Itt van már...

Itt van már az ősz, hullik a falevél,

szépen sárgul már, az erdő egy csodás évszakról mesél,

messze egy patak csendben csörgedezik,  őzike néz körbe riadtan majd hirtelen ugrik egyet, vajon hol lehet már,

mindenhol ezt hallani véget ért az idei nyár,

lesz még hideg idő, dér, fagy,  napsütés,

akár szarvasbőgés, 

de egy biztos:  szeptember, október, november egyszerűen mesés!

Hajnali kócsagvadászat

A nyár valahogy lazábban telt el, elmaradt a szokásos brutális hajnali kelés, napfelkelte nézés. Viszont a mostani hétvégén úgy éreztem, hogy elég már a tespedésből, ki a szabadba, mozogjunk már egy kicsit. Persze nem utolsó sorban kaptam egy fülest egyik kedves barátomtól a héten, hogy kócsagot látott kedvenc tavamnál. Már meg volt a cél, miért is megyek ki...

Aki ismer, tudja én olyan vagyok, ha menni kell, felébredek alvást nem sajnálva, most is így volt. Elsőként leellenőriztem, hogy jó idő lesz, esőnek nyoma sincs egyelőre. Mondanom sem kell, nem hátráltam meg, nagy volt az elszánás bennem, hogy most kimegyek végre. Ilyenkor mindig nagy bennem a kalandvágy, a szabadság érzés, hogy kint lehetek végre a szabadban.

Gyorsan össze is pakoltam, mindent bele a fotóstáskába és indulás. Kilépve a házból, felnézve látszottak a csillagok, ez a hét többi napján nem mindig volt elmondható... Kíváncsian vártam mit fotózom aznap. Egész korán sikerült a kiszemelt helyre megérkeznem, most 6:31-től van napfelkelte. Kis felhő takarta ugyan a zavartalan élvezetet a természet eme szépségének a csodálatában, de így sem panaszkodhattam...

Vadkacsák még a napfelkelte előtt fürödtek...

Még az örvös is didereg

Már az előző bejegyzésből kiderült, hogy szombaton a leskunyhóban voltam. Vittem ki magot, szokásos dolgokat, hiszen most már azért lassan jön hideg, tollas barátaimnak előbb-utóbb szüksége lesz eledelre. Nagy felhozatal most még nem volt, közbeszólt a közelgő hidegfront is, rettenetes szél fújt, napsütés csak percekre volt. El is gondolkozom ilyenkor, vajon ők hogy élik át az ilyen időt? Hol bújnak meg? Pár dolmányos, szarka repült tovább egyik helyről a másikra. Már épp azt hittem, hogy egy látogató sem lesz, amikor egyszer csak egy örvös galamb jelent meg. Szemmel láthatóan fázott, fürdeni nem volt kedve, csak nézelődött. Pár fotót csináltam róla, utána be is zártam aznapra a kis kunyhót....

Már az őszről mesél az erdő...

Az elmúlt hét történései arra késztettek, hogy hétvégén tegyek egy kirándulást egyedül az erdőben. Mivel úgyis a leskunyhó közelében van, így nem tűnt nehezen megvalósítható feladatnak. Az időjárás is kedvezett viszonylag, így feltöltődhettem az erdő szépségével, tudtam egy kicsit elmélkedni is magamban, energiát gyűjtöttem a következő hétre. Tagadhatatlan, hogy már hivatalosan is ősz van, sárgulnak a falevelek, a nagy szél miatt folyamatosan hullanak. Nincs még itt az amolyan igazán aranyló, színpompákban gazdag évszak, de így is lenyűgözött. Tettem is egy jó nagy sétát, amíg el nem kezdett esni az eső és haza nem zavart...

Sárgulnak a falevelek, tagadhatatlan...

Alig használt itató

A mostani történéseket összefoglalva, az egyik legnagyobb projekt volt a mai nap az itatós madárles rendbe szedése, felkészítése az őszre. A kunyhót teljesen ki kellett takarítanunk, az itatós részt kipucolni, majd teletölteni vízzel, ami bizony nem egy könnyű feladat, és nem egyszemélyes. 

Amit azonnal észrevettünk, hogy a leskunyhó tetejét rendbe kell tenni, a régi madárkajákat kidobálni, és erőt nem kímélve dolgozni... Bízva abban, hogy majd a munka meghozza a hozzá fűzött reményeket, de erről majd a későbbiekben számolok be.
 

Szilas-patak menti csavargások

Már jó egy jó hónapja nem fotóztam és nem írtam blogot. A most szombat végre más volt, mint a többi - fotóstársammal régóta terveztük, hogy elmegyünk egyet csavarogni. Míg mások épp az éjszakai bulizásból tértek haza, én mata-sötétben elindultam, hogy egy új kalandnak nézzek elébe. Nem terveztem semmi extrát, főleg tájfotózás volt a fő cél, no meg egy kis kikapcsolódás ebben a rohanó világban.

Haverommal is rég dumáltam már,  így kíváncsian vártam mit hoz a mai nap.