Míg legutóbbi kirándulásunkkor egy igazi kincsesbányára leltünk a Tatai Fényes Tanösvénynél, most a nyár és az aszály miatt picit csalódnunk kellett, mert egy-két béka, tőkés réce, jégmadár, vízityúk és szitakötőn kívül nem sok mindent láthattunk. A nagy meleg miatt a vízből is nagyon kevés volt, mi se sokáig bírtuk a szabadban - most csak 2 órát sétáltunk ott. Családi programnak tökéletes volt, most nagybátyámék is elkísértek minket, aminek nagyon örültünk, a végén pedig Bicskén beültünk egy hangulatos étterembe a program zárásául.
Ez a tanösvény tavasszal-nyáron gyönyörű - járjuk is körbe kedves Olvasóim egy virtuális sétával, a végén egy aranyos kis állatot is láthatnak a poszt olvasása során :o)
|
Őszt idéző hangulat, de ez csak a nyári meleg, bizony még messze van az október... |
|
Vass Albert bölcsessége most is megfogott: "A víz szalad, a kő marad, a kő marad." |
|
Tűzpiros virágára felfigyeltem |
|
Még mindig jól ki van építve... |
|
Gyönyörű színek |
|
Legutóbb rengeteg madár volt, most a víznek is örültünk... |
|
Nem semmi szárazság van most... |
|
Ha nincs madár, jó a tájfotózás is :o) |
|
Megnyugtató látvány |
|
A vízben halak is úszkáltak |
|
Jó kimozdulni azért.... |
|
Tavasszal a guvat itt sétált |
|
Most alig van víz |
|
Ez a táj is mindig megfog, ha ott vagyok |
|
Nagyon messze, mintha... Igen, egy jégmadarat láttunk! |
|
Gyökeresen más, mint legutóbb |
|
Lesi fotó rólam (feleségem) |
|
Szárazság, szárazság... |
|
Víz minimál :o( |
|
Feleségem is készített pár képet |
|
A jégmadár otthona (is) |
|
Feleségem fotója: távolban a jégmadár ül az egyik fán |
|
Én közben békára fotóztam, kötelező idei kép :o) |
|
Neki is nagyon melege volt |
|
Gondos kezek munkája |
|
Érdekesség |
|
Tetszik ez a színvilág, még egy utolsó pillanatkép |
|
Mikor lesz itt az ősz? |
|
Ez egy ilyen nap: megvan az alany, bemérem és hopp! Elszalad :o) |
|
Sebaj, megint tájfotózom! |
|
Mert szép |
|
Egyértelműen nyár van |
|
Elérkeztünk a tavirózsákhoz |
|
A mi kertünkben is van, de már lassan elvirágoznak... |
|
Látványnak sem utolsó... |
|
Gyönyörködtünk |
|
A függőhíd igazi kihívás |
|
A nutriák és tavirózsák földje |
|
Egyedül |
|
A nutria most nagyon messze volt |
|
Teknőcök is sütkéreztek a napon... |
|
Még egy-két próbálkozó |
|
Ilyenkor megállok és sokáig szeretem nézni... |
|
De eshetne több eső... |
|
Tényleg igazi természetvédelmi terület |
|
A végén egy kis nutriával is találkoztunk, vagy pocok lehetett?
|
|
Mindenesetre aranyos volt |
|
Sokáig hagyta magát fotózni, ő meg evett valamit... |
|
Majd továbbment... |
Tartalmas egy kirándulás volt, most jóval hamarabb jártuk körbe, mint tavasszal. Megint készültek családi fotók is, melyek a megfelelő albumba bekerültek, hogy ne csak a történetet nézzük vissza a fotónapló alapján, hanem a családról készült képeket is... Mindig is úgy gondoltam, hogy jó hobbi ez a fotózás, teljesen kikapcsolódom tőle...
Kétségbeejtő ez a szárazság. Olyan sokszor gondolok a mecseki kis állatokra, hol, hogyan jutnak vízhez,ha kiszáradnak a források, patakok ? Félelmetes ez az idő és csak remélni lehet, hogy legalább ősszel, télen érkezik némi csapadék. Mert ha nem, bizony Szahara lesz itt is....
VálaszTörlésNagyon kellene az eső, látszik a mostani fotókon is. Legutóbb kutyasétáltatás közben már a házakhoz közeli pataknál ittak. Sajnos ezt régebben már mondták és igazuk lett... 🤔
Törlés