Egy kellemes vasárnap délután kicsit képzeletbeli történelmi időutazást tettünk feleségemmel, a lakhelyünkhöz közel eső Törökbálinti Kegyeleti Parkot látogattuk meg.
A sírkert a mai állapotát 1989-1990-ben nyerte el. Az egykori sírkert három részre osztatott: kialakításra került ez a kegyeleti park, egy közpark és a Református Templom területe.
Az akkori Öreg Temetőben még mintegy 1600 sírhely volt beazonosítható. A rendezés, szanálás során a sírok háboríthatatlanul megmaradtak, nagyrészt nem kerültek exhumálásra, de a síremlékek többsége elbontásra került. A kialakított Kegyeleti Parkban látható mintegy 100 db síremlék kisebbik része maradt az eredeti helyén, elsősorban a főbejárati út két oldalán. A park utólag kialakított séta-útjai mentén - a temető teljes területéről összegyűjtött - elődeink síremlék - állítási szokásai, illetve egyedi sírkövei kerülnek itt bemutatásra.
A síremlékek feliratait olvasva látható, hogy azok döntő többsége német nyelvű, de magyar és rác sírfeliratok is szerepelnek, ami utal a falu hajdani nemzetiségi viszonyaira.
A park központi helyén áll Walla József a századforduló neves cementárú gyárosa megbízásából, Dümmerling Ödön tervei alapján 1915-ben épült ún. Walla-kripta. E kriptában nyugszik Róth Miksa (1865-1944), az Európa szerte ismert mozaikkészítő és üvegfestő művész is, aki ezen országos műemlék színes üvegablakait alkotta.
A kegyeleti park nemcsak a hajdan Törökbálinton élt polgárok, de az I. és II. világháború magyar, német, orosz, ukrán katonaáldozatainak is végső nyugvóhelye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése