Találkozás a hollóval

Vannak helyek, ahová minden évben ellátogatunk - az egyik a Tatai Fényes Tanösvény. Tipikusan olyan élőhely, ahonnan nem üres fotótárral akkor jön haza a fotózni szerető ember, kivéve ha otthonhagyja az elemeket a fényképezőgépből :o) Én indulás előtt mindig leellenőrzöm, hogy beletettem-e, elég kellemetlen tud lenni, ha nincs ott. Először úgy éreztem, hogy most nem lez annyira ütős, mint tavaly áprilisban, de szerencsére ez nem így lett. Mivel már 13 óra után indultunk a késő délutáni fények hamar "megérkeztek" és bizony ebben az idősávban nagyon szép tájképeket is lehet készíteni.

Ez most szombaton sem volt másképp. Nagy meglepetésemre láthattam hollót (és holló fészket!), nutriát, vízi tyúkot, tengelicet, seregélyt, rengeteg teknőcöt, békát és még sorolhatnám :o)

Holló ült az egyik fán !

Sajátos élővilága van a helynek, egy amolyan különleges ökoséta a láperdőben érzése van az embernek, ha végigjárja. 

Ha van hazánkban olyan tanösvény, ami semmiképp sem mondható szokványosnak, akkor ez az! A Tatai Fényes Tanösvény csábítja a természetrajongókat, családokat és fotósokat. Hódok, tündérrózsák, vízben álló égerfák, buborékok, és jellegzetes mocsárillat – egy varázslatos lápvilágba kalauzol el minket!

A tatai láp története

Tata szlogenje nem hiába az, hogy „a vizek városa”: régen sok-sok tiszta, enyhén szénsavas forrás tört fel a területen, így Fényesen is. Egy időben ezek sajnos a bányászat miatt kiapadtak, de amikor a bányák később leálltak, a természet is kezdett magához térni. Ma már ismét tele a környék tiszta, friss forrásokkal. Ezért is működik a tanösvény mellett a Tatai Fényesfürdő, amit a 20 fok körüli források vize táplál. A nutriák most picit arrébb voltak, mint legutóbb - de láthattunk pl. tengelicet is, aminek szintén nagyon örültem. Volt béka és hamarosan virágzó tavirózsa is. Megnyugtató volt számomra ez a látvány.

Nutria közelebbről egy picit:

Van abban valami különleges, amikor az ember nem a talajon, hanem megemelt pallókon vagy cölöpökön sétál a fák között, ugye? Itt is részben ez a felelős a különleges élményért. A cölöpsétány viszonylag új, 2015-ben építették, és több, mint 1 km hosszan fut a láp fölött. 

Egész pontosan 1350 méter hosszú, és 18 állomás található rajta. Mind a 18 állomásnál információs táblákat helyeztek ki; nem kell semmit előre „guglizni”, a helyszínen minden érdekes információt megkaphatunk a lápvidékről, annak növény- és állatvilágáról, illetve egyéb látnivalóiról.

A leglátványosabb látnivalók a séta során

Tulajdonképpen az egész séta egy kivételesen látványos terepen történik, de azért megvannak a közönségkedvenc pontok. Az egyik legizgalmasabb része az ösvénynek a Nagy-Égeresben található kilátótorony, ahonnan fantasztikus kilátást kapunk a vizes, vadregényes láperdőre. 

Mi itt nagyon sokat elidőzünk - olyan mintha egy fotós lesen ülnél és közben ahogy csökken a körülötted lévő emberek száma a tollas barátoké emellett folyamatosan növekszik...

A fotósok meg dolgoztak a "gáton" :o)

Én sokáig nem tudok egy helyben meglenni - az egyik sétálás során jött a meglepetés, amikor felnéztem holló és mellette holló fészek! No itt elidőztem egy darabig. Ilyenkor jó a rejtőzködés és a nagy objektív.

A másik népszerű hely pedig ezután következik: a tündérrózsákkal benőtt tó. Ez elsősorban a gyerkőcök kedvence, hiszen igazi vízi kaland várja őket: kézi erővel működő csónakkal is át tudják húzni magukat a túlpartra. Ha ehelyett viszont inkább megtartanátok a biztos távolságot a víztől, válasszátok az izgalmas függőhidat! 

Még készült egy-két madárfotó és tájfotó is ezen a napon zárásul:

Szintén egy nagyon kellemes délután volt, rengeteg sétával és látnivalóval. Mindig el is határozom, hogy egyszer visszatérek ide...