Emlékszem - amikor gyerekkoromban lementünk a Balatonra nyári szünetben mindig eltöprengtem magamban: jó itt, de mit fogok itt csinálni három hónapon keresztül? Aztán a hely varázsa, a változatos programok, a pihenés hamar elmulasztotta az időt. Most már felnőttként már csak pár napra, vagy pár hétre tudunk leutazni családdal - de így van ez rendjén. A fotógép is velünk utazik természetesen, bár már a fotónapló olvasói is visszajeleznek, hogy egyre kevesebb fénykép és poszt kerül fel.
Legutóbbi balatoni kalandozásunk során egy különleges tájképsorozatot örökítettünk meg a "magyar tengerről". Szokásomhoz hívem képekben mesélem ezt a történetet.
 |
| Amint megérkezünk már nyüstölöm a családot, mikor megyünk le a partra? |
 |
| Megfogott ez a pillanat valamiért |
 |
| Ha nyugdíjas leszek, lehet lejárok ide horgászni, ki tudja? |
 |
| A haragos tenger... |
 |
| Közhely, de órákig el tudom nézni |
 |
| A viharos külsővel még jobban elvarázsolt |
 |
| Festményre való! |
 |
| És szemet, lelket megnyugató látvány |
 |
| Van aki direkt keresi az ilyen képeket, mi csak mázlisták voltunk |
 |
| Az eső végül elmaradt, de benne volt a pakliban, hogy lesz |
 |
| Szinte így is hallom a nád susogását... |
 |
| A kötelező vitorlások most sem maradtak el... |
 |
| Sétánk során békákkal is találkoztunk |
 |
| Nekik már melegük volt... |
 |
| Egy profil fotót? |
 |
| A kikötő látványa mindent felülmúl... |
 |
| A hattyúk sose hagyják cserben a Balatont... |
 |
| Egy portré róla |
 |
| Visszatekintés |
 |
| Ki a legény a "gáton"? |
Sajnos mint írtam, nem sokszor tudunk a Balatonra elutazni - már csak a távolság miatt is. De ha már csak pár napra sikerül leutazni azt mondom, hogy megérte a hosszú út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése