Pontosan december közepén jártam ismét a Duna mellett. Nem halt meg ez a folyó. Tisztább mint tíz éve, kedvesebb számomra mint valaha. Budapesten élek, s mégsem kell messze menni egy gazdag vízivilágért, ha valami szépet akar látni az ember fia ... A Duna Soroksári szakasza meglepett engem. Nádasával, jegesedő vízével, sokféle arcával. Egy aszfaltozott út mentén haladtunk barátommal, ahol is egy hídra érve ráláttunk a gyönyörű kis-Dunára. Nyáron horgásznak itt, most csendbe takarózott a táj. Őszapók fogadtak minket, s törték meg ezt a békét, legnagyobb örömömre. Mire felfogtam, hogy fotózható közelségben ugrálnak nádról-nádra, már el is röppentek. Körüljártuk a szűk környezetet, és azt hittem nem jól látok.
Szembe jött velünk a nádas felől, a tükör jég felé óvatosan lépdelve egy
Vízityúk. Valósággal lázba jöttem, mert ezért a fajért régebben védett
élőhelyekre kellett zarándokolni. Láttam már őt életemben kétszer is, de
ilyen közelről, ilyen tisztán, nyugodtan lépdelve, pózolva a
fotózáshoz, még nem volt szerencsém hozzá. Nagyon jó volt megfigyelni,
igazán hálás vagyok ezért. Kevés fényünk volt, de azért látható ...
A vízityúk (Gallinula chloropus) hossza 35 centiméter,
szárnyfesztávolsága 50-55 centiméter és testtömege 145-490 gramm. A
tollazata fekete, helyenként sötétbarnás árnyalatú, a farka alul fehér. A
hím és a tojó hasonló kinézetű. Hosszúra nyúlt lábujjai segítik az
ingoványos talajon való közlekedésben; járás közben jellegzetesen
„kilép”. A csibék tollazata fekete, csőrük és szemük környéke piros,
fejük teljesen kopasz. Csak 6 hónapos korukban lesz élénkpiros a csőrük,
addig narancssárga vagy citromsárga színűek. A költési szezon
kivételével társas lény. Tápláléka növények, bogyók, rovarok és egyéb
kis termetű gerinctelenek. E madár akár 15 évig is élhet, de átlagban
csak 3 évig él. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon,
rendszeres fészkelő. Megfelelő időjárás mellett kis példányban itt is
telel.
Forrás: Wikipédia
Igen, pontosan itt sétált.
Még a vízityúk előtt egy hajóroncsot fotóztunk. Lehetett vagy 70-80
éves. Rozsdás szerelvényei, betört üvegei, a vasmacska lánca, mind-mind
az elmúlt évekről mesélnek. Amikor még volt Magyarországon dunai
hajózás, és rendes hadsereg, szebb időket is megélhetett. Jó volt
elcsípni egy-két részletet, ezen az öreg hajón.
Tovább indultunk Szigetszenmiklós felé. A szigeten a házak között ismét Vizityúkokra bukkantunk. A kocsiból is lefotózhattam volna őket, ha akarom. Kiszálltam, és a házak közé benyúló vizek partján bujkált 3 hím, és 2 tojó. A házak között ! A kertes házak udvarában bóklásztak. Nem jutottam szóhoz.
Más szempontból a hely nem váltotta be reményeinket, az énekesrigók nagy csapatában kívűl, említésre méltó madárfajokat nem láttunk. Hacsak a bütykös hattyú nem !
Bütykös hattyú
Azonban a Hárosi-öböl kárpótolt minket.
Széncinege, kékcinege, szajkó, énekes rigó, nagy fakopáncs, vörösbegy, csuszka, zöld küllő, récefajok, egy kis ökörszem, és a táj. A csodálatos Hárosi-öböl.
Vörösbegy
A Duna él, csodálatos, megunhatatlan ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése