Nem túl gyakori, hogy feleségemet elkisérem az erdőbe - de most szombaton úgy döntöttem, hogy velük tartotok. Gyönyörű ilyenkor, sárgulnak a falevelek, színek kavalkádja látható - egyszerűen nem lehet betellni vele. Egyik "rossz szokásom", hogy nagyon el tudok merülni a részletekbe, így az 1-2 órás séta 3-4 órás túrába megy át. Ami nem baj persze, csak mindenki lefárad körülöttem a fotózás miatt :o)
Képes történetben mesélem el most is tegnapi kalandunkat.
 |
| Igazi varázslat az "erdő kapukában" |
 |
| Vöröslő csoda, ámulattal néztük |
 |
| Sárgaság mindenütt, mesés volt |
 |
| Az erdő sűrűjében |
 |
| Jelek segítették, hogy milyen úton vagyunk éppen |
 |
| Szabadnak érezhettük magunkat |
 |
| Vöröslő szépség |
 |
| Merre tovább? |
 |
| Járatlan utakon? |
 |
| Megunhatatlan számomra... |
 |
| Mesés az erdő, ahogy egyre beljebb kerülünk... |
 |
| A moha mindig elvarázsol |
 |
| Haladjunk előre! |
 |
| Jó madáretetőt látni útközben... |
 |
| Nyomás tovább! |
 |
| Egyre sűrűbb és sárgább |
 |
| Egy hűséges útitárs... |
 |
| "Hull az elsárgult levél..." |
 |
| Séta az aranyló őszben |
 |
| Itt egy ideig elgyönyörködtem benne... |
 |
| Szép volt így... |
 |
| Egyszer elindultunk hazafelé pár óra után... |
 |
| Csorgadoztunk lefelé, már ismerős utakon... |
 |
| Ősz, az elmúlás jele és most az utolsó fotóé is a poszban... |
Jó pár óra séta volt az erdőben, aki teheti csak ajánlani tudom neki, hogy menjen ki és töltődjön fel a következő hétre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése