Az újév meghozta a várva várt havazást. Még előző délután sötétszürke fellegek ülték meg az égbolt minden szegletét, még a legrejtettebb zugokban is a félhomály uralkodott. Már éjjel elkezdett havadni és a virradat nehezen köszöntött rá így a tájra, fehér hólepel borította szinte mindenhol. Ezer éve nem láthattunk ilyet (képletesen írva...) Aztán később a havazás abbamaradt, majd újból elindult kisebb pelyhekben hogy igazán téli hangulatot adjon a környezetnek. Csodálatosan szép volt az idei első nagy havazás, ami január elsejére esett - amolyan reményt adó új év kezdeteként. Fehér takarót láthattunk ha nem is sokáig a faágakon, az avaron, a bokrokon. Egy-két cinke jellegzetes hangját hallani, később a szajkó rikoltozott, harkály a fák doktora dolgozott az egyik fán.. Mintha egy mese elevenedett volna meg - sajnos csak pár órára is.
Egy téli regére invitálom olvasóimat, még ha csak virtuális sétával vehetünk részt eme csodavilágban...
Kék cinege jellegzetes hangjára lettem figyelmes. Óvatosan közlekedett a hóban, ügyes volt a kis picurka tollas barát...
Fekete rigó csipegetett a földről, elég sokat látni mifelénk. Ők amolyan igazi túlélők...
Széninege röppent elő hirtelen egy fenyőfáról, kedves látvány ez nekem... A havazás jobban erőre kapott.
Szajkó rikoltozó hangja minden madarat elzavart a környékről. Utána diadalmasan nézett körbe, majd elfogyaszotta a kihelyezett lakomát...
A hótakoró szebbnél szebb formákat csinált a természetből. Jó volt benne gyönyörködni, fotókat készíteni róla. Játszadozni lehetett a fénnyekel és az árnyakkal, a hóval és a mesevilággal.
Az erdőben sétálva jellegzetes hangra lettem figyelmes - egy mókus volt a közelben. Az odaadott diót nagy örömmel fogyasztotta el...
Közép fakopáncsra vettem észre, ő azért nem mindig látható közelről. Gyorsan megtellik ilyenkor a fényképezőgép tárhelye...
Vörösbegy bukkant elő az egyik fenyőfa alatt. Ő hirtelen előugrik, aztán el is tűnik nagyon hamar...
Továbbsétálva számomra megunhatatlan alkotásokban gyönyörködhettem... Sokszor lehetett látni madarakat is.
Sokáig csend uralkodott a környéken, majd a csendet a csuszka jellegzetes "Tweet-Tweet" csacsogása törte meg, hamar ki is szúrtam hol lehet, melyik fán. Legalább 5 éve nem fotóztam ezt a fajt...
Madáretető...Örömmel tölt el ennek is a látványa. Gondos kezek remélhetőleg fel is töltik, megfelelő eleséggel a hideg időben.
Közben ismét felgyorsultak az események: lehetett látni száncinegét, a fák doktorát, erdei pintyet, vörösbegyet, őszapókat...
Lassan a séta végére érünk, picit átfagyva - de élményekkel tele érkeztem haza. Jó volt, ki tudja fog-e még idén havazni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése