Egy félsziget szépségei - Tihany

Tihany és az egész Balatonba nyúló és azt két medencéjére osztó félsziget örökké bakancslistás lesz nálam, mondhatni életem örökké tartó nagy szerelme a háttérbe húzódó Balaton-felvidékkel együtt. Szerintem nincs olyan magyar, aki még ne lett volna itt legalább egyszer. Feleségemmel szinte évről évre legalább egyszer meglátogatjuk, szerencsésnek mondhatom magam, hogy élvezhetem a hely szépségét és friss levegőjét, nyáron a levendulák illatát...

A félsziget meghatározó képét vulkánikus erők alakították ki évmilliókkal ezelőtt, melyről napjainkban két óriási kaldera tanúskodik. Ezen krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvő két tó: a Külső-tó, mely főleg a vízimadarak paradicsoma, és a Belső-tó, mely ma főleg a horgászok és csónakázók kedvenc időtöltési helye.

Tihany, külső-tó, egyszerűen mesés látvány

Aki szeret tájfotózni, annak itt a helye

Az utóvulkáni működések mementói az ismert gejzírkúpok is, melyek közül az egyik legszebb az Aranyház: fehér szikláit aranysárga zuzmó borítja, innen az elnevezés. Ráadásul itt alakult Magyarország első tájvédelmi körzete is, még 1952-ben, ami később észak felé tovább bővült és ma már a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park területéhez tartozik.

A Belső-tó állatvilága és madárvilága is nagyon gazdag, fotósoknak különösen ajánlott.

Láthatunk szürke szarvasmarhákat, ürgéket, madarakat. 

A partvonalból a természeteshez leginkább hasonló állapotban a félsziget délnyugati oldalán a Sajkodi- és a Bozsai-öböl maradt meg. A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó, csaknem háborítatlan nádasa. Az öblöt a part menti kaszálok és láprétmaradványok kísérik és ritka madárfajok egész sorának nyújt költési lehetőséget (pl. nyári ludak, barna rétihéja), az emlősök közül pedig jelentős a vidraállománya is.

"Csiperkével rendszeresen kiszöktek az északnyugati öbölhöz. Itt, a félsziget tövénél a fák összeértek a vízparti nádassal. Már régen felfedezték, hogy a bokrok takarásában kis tisztások rejtőznek, ahol nagyon finom erdei gyümölcsök teremnek. Málna, szeder, áfonya, kökény, mikor minek van szezonja. Most éppen szamóca." (részlet Nyulász Péter: Helka - A Burok-völgy árnyai című könyvéből)

Nincs olyan ember, aki Tihanyban járva a bencés apátságot ki nem hagyná, de ez így is van rendjén. A városban is érdemes egyet sétálni, mert szebbnél szebb dolgokat láthatunk, enélkül nem is lenne Tihany érzésünk...

A tihanyi visszhangot kipróbáltátok már? 1848-as leírás szerint a füredi vendégek Tihanyba kirándultak visszhangot hallgatni, mert a templom fala a Visszhangdombon gyorsan elkiáltott 15 tagú mondást is tisztán elismételte. Ugyan az echo a XX. században állítólag folyamatosan egyre gyengült, szélmentes, csendes időben - különösen este - ma is hűségesen ismétli szavainkat. És valóban, kipróbáltuk, tényleg hallani, csak erős hangúaknak ajánlott :o)

A tihanyi hajóállomás Káli Nagy Dezső tervei alapján 1909-1911 között épült, az egyik legrégebbi a Balatonon. Karcsú ívű mólójáról 10-15 perces túraút vezet közvetlenül az apátsági templomhoz, így akár sétahajóval vagy vitorlással érkezve a félszigetre sem kell lemondanunk annak bebarangolásáról. Ma már ráadásul gyalogolnunk sem kell feltétlenül: mind a hajóállomástól, mind a kompkikötőtől kisvonat visz fel a hegy tetején lévő településre.

Tihany nem utolsósorban tájfotózásra is tökéletes.... Aki csak nézelődni akar, távcsövekkel egész messzire elláthat.

Csak ajánlani tudom hétvégi kikapcsolódásnak ezt a helyet. Ezzel nem ért még véget túránk, a Belső tóhoz mentünk, hogy az ürgékkel találkozzunk... De ez már egy másik történet lesz. Mondanom sem kell, hogy ez számunkra egy igazi bakancslistás hely, ahová sokszor visszatér az ember...