A fülesbagoly projekt

Ha valamit nagyon le szeretnék fotózni addig rágom barátaim, vagy feleségem fülét, ameddig kötélnek nem állnak, hogy elmenjünk megnézni azt, amit szeretnénk. Most legutóbb a baglyokat tekintettük meg, egész pontosan egyet, de ha minden igaz lesz folytatása a projektnek. Tőlünk nem messze vannak szerencsére, kocsival hamar oda lehet jutni (a helyszínt a baglyok védelme érdekében nem írnám le). Madarász barátomnak Tibinek köszönöm (ő tipikusan  nem érdekből barátkozik, hanem igazi haver), hogy megmutatta hol vannak - bevallom én biztos, hogy nem vettem volna észre őket. A fa törzsével teljesen eggyé tudnak válni, és bizony nem a teljesen kopasz fákon kell keresni őket, hanem tujákon, vagy fenyőfákon. 

Imádom ezeket a különös és magával ragadó ragadozó madarakat. Bevallom picit féltem, hogy a Nikon kattogó hangja esetleg megzavarja őket, de nem így lett. Ha majd legközelebb fényképezőgépet veszek olyat szeretnék, ami jóval halkabb....

Egy blogon olvastam, ahol az önjelölt blog író arról ír, hogy a madár nem törődik azzal, hogy hogyan, milyen szögből lehet őket fotózni. Kérdésem miért is törődnének? Én bevallom sokszor úgy érzem, hogy zaklatjuk őket, főleg ha egy helyen megjelenik 10 fotós egymás után, vagy egyszerre. Nem értem, hogy némely fotósok miért gondolják, hogy egy madár értük van és a képeikért. Jómagam örülök, ha sikerül egy kitűzött cél és az előre elgondolt képekkel térünk haza.