Mindig elgondolkozom ősszel, hová is menjek fotózni, persze ésszerű távolságon belül. Ilyenkor jut eszembe a Fiumei úti sírkert, ami nincs messze, könnyen megközelíthető és szép képeket lehet készíteni. Ha az ember szerencsés madarakkal is összefuthat. És sajnos már nagyon érezni, hogy az ősz vége felé érkezünk, kopogtat már a hideg és nyirkos november.
Nagyon szeretem a hangulatát, ahogy sétál az ember a sírok között, el lehet közben gondolkodni is azon, ami foglalkoztat bennünket.
A legutóbbi kalandozásomról készítettem egy kis összeállítást.
Az első kép nagyon tetszik, szeretem az ilyen fás alagutakat.
VálaszTörlésA madaras meg a mókusos képeket kicsit irigylem, nekem ilyesmik nem sikerülnek, ill. nincsenek is. De a borostyán-termés közeli képe nálam ma a csúcs. Szuper kép (szerintem).
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik. Nekem sincs mindig a mókussal szerencsém, sokszor csak látom, hogy már nincs ott, éppen elfut. A madarakhoz nekem sincs szerencsém sokszor, máskor meg épp "mákom" van, hogy le tudom őket fotózni.
TörlésA fás alagutak nekem is nagy kedvenceim, főleg ősszel.