Már hagyomány, hogy évről évre Tihanyba látogatunk - most mégis hosszú idő jutottunk el erre a csodás helyre ismét. Hogy miért? Annyira hamar elszalad a nyár, hogy mire a nyaralás szóba kerül már a programok annyira összesűrűsödnek, hogy nem jut idő eljutni - pedig itt minden van amit édemes újra és újra megnézni. Bár a fagylaltról már kezdünk leszokni - mivel 800 forint lassan egy gombóc! - de így is elég sokmindent és érdekes dolgot láthattunk egy nap alatt.
De meséljenek inkább a fotók kedves Olvasóimnak.
A tél után, ami idén hosszú volt (bár elég erősen hómentes most is) alig várom, hogy a tavasz megérkezzen. Egy fotózást szerető embernek minden évszakban megvan a kedvence, hogy mit szeret lencsevégre kapni. Nem győzöm kivárni azt a pillanatot, amikor az avar alól az első virágok kikelnek, melyek a tavalyi ősz lehullott lombjain születtek. Most Tündérvölgyet látogattuk meg (egyik kedvenc kutyás-kirándulóhelyünket neveztük el így itt Törökbálinton). Sokszor elgondolkodom rajta, hogy mostanság a tavasz igazából pár hétig tart, utána egy olyan évszak jön, ami már egy kicsit nyár már, de mégsem, a virágok meg villámsebességel elharvadnak. A magnólián tapasztaltam, hogy mire volt egy kis időm kimenni lefotózni még megvolt, pár nap múlva már híre-hamva sem volt, de a tulipánokkal is így jártam idén.
De hadd meséljenek inkább a fotók, most kommentár nélkül kedves Olvasóimnak.
Ismét egy izgalmas napnak néztünk elébe - Apajra indultunk. Már nem is emlékszem rá mikor voltunk utoljára, most a hosszú tél után egy igazi tavaszias napon mentünk fotós, madarász barátommal erre a varázslatos tájra. Szinte minden alkalommal nagy várakozással és izgalmas eseményekkel vár minket ez a "kietlen vidék" - sose térünk haza csalódottan. Örömmel tölt el, hogy a Kiskunság szélén maradt az a terület, ahol az állatartás, a halnevelés a mezőgazdasági munkák ellenére vigyáznak a hely páratlan állat és növényvilágra.
Sokszor összefutnk traktor vezető munkásokkal, mindig kedvesen intenek amikor elmennek mellettünk., gondolom megszokták már hogy sok fotós jár ki "vadászni" egy-egy különleges madár lefotózása reményében. Nálunk sincs ez másképp és egy különleges nap elé néztünk, utólag ezt nagy bizonyosággal írhatom.
Most már melegszik szerencsére az idő - de pillanatok alatt elmúlik, rohannak az órák észrevétlenül és mindig van bennem egy vágy, hogy az egész területet körbecsavarogjam. Hogy miért? Hadd meséljék el ezt az érzést inkább a képek egy történetben...
Mindig elhatározom év elején, hogy időről időre beszámolok az itatós madárlesről kedves olvasóimnak, de valahogy ez nem sikerül mostanában. Alig pislantok párat máris március van, mire meg hozzá is kezdek április vége. Így adódott ez most is, hogy egy röpke beszámoló jutott közel négy-öt hónap eseményeiből. Voltak most is izgalmas pillanatok mint pl. karvaly a kertben, de valahogy úgy érzem, hogy ez az évad nem volt annyira tollas barátokban gazdag, mint tavaly, vagy tavaly előtt. Hogy miért nem tudom, biztos sok oka van, de a felesleges rizsa helyett inkább hadd beszéljenek magukrét most is a fotók! Ha jól számolom ez már az ötödik évadja volt a madárlesünknkek a madárbarát kertben.
Ismét eltelt egy év, sokszor azon kapom magam, hogy pillanatok alatt január van. Azt már szerintem a fotónapló olvasói is észrevették, hogy évről évre egyre kevesebbet fotózom, de elég hosszú idő eltelt posztolás nélkül, hogy én is meglepődtem. De mire jó a téli szünet és a hosszú ködös nappalok és esték: közel 2000 fotót sikerült minimálisra leredukálnom pár nap alatt. Utána még egyszer végigfutva a képeken kiválaszottam a számomra legkedvesebbeket, melyeket 2024-ben sikerült lencsevégre kapnom. A témám továbbra is elsősorban a madárfotózás, de egy kakukktojás van közte. Vajon melyik az?
