A nyár valahogy lazábban telt el, elmaradt a szokásos brutális hajnali kelés, napfelkelte nézés. Viszont a mostani hétvégén úgy éreztem, hogy elég már a tespedésből, ki a szabadba, mozogjunk már egy kicsit. Persze nem utolsó sorban kaptam egy fülest egyik kedves barátomtól a héten, hogy kócsagot látott kedvenc tavamnál. Már meg volt a cél, miért is megyek ki...
Aki ismer, tudja én olyan vagyok, ha menni kell, felébredek alvást nem sajnálva, most is így volt. Elsőként leellenőriztem, hogy jó idő lesz, esőnek nyoma sincs egyelőre. Mondanom sem kell, nem hátráltam meg, nagy volt az elszánás bennem, hogy most kimegyek végre. Ilyenkor mindig nagy bennem a kalandvágy, a szabadság érzés, hogy kint lehetek végre a szabadban.
Gyorsan össze is pakoltam, mindent bele a fotóstáskába és indulás. Kilépve a házból, felnézve látszottak a csillagok, ez a hét többi napján nem mindig volt elmondható... Kíváncsian vártam mit fotózom aznap. Egész korán sikerült a kiszemelt helyre megérkeznem, most 6:31-től van napfelkelte. Kis felhő takarta ugyan a zavartalan élvezetet a természet eme szépségének a csodálatában, de így sem panaszkodhattam...
 |
Vadkacsák még a napfelkelte előtt fürödtek...
|