Már hagyománynak számít, hogy amikor jön a jó idő fotós, madarász barátommal együtt elmegyünk egy körűtra Apajra. Ha lenne rá időm és enegiám legalább két hetente elmennék ide - de így évente nagyjából 2-3 alkalommal tesszük meg ezt az utat. Sose térünk haza üres fotótárral - mindig látunk valami izgalmasat. Egy a baj vele, hogy a távolságok nagyok és persze hely ismeret sem hátrány, hogy mikor hová érdemes menni és mit találhatunk ott, ha szerencsénk van.
Legutóbbi kalandunkat most is képekben mesélem el kedves Olvasóimnak.
Nyári ludakkal ilyenkor gyakran találkozunk - szinte kötelező fotótéma minden évben :o)
Egy szép barázdabillegetőt láttunk az autóból, hosszasan pózolt nekünk. Türelmes egy kismadár volt.
Nagyon sok nyulat láttunk most legutóbb. Eszembe is jutott, hogy hamarosan itt van a húsvét. Akkor még pár hete volt, de az ember kettőt pislog és már itt is van. Így is lett.
Szintén láttunk egy méltóságteljes szürke gémet is, ahogy hosszasan figyelte a környező vizet. Csak egy fotó erejéig hagyta magát lencsvégre kapni, utána láthatóan mérgesen elrepült...
Utána jött a barkóscinegék fotózása. Bevallom egyik kedvencem ez a kis madár - most jó tíz-tizenöt percen keresztül a közelben voltak. Fotós barátom mindig hoz egy készüléket, amivel hanggal oda tudjuk csalni őket. Ez a trükk már sok más madárnál is bevállt. Felejthetetlen egy élmény volt most is...
Volt hogy a hím volt jobban látható, utána meg a tojó. De volt olyan időszak, hogy percekre eltűntek a nád sűrűjében. A közelben két nyári lúd bóklászott - nem igazán zavarta őket, hogy ott voltunk, persze tisztes távolságból.
Ennyire közelről még nem tudtam a barkóscinegét lefotózni, örültem neki. Miután úgy éreztük, hogy eleget fotóztunk továbbindultunk.
A tavasz egyértelmű bizonyítéka volt, hogy a gólya is megérkezett.
Ritkán van olyan szerencsénk, hogy őzikét láthatunk. Most kettő is volt egyszerre, valahová gyorsan szaladtak.
Messze egy vörös vércsét szúrt ki fotós barátom. Nem igazán volt toleráns és hamar elrepült. Igazából csok dokumentum fotó készült róla.
Kicsi madárka, türelmes és nem zavarja, hogy megnézik őt éneklés közben. Ő a sordély.
A kékbegy hangja messze elhallatszott, sok kiváncsiskodót hivogatott, hogy megcsodálják...
Meseszép hattyúkat láthattunk. Ahogy tükröződtek a vizen leírhatatlan volt. Készült róluk pár képkocka is emlékül.
A kötelező bivaly és szürke szarvasmarha fotózás sem maradt el most sem, már hagyomány hogy itt mindig megállunk. Lassan már az autó is tudja, hogy merre kell menni - na jó csak vicceltem :o)
Tartalmas egy kirándulás volt, igazi fotóstúra rengeteg látnivalóval. Amikor tervezzük már hogy megyünk, már előző este izgatott vagyok, hogy mi fog ott várni és közhelynek számít, de tényleg sose ér csalódás, ritka az amikor csak egy fotóval tér vissza az ember, de volt már rá példa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése