Egy messzi földről érkezett halász - Halászsas

10-20 éve majdnem minden hétvégén fotózni jártam - most már ez jó ha havonta egy alkalomra mérséklődött időhiány, egy kicsit a lustaság, valamint a szélsőséges időjárás miatt (hol szakad az eső, máskor aszály van - vagyis izzadni lehet az autóban...). Tibi fotós barátommal azért időnként szóba kerül, hogy hová menjünk fotózni én persze azonnal Apajt választom. Az évek során nagyon megszerettem ezt a helyet kifogyhatatlan témájával, meglepetéseivel és mindenekelőtt azért, mert a természetben érezheti magát az, aki legyőzi az otthonmaradás előnyeit és kimozdul végre egy kicsit a szabadba.

Ez a nap korán kezdődött, Tibi megérkezett már hajnalok hajnalán. Akkor még nem sejtettük milyen kalandokban lesz részünk, ezt a történetet fogom elmesélni képekben kedves Olvasóimnak... A legnagyobb dobás legalábbis számomra egy halászsas volt, amit nem mindig láthatunk tudtommal...

Halászsas - egy nagyon ritka fajt láthattunk aznap!

Miután elhagytuk Törökbálintot, mivel beszélgetéssel gyorsan tellik az idő, hamar megláthattuk a táblát, hogy hamarosan megérkezünk. Az út időnként veszélyes volt a hatalmas gödrök miatt, sokszor kellett logikáznunk, hogy hogyan kerüljük ki őket... 

Megérkeztünk a Madárvártához. Majdnem mindig itt állunk meg először több ok miatt is. Imádom órákig nézni a napfelkeltét, a vizet, a vízben úszkáló madarakat. Most éppen madár nem nagyon volt, de egy órát így is eltöltöttünk itt. Békés, megnyugtató hely....

A víz sejtelmes és megnyugató érzést vált ki belőlem. Képes vagyok egy székre leülni és akár egy órán át mozizni. Reklámmentes és jobb látvány néha, mint egy mozifilm :o)

Egy idő után továbbindultunk - kicsit csalódottan az elenyésző tollas barát látványában. Kárpótlásul bivalyok következtek - én sose tudom megunni a fotózásukat...

A kocsiból figyeltem a környező fákat elsősorban varjakat keresve, így kicsit szerettem volna őket is lencsevégre kapni. Ahogy haladtunk közelebb kiszúrtunk egy madarat ami nem ölyv, sem varjú, sem veréb nem volt - hanem egy ritkaság, amit még sosem láttam! A Google Lens alkalmazással beazonosítottam, hogy egy halászsasról van szó! Tibi barátomnak gyorsan mondtam, amennyire tudunk menjünk közelebb. No ekkor már ő is elővette hatalmas objektívét és készültek a fotósorozatok erről a madárról...

A fokozottan védett halászsast leginkább tavasszal és ősszel csíphetjük el hazánkban. Ahogy a neve is utal rá, a faj legfőbb táplálékát a halak jelentik, testfelépítése is ehhez alkalmazkodott.

Leggyakrabban áprilisban és szeptemberben láthatjuk. A halászsast – ahogy nevéből is adódik – főleg folyók, halastavak környékén pillanthatjuk meg: például a Duna, a Tisza és a Dráva hullámterében, valamint a Kis-Balatonon, a Hortobágyon, a szegedi Fehér-tavon és az Apaji-halastavaknál. 

Röviden a halászsasról:

A halászsas (Pandion haliaetus) a madarak osztályba és a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjéhez tartozik. A halászsasfélék (Pandionidae) családjának és a Pandion nemnek egyetlen képviselője.

Előfordulása:

Az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordul. Szibéria nagy részén, Dél-Amerika masszívumain, valamint Afrikában a Szaharától délre nem költ. Ausztráliában, Új-Kaledóniában, valamint Celebesz és Jáva szigetén rezidens, nem vonuló populációi élnek. Az európai madarak Afrikában telelnek, kisebb állandó populációik élnek a Mediterráneumban és a Vörös-tenger vidékén. Az észak-amerikai madarak Közép- és Dél-Amerikában töltik a telet. Rezidens állományok élnek Floridában és a Karib-tenger térségében. A halászsas telelőterülete egybeesik más halevő ragadozók areáival, kivéve Ausztráliát; ez magyarázhatja, hogy miért oly rendszertelen a faj fészkelése a déli féltekén.

Európa sok országában fészkelő faj, de hazánkban nem költ. Halakban gazdag nagy folyók és tavak közelében fordul elő. Egyes területeken a halászsas tengerparti madár, míg máshol a belső tavaknál és folyóknál is megtelepszik.

Forrás: Wikipédia

Messze és türelmesen figyelte, hogy mit csináltunk, mindaddig amíg nem elégelte meg. Így is jópár fotót tudtunk róla csinálni, pedig nem volt közel. Nekem szinte "remegett" a kezem, amikor a képek készültek, nem mindennapi látvány volt. 

Alulról a halászsasok nagyrészt fehérek, ennek köszönhetően a halak nehezebben veszik észre őket. Karmaikkal könnyedén meg tudják ragadni a sikamlós zsákmányt, ugyanis az hosszú, kampós, és több kisebb tüske is található rajta. „A víz felett csapongva keresi zsákmányát, majd összehúzott szárnyakkal, előrenyújtott lábakkal a vízbe zuhanva markolja meg és emeli ki a vízből” – írja a nemzetipark-igazgatóság. Ha a madár sikeresen megfogta a prédát, a haladás irányába fordítja, így a kis légellenállásnak köszönhetően gyorsabban tud haladni egy alkalmas hely felé, ahol nem kell tartania attól, hogy elveszik tőle az ebédjét.

A Magyarországon megjelenő példányok többnyire Skandináviában, a balti államokban, Németországban és Lengyelországban fészkelnek, egyébként a faj az északi féltekén sokfelé elterjedt. A nálunk átvonuló példányokat az illegális vadászat és az áramütés veszélyezteti.

Apajt kisebb "Terülj, terülj asztalkám"-nak is hívom, de nem étel, hanem tollas barát jelenik meg váratlanul. És bár az elején úgy tűnik, hogy nem lesz aznap már semmi, utána akkora meglepetés érhet (mint a halászsas), hogy leesik az állam szó szerint...

És még itt nem ért véget a show - folytatódott tovább tövisszúró gébiccsel, szürke légykapóval:

A sort egy nagyon aranyos bibic folytatta, távolban a szürke szarvasmarhákkal. Aki szereti a természetet csak ajánlani tudom Apajt:

Egy tövisszúró gébics tojó is bekerült az aznapi fotósorozatba:

Ezen a napon tehenekből és bivalyokból nem volt hiány. 

Varjakat is szerettem volna fotózni már egy ideje - most sikerült. Amolyan szép és méltóságteljes tollas barát. 

Hogy is van a mondás? : "Láttam én már karón varjút!"

Aztán szép lassan a nap vége felé közeledtünk. Sok munkagéppel találkoztunk útközben, szorgos "Pista bácsikat" láthattunk munkálkodni. 

Sokszor a természetfotózásban az a szép, hogy nem mindig ugyanazt látod ott, ahová még egyszer és még egyszer elmész. Magamat ismételgetem, de Apaj pont ilyen hely és bár sokan kérdezik, hogy miért mész már megint ugyanoda, szerintem a képek magukért beszélnek... Ide tuti visszamegyek még akár hajnalban is :o)