalább két hetente elmennék ide - de így évente nagyjából 2-3 alkalommal tesszük meg ezt az utat. Sose térünk haza üres fotótárral - mindig látunk valami izgalmasat. Egy a baj vele, hogy a távolságok nagyok és persze hely ismeret sem hátrány, hogy mikor hová érdemes menni és mit találhatunk ott, ha szerencsénk van. 

Legutóbbi kalandunkat most is képekben mesélem el kedves Olvasóimnak.

Idén is bezár a bazár - madárles beszámoló '26

Tavaly nyár óta visszakerültünk Tibi fotós, madarász barátommal annak az intézménynek a kertjébe, ahol az 1.0 madárles volt (persze engedéllyel és előzetes egyeztetéssel az ottani Vezetőséggel) és így jóval beljebb - az erdőhöz közel felépülhetett a madárles 3.0-ás változata. Már az első próba évad is meghozta a hozzá fűzött reményeket 14 madárfajt számoltunk meg röpke 3-4 hónap alatt, ami szerintünk nagy szó. Sikerült olyan fajokat bevonzani, ami növelte a helyhez fűzött reményeket - fotós, madarász áldozatos munkájával együtt. Sajnos a tél most elég kemény votl, sok hóval, kevés fotózáshoz szükséges napsütéssel, így jóval kevesebbet voltunk kint mint máskor.

Mint a többi bejegyzésben most is képekkel mesélem el a madárles új történetét.

A mókusok világnapja - 2026.01.21.

A mókusok világnapját 01.21-én ünnepeljük, 2001 óta. A közönséges mókus (Sciurus vulgaris) a rágcsálók rendjébe (Rodentia) tartozó, 20-30 cm testhosszúságú, fán lakó emlősünk. Lompos farka 14-25 cm, míg tömege 30-50 dkg között mozoghat, korától, táplálékbázisának gazdagságától, valamint évszaktól függően. Az állat hátszőrzetének színe változó: feketés barna, szürkés, vörös vagy akár sárgás árnyalatú, a hasi szőrzet általában fehér, de legalábbis világosabb, mint a háté. A színváltozatok pontos lehatárolását nehezíti a téli és a nyári bunda közti különbség. A nyári szőrzet ugyanis világosabb, mint a téli, így megeshet, hogy egy adott állatot más színváltozatba tartozónak ítél az ember télen és nyáron. A farkszőrzetet és fülpamacsait évente egyszer cseréli. A közönséges mókus Eurázsia mérsékelt övi erdeinek és fás parkjainak gyakori őshonos lakója. Fák lombkoronájában, mintegy 6 méterre a föld felett, egészen a törzs és az ág csatlakozásánál, vagy odúban építi gallyfészkét. Egy állatnak több fészke is lehet, melyeket különböző célokra használhat. Nagyon jellegzetes módon rágja meg a tobozokat a fenyőmagvakat kutatva. Csak a felső tobozpikkely-leveleket hagyják meg. Ennek köszönhetően csupán a mókusrágta fenyőtobozok alapján is biztosra lehet venni egy-egy területen az előfordulásukat. Egész évben a fák lombkoronájában mozog. Tavasszal és ősszel azonban a talajra is lemerészkedhet. Ilyenkor a párzást megelőző udvarlás hevületében kergetőzhetnek az avarban, illetve az éléskamráit keresheti. Ez azonban sokszor vesztét okozhatja, mivel a nyílt talajon mozogva könnyen a ragadozó madarak, vagy az autóforgalom áldozatává válhat. A közhiedelemmel ellentétben valódi téli álmot nem alszik, bár zordabb időjárás esetén napokig meghúzhatja magát fészkében. Saját fotóimból álítottam össze egy kis összeállítást kedves Olvasóimnak.

Ha hó, legyen hó...

Az újév meghozta a várva várt havazást. Még előző délután sötétszürke fellegek ülték meg  az égbolt minden szegletét, még a legrejtettebb zugokban is a félhomály uralkodott. Már éjjel elkezdett havadni és a virradat nehezen köszöntött rá így a tájra, fehér hólepel borította szinte mindenhol. Ezer éve nem láthattunk ilyet (képletesen írva...) Aztán később a havazás abbamaradt, majd újból elindult kisebb pelyhekben hogy igazán téli hangulatot adjon a környezetnek. Csodálatosan szép volt az idei első nagy havazás, ami január elsejére esett - amolyan reményt adó új év kezdeteként.  Fehér takarót láthattunk ha nem is sokáig a faágakon, az avaron, a bokrokon. Egy-két cinke jellegzetes hangját hallani, később a szajkó rikoltozott, harkály a fák doktora dolgozott az egyik fán.. Mintha egy mese elevenedett volna meg - sajnos csak pár órára is.
Egy téli regére invitálom olvasóimat, még ha csak virtuális sétával vehetünk részt eme csodavilágban...