Nem túl gyakori, hogy feleségemet elkisérem az erdőbe - de most szombaton úgy döntöttem, hogy velük tartotok. Gyönyörű ilyenkor, sárgulnak a falevelek, színek kavalkádja látható - egyszerűen nem lehet betelni vele. Egyik "rossz szokásom", hogy nagyon el tudok merülni a részletekbe, így az 1-2 órás séta 3-4 órás túrába megy át. Ami nem baj persze, csak mindenki lefárad körülöttem a fotózás miatt :o)
Képes történetben mesélem el most is tegnapi kalandunkat.
Most ahogy rohamléptekkel haladunk az őszbe: hullanak a falevelek, színesedik a körülöttünk lévő világ - nekem is egyre több kedvem van kimozdulni, sétálni egy nagyot. Persze erre inkább hétvégenként van időnk feleségemmel, de ez a pár óra is feldobja az ember napját, sokkal jobban érezzünk magunkat, miután kiszellőztettük a fejünket. Gondolom mondanom sem kell, hogy viszem magammal a fényképezőgépet is, hogy a szebbnél szebb pillanatokat lencsevégre kapjam... Ez most sem történt másképp.
De meséljenek inkább a fotók most is...
Október van - virtuális fotós naptáramban ez azt jelenti, hogy készülni kell, hiszen az egyik legszebb évszak van már küszöbön a hosszú nyár után: az ősz, mely színeível, fényeivel, szemkápráztató változatosságával minden évben elvarázsol. Remélem idéns sem lesz másképp. A hulló falevelek látványa, a gombák az erdőben, a madarak éneke, a téli madáretetés közelsége mindig egy kis izgalommal tölt el ilyenkor. Ha kora reggel figyelünk a fák között hallhatunk már vörösbegyet, őszapókat, cinkéket, mindenkit elzavaró szajkót, zöld küllőt, harkályokat és még ki tudja hányféle tollas barátot.
Legutóbbi sétánknál leginkább a fényeket és az árnyakat csodáltam meg, erről hoztam egy kis ízelítőt kedves Olvasóimnak, képes történetben elmesélve.
