Tomboló tél

Idejét sem tudom már, mikor voltunk feleségemmel a Vácrátóti Arborétumban. Ritka az olyan tél, amikor adott minden egy téli sétához: egy mesés hely, esett a hó és a közlekedés is megengedte, hogy eljussunk oda. Hallgathattuk a tollas barátok csodálatos énekét, de most inkább a tájfotózás volt a mérvadó. Egyre inkább alkalmazom azt, hogy a tájképek készítésére a telefont használom - hiszen ezek az okos telefonok már jobbak, mint egy fényképezőgép lassan, persze típustól függően. Ha itt laknék a közelben tuti vennék ebbe az arborétumba egy éves bérletet...

Januári vendégek a madárlesnél

A les - az évek során - többször költözött, emiatt indokolttá vált egy kis javítás rajta. Felszereltünk egy új zárat, és megerősítettük az ajtónál lévő jobboldali sarkot, az ajtó felfüggesztési oldalát. Feltöltöttük az etetőt, tettünk ki cinkegolyót, diót. Mivel most kemény tél volt vittünk ki egy virágalátétet és abba meleg vizet öntöttünk. Így legalább 2-3 óráig vízhez jutnak tollas kedvenceink. A fotókon látható, hogy bár erősen mínusz volt, még fürödtek is. Most az volt a fő cél, hogy maga az evés, ivás, és esetleges fürdés legyen látható a képeken. Az előkészületekkel pont akkor végeztünk, amikor már lehetett jó minőségű képeket készíteni. Reménykedünk benne, hogy még egy hónap és már itt lesz a tavasz...