Tavaszváró

Tipp: Ha nem jelennek meg a képek megfelelően, használja készülékét fekvő tájolásban

Már nagyon vártuk feleségemmel, hogy egy kicsit kimozduljunk, kiránduljunk egyet a szabadban. Szerencsére rengeteg munkát ad a kertes ház: a home office után irány a kert és lehet virágokat ültetni, öntözni - csupa olyan feladatot ami kiegészíti a gép előtt ülés okozta eltunyulást, ebben segít minket az óraátállítás  és a tavaszi idő is. Más szempontból is mentünk aznap: az előző kutya helyett aki már nagyon idős volt egy új ebet mentünk keresni, így Budaörs volt most a célpont. És bizony már kezdenek virágozni a fák, a rügyek szép lassan kibomlanak, a január, február kopársága után új színt kap végre a természet...

Kárpótlás

Tipp: Ha a fotók nem látszanak megfelelően, használja készüléket fekvő tájolásban

Pont egy éve volt, hogy a madárles 1.0-ás verziója karantén alá került, ezáltal egy fél évig nem tudtam karbantartani, látogatni. Ezáltal az itató teljesen megadta magát ("hála" a hangyáknak és a darazsaknak), a les ajtaja teljesen bedőlt és a kunyhó sem volt már használható, így lebontottuk az egészet, csak pár alkotóelemet tudtam megtartani magamnak belőle, amikor egyszer végre el tudtunk menni oda, ahol volt.

A tavalyi fénytelen novemberben egyik nap épp kint álltam a kertben, amikor egy ökörszem volt a kerti tónál, ekkor jött az ötlet, hogy próba-szekerce alapon csináljunk egy kerti lest, így felkerestem új fotós, madarász barátomat. Az ötlet az volt, hogy itató nem kell, mert tó van, szerzünk egy harkályfát és a kunyhónak a mérete is lehet kisebb. Mivel télen van az etetési szezon, így a kunyhó ősztől áprilisig állna, utána már a tollas barátok is mással vannak elfoglalva, mi meg a növényekkel és a kerti partikkal, grillezéssel.

Kihelyeztünk egy önetetőt is, később rendeltem egy cinkegolyós önetetőt mellé, ami nagyon bejött a madárkáknak. A kunyhót fotós, madarász barátom tervezte meg, elég hamar elkészült (nagyjából 2 hétvége) télen. Az alapanyagokat többkörös beszerzési körúttal tudtuk megvásárolni. Így kezdetét vette a madárles 2.0 teszt üzemmódja.

A mostani márciusi hideg és a rengeteg tollas barát látogatása kárpótol most egy kicsit, amikor kevéske időm engedi a kerti madárlesben ücsörgök, amit nemrég 2 madárodúval is kiegészítettünk szintén madarász barátomnak köszönhetően... A moziélmény full hd és nincsenek reklámok sem :o)

És milyen fajok vannak nálunk? Képekben mesélem el.

Erdei szürkebegy a kertben

Márciusi madaraink

Úgy érzem, hogy kezd beindulni a madárbarát kert. Folyamatosan jönnek az etetőre a madárkák, isznak a naponta cserélt friss vízből a tálkából a kisebb termetűek, a nagyobb madarak a kerti tóból oltják a szomjukat.  Amíg hideg van a cinkegolyó is rendesen fogy. A hűvös, de nagyon szép, napsütéses idő segített a fényképek elkészítésében, a tollas barátokat meg csalogatta a kertbe. Persze itt is az érvényesül, hogy egyszerre van balkáni gerle, széncinege és vörösbegy. Majd jön a szajkó és elzavar mindent. Különleges poszáta (cserregő?) énekét hallom hajnalban, remélve közben, hogy egyszer lejön a tóhoz inni.... Nyílik már a krókusz a sziklakertben, jelezve, hogy kopogtat már a tavasz...

Szajkó repült a harkályfa tetejére

Nyitnikék, nyitnikék! - Madárodúk elhelyezése a madárbarát kertben

Fotós, madarász barátom Tibi, aki a kerti les elkészítésében is nagyon sokat segített felhívott, hogy van két odú, amit nekem készített és amikor mindegyikünknek jó elhozná. Örülök, hogy megismerhettem őt, általa egy igaz új barátra leltem és nagyon hasonló az érdeklődési körünk is. 

Tibi egy péntek délután meg is jelent az odúkkal, Mivel még korán sötétedik neki is álltunk a munkálatokkal, kis tanakodással megbeszéltük, hová kerüljenek a kertben. Nagyon bízunk vörösbegy, ökörszem esetleg cinege beköltözéséről. Meglátjuk melyik tollasbarát veszi észre először...

Enyhülés

Tipp: Ha a képek nem jelennek megfelelően, használja készülékét fekvő helyzetben

Az elmúlt pár hétben hideg szibériai széllel kemény tél érkezett esővel, hóval, komoly fagyokkal. Volt bizony, hogy -9 fokot is mutatott a hőmérő, amitől az elmúlt pár évben teljesen elszoktunk. Természetesen a madarak megfigyelése most sem maradhatott el és bár sokszor kockára fagytam kint a madárlesben, így is nagyon élveztem a kintlétet. A harkályfa keményen helytállt, a tollas barátok is kezdik megszokni. Mi is a harkályfa? Kimentünk az erdőbe olyan fát keresni, ami már tüzelőnek volt szinte odarakva, mi meg hazahoztuk a kertbe. Fontos, hogy a mérete 15-20 cm átmérőjű, viszonylag egyenes fatörzs és beássuk a földbe úgy, 170-200 cm kint legyen a földből. Erre lehet lógatni cinkegolyó önetetőt, lyukat fúrni, hogy a diót betegyük, a madarak meg észrevegyék. Fontos, hogy a lesből jól látható legyen és nem utolsó sorban fotózható....

