Pillanatnyi tavasz

A tél után, ami idén hosszú volt (bár elég erősen hómentes most is) alig várom, hogy a tavasz  megérkezzen. Egy fotózást szerető embernek minden évszakban megvan a kedvence, hogy mit szeret lencsevégre kapni. Nem győzöm kivárni azt a pillanatot, amikor az avar alól az első virágok kikelnek, melyek a tavalyi ősz lehullott lombjain születtek. Most Tündérvölgyet látogattuk meg (egyik kedvenc kutyás-kirándulóhelyünket neveztük el így itt Törökbálinton). Sokszor elgondolkodom rajta, hogy mostanság a tavasz igazából pár hétig tart, utána egy olyan évszak jön, ami már egy kicsit nyár már, de mégsem, a virágok meg villámsebességel elharvadnak.  A magnólián tapasztaltam, hogy mire volt egy kis időm kimenni lefotózni még megvolt, pár nap múlva már híre-hamva sem volt, de a tulipánokkal is így jártam idén.

De hadd meséljenek inkább a fotók, most kommentár nélkül kedves Olvasóimnak.

Apaj - Találkozás ismét a kékbeggyel

Ismét egy izgalmas napnak néztünk elébe - Apajra indultunk. Már nem is emlékszem rá mikor voltunk utoljára, most a hosszú tél után egy igazi tavaszias napon mentünk fotós, madarász barátommal erre a varázslatos tájra. Szinte minden alkalommal nagy várakozással és izgalmas eseményekkel vár minket ez a "kietlen vidék" - sose térünk haza csalódottan.  Örömmel tölt el, hogy a Kiskunság szélén maradt az a terület, ahol az állatartás, a halnevelés a mezőgazdasági munkák ellenére vigyáznak a hely páratlan állat és növényvilágra.
Sokszor összefutnk traktor vezető munkásokkal, mindig kedvesen intenek amikor elmennek mellettünk., gondolom megszokták már hogy sok fotós jár ki "vadászni" egy-egy különleges madár lefotózása reményében. Nálunk sincs ez másképp és egy különleges nap elé néztünk, utólag ezt nagy bizonyosággal írhatom.
Most már melegszik szerencsére az idő - de pillanatok alatt elmúlik, rohannak az órák észrevétlenül és mindig van bennem egy vágy, hogy az egész területet körbecsavarogjam. Hogy miért? Hadd meséljék el ezt az érzést inkább a képek egy történetben...