Pontosan december közepén jártam ismét a Duna mellett. Nem halt meg ez a folyó. Tisztább mint tíz éve, kedvesebb számomra mint valaha. Budapesten élek, s mégsem kell messze menni egy gazdag vízivilágért, ha valami szépet akar látni az ember fia ... A Duna Soroksári szakasza meglepett engem. Nádasával, jegesedő vízével, sokféle arcával. Egy aszfaltozott út mentén haladtunk barátommal, ahol is egy hídra érve ráláttunk a gyönyörű kis-Dunára. Nyáron horgásznak itt, most csendbe takarózott a táj. Őszapók fogadtak minket, s törték meg ezt a békét, legnagyobb örömömre. Mire felfogtam, hogy fotózható közelségben ugrálnak nádról-nádra, már el is röppentek. Körüljártuk a szűk környezetet, és azt hittem nem jól látok.
2012/12/13
2012/11/12
Kopogtat a tél...
Ismét egy szombat és ismét egy fotós nap. Most útközben álltunk meg feleségemmel, egy gyönyörű szép helyen. Itt már érezhető volt, hogy vége lesz az ősznek és egy új évszak veszi hamarosan kezdetét a tél... Ezért is lett a poszt címe: kopogtat a tél... Az így készült képeket történetekben mesélem el.
2012/09/14
Alcsúti Arborétum
Ezen a héten szombaton egyik kedvenc kirándulóhelyünkre Alcsútra látogattunk el és azon belül az alcsúti arborétumba. Az ősz nagyon szép az idei évben, jó volt körbe járni ezt a mesés helyet.
Erről hoztam most egy kisebb fotóösszeállítást kedves Olvasóimnak.
2012/01/15
Befagyott tó - Balaton
Ritkán adódik az a szerencse, hogy eljutunk télen a Balatonra feleségemmel ráadásul úgy, hogy a tó be is van fagyva és ezáltal nem szokványos képeket készíthetünk róla. Ez most így volt és így ezáltal egy remek szombat délutánt tölthettünk ott. Az erről készült fotókat osztom meg kedves Olvasóimmal.
2012/01/02
Köszöntő
Szeretettel köszöntöm fotónaplómban - remélem, szép képeket, érdekes írásokat, és információkat láthatsz, olvashatsz majd itt. Ez a napló nem csak fotózásról szól. Igazából ötvözete a fényképek közzétételének, és a személyes gondolatok elmondásának. Találhatsz majd benne képeket, kimondottan a fotók publikálása céljából, de olvashatsz élményeimről is, melyeket természetjárás, fotózás közben szereztem.
Nem akarok versenyezni senkivel, nem fogok már FaceBook-on "800 képet kirakni / nap", csak hogy rólam is beszéljenek. Magamnak fotózom, csakis a magam örömére, s azokéra, akik idelátogatnak és tetszenek a nézőknek a képeim.
Bízom benne, hogy örömet tudok szerzni ezzel, és kialakulhatnak párbeszédek, egy-egy levélváltás, akár személyes találkozás formájában azokkal, akiket ugyanúgy megérint egy madár fotózása, mint egy tárgy bevilágítása a tárgysátorban ...
Köszönöm, hogy kevéske idejéből időt szánt fotónaplómra :o)