A harkályfa mellett az idő is szépen enyhülni kezdett, a madáretető és környéke az időjárásnak megfelelően szépen csalogatta a madarainkat. És ez bizony jó volt így... Már hallani a lesnél szajkó hangot, harkályt, őszapók kergetőznek, balkáni gerlék udvarolgatnak egymásnak, vörösbegy "kacsingat" a fenyők mögül.

Balkáni gerle pár az egyik fán

Az őszapó

Ebben a posztban egyik szinte legkedvesebb tollas barátaimról írok Nektek kedves Olvasóim: az őszapóról. Számomra mindig nagy öröm, ha megjelenik a madáretetőnél és a kihelyezett harkályfánál.

Tudtátok? Ezeknek a kis cuki apróságoknak a nevét (Aegithalos) Arisztotelész adta eredetileg. Magyarországon már a a késő miocén (23,03 - 5,332 millió évvel ezelőtt)  időszakból találtak őszapó (Aegithalos gaspariki) fosszíliákat a mai Polgárdi területén. Több érdekességet is igyekeztem összeszedni róla, remélem tetszeni fog :o)

Havazás napján

Az elmúlt napi tavaszias időjárás után reggel ismét arra ébredtünk a hónap utolsó vasárnapján, hogy havazik, kint ismét hótakaró borít mindent. Szombat éjjel fagyos széllel lehűlés érkezett, bár ha csak pár órára is nagy örömünkre szolgált a friss hótakaró. A kertben szinte mesés hangulat volt, amikor kimentem, igaz megtévesztőleg énekelték a széncinegék, hogy nyitnikék, nyitnikék! De erre még azért egy picit várni kell, a tél próbálkozik egy picit, hiába kopogtat már a tavasz. Mondanom sem kell, hogy hol voltam ma is, ahol a még a fehér mesevilágban megjelenik a vörösbegy, rigó asszonyság, messziről tengelicek hangját hallottam... Jó dolog a kerti madarak megfigyelése.

Tavasz a télben

Az idei tél szerencsére elég változatos. Először arra ébredünk fel, hogy friss hó esett - no nem nagy 1-2 cm, de mégis hó, aminek mindenki örül. Utána mintha tavasz lopakodott volna a télbe... 9 fok van, végre nem fázunk, a madarak már szinte tavaszi dalokat énekelnek. De ez persze nem tart sokáig a tél összeszedi magát éjjel ismét fagy, a következő nap  hideg lesz és ki tudja havat vagy esőt hoz-e majd...
Gyorsan múlik az idő - a tél utolsó hónapja közeledik. Még mindig a tollas barátok a főszereplők a kertünkben és úgy látom, hogy ők is kezdik ezt érezni. Egyelőre még az alapfajok vannak meg, de kedvenc leskunyhónkban így is elég sokat vagyok kint, amikor időm engedi... Már vannak visszajáró vendégek madárbarát kertünkbe köztük pl. egy vörösbegy, mely állandóan a közelben van, figyeli mit csinálok, amikor a kertben vagyok. Igazi kikapcsolódás ez nekem... Még érezni, hogy kevesebb madár van, mint szokott, de a hideg és a random érkező hó talán megteszi a hatását.

A fotók amik most láthatók több leskelődés eredménye január folyamán.

Januári madarászás

A mostani helyzet miatt jóval kevesebbet mozdulunk ki - ezért a kevesebb poszt is a blogon. Szerencsére azért van ami viszonylag könnyen megközelíthető és számomra rengeteg kedves fotó témát ad - ez a budapesti Kána-tó. Évente 3-4 alkalommal szoktam ellátogatni ide főleg télen, tavasszal, nyáron és ősszel. Ez most sem maradhatott ki, egy kis téli csavargás hiányzott már a természetben. 

Erről a kirándulásról számolok be most képekben kedves Olvasóimnak.

Legyen hó

Ma reggel abban a csodában volt részünk Törökbálinton, hogy hóra ébredtünk. Erre mondják, hogy aki korán kell aranyat lel... Kinézve az ablakon csodálatos látvány fogadott és remegő kézzel kezembe vettem a fényképezőgépet és kimentem az udvarba egy kicsit körülnézni. Persze ilyenkor a hólapátolás sem maradhat el, de ez csak ráadás a sportkedvelőknek :o)

Ezekről a fotókról hoztam egy kis válogatást kedves Olvasóimnak.

Őszapók a madárlesnél

Amikor elkészült a kertben a madárles bizakodó voltam. Sokszor hallottam a ház körül őszapókat, így bíztam benne, hogy itt is meglátják, vagy észreveszik a sok finomságot, amit kiraktunk nekik feleségemmel. Tisztességesen feltöltöttük minden földi jóval - van cinkegolyó több is, szotyi, dió, alma, hántolt napraforgómag.

Egyik nap beültem új kedvenc lesembe. Ismét hallottam az őszapó jellegzetes hangját és pár perc múlva meg is jelentek, nagy örömömre. Gondoltam is közben, hogy jó volt a harkályfát kirakni a drágaságoknak! Mondanom sem kell fényképezőgép elő és készültek a fotók rendesen :o)

2020 legjobb fotói

A 2020-as év minden szempontból egy picit más volt, mint a többi. A Covid-19 járvány az egész évi fotós naptárat átvariálta, jóval kevesebb helyre mentünk el, mint az előző évben feleségemmel. Őrült egy év volt ez. Talán a nyár és az ősz volt az, ami igazán fotózással telt, viszont kárpótolt a hely, ahol lakunk. Sokkal jobban megismertem a növényvilágát és madárvilágát. 

Reméljük az idei év már jóval több kirándulással, madárfotózással telik majd. Így legyen :o)