Mikor még a leskunyhóban ültem ősz volt, de érezhető volt, hogy lassan véget ér. Időnként szél fújdogál, elkapja az ágon lévő faleveleket, a levegőben "megkergeti" őket, majd lehullanak a földre. Olyan gyorsan ahogy az élet is elmúlik... A hulló levelek békével töltenek el, szívesen nézegetem őket. Közben erdei pinty néz félénken a les felé, szarka lesi a teavajat, mint csemege táplálékot ebben az időben, széncinegék parádéztak a vízben, szajkó zavart el mindenkit egy szempillantás alatt félelmetes hangjával... Egyszerűen felülmúlhatatlan ez az érzés, pillanatról pillanatra. Szarka látható messziről, majd mint ügyes mutatványos tovább is repül. Csőr erős koppanását hallom a tetőn. Tán harkály lehet?
![]() |
Szarka, az ügyes mutatványos... |